Manchester United's Portuguese manager Jose Mourinho (L) embraces Manchester City's Spanish manager Pep Guardiola (R) on the touchline at the end of the English Premier League football match between Manchester City and Manchester United at the Etihad Stadium in Manchester, north west England, on April 27, 2017. / AFP PHOTO / Oli SCARFF / RESTRICTED TO EDITORIAL USE. No use with unauthorized audio, video, data, fixture lists, club/league logos or 'live' services. Online in-match use limited to 75 images, no video emulation. No use in betting, games or single club/league/player publications.  /
Foci

Manchester felett az ég

24.hu
24.hu

2017. 04. 28. 17:22

Korábban a témában:

Az angol bajnokság számos előzetesében az idei szezont a sztáredzők háborújaként harangozták be, miután Antonio Conte és Pep Guardiola is csatlakozott a tavaly szezon közben érkezett Jürgen Klopphoz, bővítve a José Mourinho, Mauricio Pocchettino, Arsene Wenger, Ronald Koeman és a címvédő Claudio Ranieri fémjelezte szakmai névsort. Ebből a hetesből kiemelkedik a Mou – Pep párharc, gondoljunk csak a Barca- Inter BL derbikre és a parázs el Clasicókra, hogy a két edző barcelonai közös múltját ne is említsem.

A fogadóirodáknál (kilenc a négyhez adták a City és öt az egyhez a Unitedet), internetes portáloknál, a volt futballistáknál, kommentátoroknál és újságíróknál is egyértelműen a két manchesteri klub volt a toronymagas esélyes. A BBC-nél volt pár extrém jóslat, de mindenki Guardiola vagy Mourinho sikerét prognosztizálta, még a SAM nevű szupercomputer is! (lásd az ábrán!) Pénzügyi szempontból abszolút jogosnak tűnt, hiszen a két manchesteri klub a leggazdagabb, tavaly 900 millió fontnyi bevételt szedett össze, ez kb. annyi mint az Arsenal, Chelsea és a Liverpool együtt. A további mutatókért (TV és reklámbevételek, játékoseladások, stb) katt ide.

Ehhez képest az április 27-én lejátszott manchesteri derbi még jóindulattal sem szólhatott a bajnoki címről: Guardiola pályafutása során előszőr nem fog semmiféle trófeát elnyerni, míg Mourinhónak be kell érnie egy esetleges Európa Liga diadallal. Tehát az eredményeket tekintve – és Conte Chelseajét elnézve – Mourinho a másik barcelonai csapat volt edzője (a Spurs-ös Pocchettino) sem lehet elégedett.

A csütörtök esti gól nélküli döntetlennel a hiányzók ismeretében (Pogba, Ibra, Rojo, Mata, Jones és Smalling) és a meccs után (Fellaini védelmére kelve) feltehetőleg a portugál mester lehetett elégedettebb, ő az ilyen derbiket 2004 óta séróból legyilkolja. Guardiola a meccs utáni nyilatkozatában a “NO REGRETS” (nem bántam meg) kifejezést használta, de ez körülbelül annyira volt hiteles, mint a Családi Üzelmek “lazac csávója”. Kényszeredetten nyilatkozott és igazából a mondandójának a lényege a “sajnos ezzel a csapattal ennyit lehetett” és a “fiúk mindent megtettek” két pólusa között mozgott. Még visszatérek a mondandója érdekesebb részére (szélsőhátvédek), de talán érdemesebb a meccs kapcsán három nagyobb ívű kérdést feltenni, amire aztán a cikk végére választ is kapnak az olvasók:

1. Fejlődött-e a két manchesteri csapat idén?

2. Milyen hiányosságok vannak? Hogyan és kivel lehet ezeket esetlegesen orvosolni?

3. Rá lehet-e fogni az idei szezont a balszerencsére?

1.Fejlődés

United: Lőjünk magunkat a tabella elejére, de maradjunk stabilak hátul!

City: Hasonló mutatók, avagy Guardiola TV-n nézi a nagy kupameccseket.

