A Kádár-rendszerben úgy gondolták, mindig jobb, ha a fiatalok a szexszel foglalkoznak, és nem a politikával. Jobb, ha ezt tölti ki a gondolataikat, mintha például politikai, rendszerellenes kérdéseket feszegetnek – nyilatkozta a Múlt-kornak Tóth Eszter Zsófia Murai Andrással közösen írt könyve, a Szex és szocializmus kapcsán. A felvilágosítás családokban, szájhagyomány útján, ha viszont a családban ez tabutéma volt, akkor a munkatársi közösségben.
Név szerint tartották nyilván a melegeket
Az Ifjúsági Magazin 1965-ben indult, de ott az első számokban még olyan témák voltak, mint “Beszéljünk őszintén a szerelemről”. A fogamzásgátló tabletták 1967-es bevezetéséhez kapcsolódóan megjelent egy cikk a Nők Lapjában “Négyszemközt a nőorvossal” címmel. Az iskolai szexuális felvilágosító program 1973-ben kezdődött, majd az Ifjúsági Magazinban külön rovat létezett erre, amit a kor neves pszichológusai vezettek.
Voltak tabu témák is. Pornóról például nem nagyon írtak, bár nem is igazán lehetett hozzájutni. A perverzitásnak számító szexről sem, például a gruppenszexről. A homoszexualitás szintén nem jelent meg a lapokban. Azt persze mindenki tudta, hogy a melegek az Egyetem presszóban szoktak találkozni. Vagy például nyilvános vécékben, azért ott, mert ki voltak rekesztve. A rendőrségi aktákban név szerinti nyilvántartás volt – mondta a történész.
Az önkielégítés nem káros
A rendszer igyekezett tehát ellenőrzött keretek közé terelni a szexualitásról folyó disputát. „A szűzhártya átszakításának legkíméletesebb módja az, ha megfelelő szerelmi előjáték után, az erotikus izgalom kellő fokán a nő a hátán fekszik, széttárja kissé felhúzott lábait, a férfi pedig fölötte, térdére és fél könyökére támaszkodva hímvesszőjét másik keze irányításával felülről a hüvely elülső fala irányában vezeti be” – idézi a Múlt-kor magazin legfrissebb száma a több kiadást is megért A házasélet abc-je című kötetet.
Az önkielégítés is tabu téma volt egészen addig, amíg Ranschburg Jenő 1977-ben nyíltan nem írt róla. A 14-15 éves fiúk önkielégítést végeznek, azonban sokuknak tévesen bűntudatuk van emiatt: attól félnek, hogy hátgerincsorvadást kapnak tőle, vagy alkalmatlanok lesznek a nemi életre, ugyanis ezzel ijesztgetik őket. Buda Béla azt hangsúlyozta, hogy a maszturbálás elítélése a valláserkölcsből következő tévtan volt, és nagy károkat okozott: „Sok ember életét keserítette meg, hogy szexuális feszültségének nem tudott ellenállni, és nagyon rossz lelkiismerettel, bűntudattal önkielégítést végzett. Az örömöt azután lelkiismeret-furdalás, önbizalom-csökkenés követte. Jött a fogadkozás: soha többet. A szándék egy ideig kitartott, de azután ismét erősebb lett a gerjedelem.”
