A Centrál Kávéház egykor a Nyugat című folyóirat szerkesztőségi gyülekezőhelye volt, a galérián ma emléktáblán olvashatjuk Ady sorait: „Zuboly, nézz bennünket! / Te szabad hajdúságod / S halálos nagypénteked / Él tovább és lüktet / Ereinkben, valónkban / S mikép te mondtad: Jól van.”
Bányai Elemér, Zuboly – ahogy a kávéház törzsközönsége nevezte – újságíró volt, Kolozsváron több lapot szerkesztett, 1904-től Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának munkatársa volt, majd a Magyar Nemzetnél dolgozott, de több lapban is publikált – derül ki a Politikatörténeti Intézet I. világháborús sajtóanyagokat feldolgozó weboldaláról.
A Jászi Oszkár vezette radikális szabadkőműves páholy tagja volt, Ady Endre talán legigazabb barátja, a költő neki dedikálta Négy-öt magyar összehajol című versét. Nem élt “sokat”, 39 évesen érte a halál 1915-ben a fronton. Mégis jelentős életművet hagyott hátra: Ady szerint „napi parancsra” írt cikkein túl megírta a Pesti Napló és a Pesti Hírlap történetét, szerzője volt a Tolnai Világtörténelmének. Jegyzett egy Lisznyai Kálmán-életrajzot, és örmény származású entellektüelként örmény anekdotákat gyűjtött és adott közre.
Utolsó nagy munkája a Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról közzétett cikksorozat volt. Az otthon maradt, de a bevonultatástól rettegő Ady nemcsak versben, hanem cikkben is búcsúzott: „Majdnem egyszerre indultunk el, én házasodni Pestre, ő az uzsoki halálba, s egyetlen mentő körülményem, hogy április 28-án engem is besorozhatnak katonának.”
Adyt nem sorozták be. Barátja, Zuboly elesett a Kárpátokban 1915. április 2-án. A Magyarország április 15-én számolt be a halálhírről: ” újságíró volt, szegény ember volt, becsülettel dolgozott az igazságért, a kultúráért, a magyarságért és meghalt a hazáért”.