Talán már sokan elfelejtették (bocsánatos bűn), de a tavalyi év Unitedje Louis van Gaal alatt úgy lett 66 ponttal ötödik, hogy iszonyatosan gyenge mutatókat hozott: meccsenkénti 11.3 kapuralövés, ebből  6.2 a tizenhatoson belülről és csak 3.76 talált kaput. Ezekkel a számokkal a kategóriákban a tizennegyedik, tizenhatodik helyen tanyáztak! Sőt, a Transfermarkt által 374 millió fontra taksált keret hozta azt a szintet, amit a 74 millós értékkel rendelkező Dárdai Pál vezette Hertha, aki szinte azonos mutatókkal (9.7 lövés 6.4 tizenhatoson belül, 3.7 kaput eltaláló) jutott szintén az Európa Ligába. (Jutott volna, ha a selejtezőn Teemo Pukki mesterhármasával nem intézi el őket a Brondby, jegyeznék meg a szőrszálhasogatók). Ezt az alacsony lécet a Mourinho féle United könnyedén vitte át: 24 meccses veretlenségi sorozat, és bár a derbin elért három (!!!) lövés kicsit lerontotta a meccsenkénti mutatókat, így is 16.4 kapuralövést, 9.6-ot a tizenhatoson belül és 5.9 kaput eltaláló lövést jegyezhettünk fel.

Csak összehasonlításképp a City 16.1\9.9\5.4-es átlaggal a Spurs és Liverpool csapataival szoros versenyt vív az első helyért.

Tehát Mourinho alatt, ebben a tekintetben legalább 30-40%-kal fejlődött a United. Az külön érdekesség, bár a Special One csapatait ismerve talán nem meglepő hogy a védelem is erősödött, kettővel kevesebb lövést engedélyez (8.8-at az LVG-féle 10.8-hoz). Emellett 33 meccsen csak 24 gólt kapott (0.72\meccs) ami jobb mint a tavaly 38 meccsen bekapott 35 gól (0.92\meccs).

A Citynél ugyanezek a markerek keveset változtak – meccsenkénti fél kaput talaló lövést azért így is sikerült Pepnek lefaragni (3.29-ről 2.76-ra) – és talán nem véletlenül hasonlította a Guardian szakírója Barney Ronay Pellegrini tavalyi csapatához az MCFC-t. Nyilvánvaló, hogy bár a tavalyi óriási csalódást jelentő negyedik helyhez képest talán picivel előrébb léphet Guardiola és a City, (egy pont a hátrány az egy meccsel többet játszó Liverpoolhoz képest és egy az előny a nagyon nehéz meccsek elé néző United előtt) de arra, hogy április végére már mindenhol elszálltak az esélyeik kevesen számítottak. Az Arsenal elleni FA kupa kiesés után persze ismét kedvenc sportját (Pepvadászat) űzhette az angol sajtó, és Stan Collymore nem is kímélte Guardiolát, amikor tízből három pontot adott az idei City szezonra. (Az más kérdés, hogy a derék Stan egy agresszív, letámadós Unitedet vízionált a derbire, ami finoman szólva is kapufa…)

Ezzel át is térnénk a második pontra: a két csapat hiányosságaira.

2. Hiányosságok

Manchester kék felén maradva nem akkora ördöngősség a City hiányosságait felsorolni, hiszen Pep számtalan interjúban felhozta ezeket. Az már más kérdés, hogy a csapatvezetéssel szemben ez talán nem fair, bár gyanítom, hogy Txiki Begiristainnal (Pep Barcás csapattársa, aki sportigazgatóként 2008-ban Frank Rijkaard helyére hozta a szinte ismeretlen katalán edzőt) és Ferran Sorianóval (a jelenlegi City CEO, 2003-08-ig a Barca alelnöke) évtizedes barátság elbír ennyi kritikát.

