Nehéz elképzelni, de az emberi lényekhez hasonlóan bizony a csillagrendszerek is halandóak. A Cambridge-i Egyetem és az Edinburghi Királyi Obszervatórium csillagászainak elemzései azt mutatják, hogy a legtöbb galaxisban idővel elfogy az üzemanyag, majd lassan, de annál biztosabban leáll a csillagképződés, és ezek a lenyűgöző csillagvárosok egyszerűen megfulladnak. A tanulmány, amelyet a Nature című folyóiratban tettek közzé erősen megkérdőjelezi a tradicionális elméleteket.
„Ez egy teljesen új megközelítés – mondta a The Registernek nyilatkozva Yigije Peng, a Kavli Kozmológiai Intézet csillagásza, a tanulmány egyik szerzője. – Mi vagyunk az elsők, akik az anyag, a csillagokban található fémek vizsgálatával próbáljuk megfejteni ezt a rejtélyt.”
Miközben a csillagok elégetik az üzemanyagukat – a hidrogéngázt – a különféle anyagokból nehezebb elemek, köztük magnézium és vas keletkeznek. A galaxisokban található nehéz elemek mennyiségéből tehát kikövetkeztethető, hogy mennyi ideig működtek a benne ragyogó napok.
Peng és kollégái, Roberto Maiolino és Rachel Cochrane, a Sloan Sky Digital Survey projekt adatait felhasználva több mint 26 000 átlagos méretű galaxist vizsgáltak meg, felmérve, hogy mennyi nehéz elem gyűlt össze bennük. Abból indultak ki, hogy ha egy galaxist a korábbi elméleteknek megfelelően azért pusztul el, mert a középpontjában trónoló, szupermasszív fekete lyuk hirtelen magába szívja a benne lévő gázokat, nyilván gyorsan leáll a fent vázolt folyamat, és halála után ugyanannyi fémet tartalmaz majd, mint közvetlenül előtte. Ha viszont lassan huny ki, a fémtartalmuk azután is növekedni fog, miután az üzemanyaguk teljesen kiégett.
A kutatók azt találták, hogy az átlagos méretű, kialudt galaxisok jóval több fémet tartalmaznak, mint azok a hasonló méretű társaik, amelyekben még folyik a csillagképződés. „Nyilván nem erre számítanánk, ha hirtelen kiszippantották volna belőlük a gázt; a tapasztalataink inkább a fulladás-teóriát támasztják alá” – írta közleményébe Maiolino.
Persze, nem minden galaxis él és hal meg ugyanazon a módon. „Alapvetően két különböző populációt különböztethetünk meg” – jelentette ki Andrea Cattaneo, az Observatoire de Paris tudósa, a fulladás-elmélet megalkotója. A kutatások azt mutatják, hogy a nagyobb galaxisok gyorsabban kiégnek, és viszonylag fiatalon kialszanak, a kisebbek viszont szép kort megélhetnek, és akár a négymilliárd évvel is túlélhetik a fuldoklás kezdetét.