Három dolgot emelnék ki fontossági sorrendben:

1.    megbízható, támadó szellemű, de védekezni is tudó fiatal védelmet kell összeraknia

Mint az köztudott, akár kétcsapatnyi játékos áll távozás előtt: ebből is kiemelendőek a szélsőhátvédek (Clichy, Zabaleta, Sagna, Kolarov) akik sajnos ezen a szinten nem elég gyorsak, atletikusak ahhoz, hogy a támadásokat kellően segítsék, persze visszaérve védekezni is. Mára már közhely, de a modern futball és különösen a nagycsapatok pozíciós játéka ( Juego de Posicion: lásd e kiváló értekezést) megköveteli a szélsőhátvédek feltolását, így sokszor csak egy védekező középpályás marad a két középhátvéd mellé egy esetleges kontra ellen. Ideális esetben a négyvédős rendszerben a támadó szellemű fullback (Danny Rose, David Alaba, Kyle Walker, Marcelo, Dani Carvajal) vissza tud érni, de mint, ahogy ezt Guardiola 1:27-nél elmondja “nekünk nincsenek ilyen kvalitású, fel-le rohangáló szélsőhátvédeink” Mondanom se kell, hogy a fentebb említett játékosokat nem fogják egykönnyen elengedni csapataik.

Szintén nem ártana, egy ún. “ball-playing CB” vagyis egy a játékot középhátvéd posztról szervező játékos. A legjobbak ezen a poszton Leonardo Bonucci, Jerome Boateng, Gerard Pique Mats Hummels, akik amelett, hogy 90%-os hatékonysággal meccsenként közel százszor passzolnak jó helyre még csodálatos hosszú paszokkal is képesek megbontani a védelmet, ill. néha még meg is tudnak indulni egy gyengébb letámadás ellen. Itt ugye a cselezgetni nem éppen szégyenlős John Stones lett volna hivatott a feladatot elvégezni, ám nála a védekezés része hibádzik, ez azért 55 millió fontért talán elvárható lenne. A City védelem 32 gólt kapott a tizenhatoson belüli lövésekből, Spurs (20) és a United (21) több mint tízzel kevesebbet!

2. egy fiatal, erőteljes, ún “labdacipelő” középső középpályás, aki át tud törni egy presszinget. Elviekben Ilkay Gündogannak hívják, gyakorlatilag sérült és így sajnos a már megkopott Yaya Touré helyettesíti. Dortmund szimpatizánsként fáj ezt kimondani (lásd Reus, Marco), de nem hinném, hogy az egyébként világsztár kvalitású Gündogan (akinek pl. a Barca elleni BL csoportmeccse a szezon egyik legjobb teljesítménye volt a Citynél) teste elbírná ezt a szintet.

3. egy jó kapus: szegény Claudio Bravót már cikizni sem érdemes, Joe Hart pedig nyilván nem jön vissza. Szerencsére ezen a poszton akad kínálat, Oblak Donnarumma, Handanovic, vagy Ederson (Benfica) lehet a befutó.

Szándékosan nem írtam Agüero helyettest, mert egy egészséges és teljes idényben bevethető Gabriel Jesus (januárban érkezett) és a kicsit érthetetlenül mellőzött Kelechi Iheanacho simán meg tudja oldani, ha épp az argentin nem bevethető.

Emellett még nem ártana egy kis vérfrissítés sem: 28.2-es átlagéletkorával a Cityé az ötödik legrutinosabb keret, míg a MU 27-tel az átlag 27.2 alatt van és az ötödik legfiatalabb (a Tottenham 25.2-vel vezet). A hírek szerint 250 millió font áll majd Guardiola rendelkezésére.

A másik manchesteri csapatnál a múlt hétig nehéz lett volna egyértelmű célpontot találni, de Zlatan sérülésével a középcsatár poszt lenne az első számú megerősítendő poszt. Erre Marcus Rashford fejlődése, Anthony Martial középre vonása lenne az olcsó, házon belüli megoldás, míg a 110 milliós Griezmann, és a még ennél is drágább Kylian Mbappe (A the Sun szerint a Monaco már visszautasított egy ekkora ajánlatot!!!) lenne a luxus verzió.

David de Gea esetleges madridi távozása (egyrészt árulja a házát, másrészt tavaly is centikkel csúszott le a Real) katasztrófa lenne a Unitednek, és nemcsak azért mert ő az egyetlen manchesteri játékos aki bekerült a PFA (játékosok szervezete) álomtizenegyébe). Valószínűleg nem ártana egy jobb oldali támadóban is elgondolkodni (hamár szegény Henrik Mkhitaryant így tönkretette José), mert a United egyszerűen képtelen jobbról gólt lőni, mint az a mellékelt ábra is mutatja.

3. Mekkora szerepe van a szerencsének a fociban és a két csapat csalódottságában?

Arról, hogy a futballban óriási szerepe van a szerencsének szerintem nem érdemes (“bizonyos szint felett, nem süllyedünk bizonyos szint alá”) vitatkozni. Egy adott meccsen számtalanszor tetten érhető, de kevesen gondolják végig (talán, mert elvenne a futball csodálatos narratívájából), hogy akár még egy 38 meccses szezonban is iszonyú nagy a szórás. Ennek ellenére igaz a közhely, hogy kell a szerencse is a sikerhez. Ide tartozik például a tavalyi Leicester, amelyik ugye ötezerszeres pénzt hozott a ráfogadóknak. Talán kevésbe ismert az a tény, hogy a PL legkevesebb sérülésével (12 sérülés miatt 313 napot hagytak ki, a Citynél 47 sérülés 1252 nap, a Liverpoolnál 47/1742 ez az arány) és néhány modellt 17 góllal meghazudtolva lettek bajnokok, úgy, hogy kilenccel több tizenegyest rúgtak az ellenfeleiknék, ill. januártól az ellenfelek lövéseinek 3-%ból lett gól. (Persze ez fordítva is működik, idén nagyjából két gól mínusz helyett tíz felett vannak). Mellesleg idén a Chelsea és a Spurs is kb. 15 góllal teljesíti túl a legjobb modelleket.

Tehát a két manchesteri csapat edzői és szurkolói is joggal hivatkozhatnak Fortuna istennőre, ahogy ezt a kiváló szakíró Mike Goodman remekül megfogalmazta. A cikk szerint a United (és persze Zlatan) helyzetkihasználása ami egyébként 9% körül mozog, ha csak a lövéseket nézzük (tíz % az átlag) különösen a kapura menő lövéseknél áll hadilábon a szerencsével: az ellenfelek kapusaik a United nagy helyzeteinek (kaput eltaláló lövések) a felét kivédik, míg a második legszerencsétlenebb csapatnál csak 42% ez az arány. Mindenkinek eszébe jut pár hazai döntetlen (nekem a Burnley elleni gól nélküli, aho 38 lövésből 11 talált kaput, de Tom Heaton mindegyiket kivédte) ahol Mourinhóék ellenfeleik megúszták a vereséget. (Az más kérdés, hogy a manchesteri derbi 17-3-as lövésmutatójánál épp Josééknek volt mákjuk).

Guardiola esetleg a kapufákat (19, ennél többet csak a Spurs (20) lőtt) és a sérüléseket (Gündogan, David Silva, Gabriel Jesus, Stones) hibáztathatná, bár utóbbihoz a Unitednek (Pogba, Rojo, Zlatan, Mata, stb) is lenne szava. Érdekesség, hogy legtöbb lövésekre alapuló modell a Cityt hozza ki elsőnek, az Objective Football pl. 61 lőtt gólt és 24 kapottat állapít meg, ezzel szemben a tabella 63-35-öt mutat. Ebben nyilván benne van a gyenge kapusteljesítmény (Caballero és Bravo): csak a Liverpool (61.8%) és a Southampton (62%) tudott rosszabb védési mutatót felmutatni a City 62.4-énél.

Lost season és work in progress

Szerencsére az angol nyelv és szaksajtó bővelkedik az alcímben található kifejezesékkel, így tehát a pesszimista verzió szerint ez valószínűleg egy elvesztegetett idény volt a két manchesteri csapatnak, de az optimisták (és hát edzőként ide kell, hogy tartozzon Mou és Pep is) a még dolgozunk rajta nevű közhellyel is élhetnek. További szerencse a szerencsétlenségben, hogy az Arsenal és Liverpool vesszőfutása miatt, elég jó esélye van a két manchesteri csapatnak a jövő évi BL szereplésre, a Citynek 92% a 538 szerint, míg a Unitednek úgy csak 34% hogy ehhez nem számítják hozzá az Európa Ligát megnyerését, amire 52-54% esély van, legalábbis a fogadóirodák szerint. Az mindenesetre biztos, hogy az egyik legizgalmasabb nyár elé nézünk.

Mészáros Ábel

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.