Poszt ITT
Girl eating hamburger in fast-food restaurant

Karafiáth: Donna Tonna és a borzalmasan etetett gyerekek

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2016. 09. 09. 16:53

Korábban a témában:

Mindenki az szeretné, hogy a gyermeke egészséges, aktív legyen, hogy jól érezze magát a bőrében. Mégis rengeteg a túlsúlyos, mozgásszegény életmódot élő gyermek. Pár napja látott napvilágot a felmérés, miszerint rengeteg a kicsik között a vitaminhiányos, a vérszegény, legyengült, akik ezáltal igen könnyen lesznek betegek is. Tegyük hozzá, hogy hazánkban a felnőttek között is népegészségügyi probléma az elhízás, és a rendszeres testedzés hiánya miatt lebetegedő ember. Szív- és érrendszeri betegségek, fogszuvasodás, állandó gyengeség, fáradtság – általános tünetek.

Csodálkozunk, ha a gyerekeket sem kímélik ezek a betegségek? Teszünk-e eleget azért, hogy a szemléletünk megváltozzon és ezáltal jó utat mutassunk a következő generációknak? Félő, hogy nemigen.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülői példa erejét. A következő történetet egy barátom mesélte. Vegyesbolt, kora délután. A nagydarab szülők buzgón pakolják tele a kosarat, készülvén a tévénézős vasárnap estére. Pattogatott kukorica, tortilla chips, hozzá a szószok, csokoládé és valami cukrozott szénsavas üdítőital. Kislányuk – maximum 12 évesnek saccolta a barátnőm – is elég húsos. Egy ideig figyeli, a szülők mit rakosgatnak a kosárba, majd megszólal:

„Anya, kérlek nekem vegyél almát!” Az anya elhűlve néz rá: „Minek, nézd, raktam a kedvenc mogyorós csokidból is!” A kislány kis hallgatás után: „Nem szeretnék csokit enni, állandóan csúfolnak, hogy kövér vagyok.” Most az anya hallgat kicsit, majd: „Nem vagy kövér! Ne hallgass a csúfolódókra! És vegyél magadnak almát a zsebpénzedből, ha akarsz.”

Overweight family watching television on sofa
Fotó: Thinkstock.com

A kislány végül nem vett almát. Elképzelem, mi játszódhat le az anyuka fejében, persze lehet, hogy tévedek. De valószínűleg őt is csúfolták gyerekkorában, amit igyekezett azóta kizárni a tudatából. Lám, lett egy férje, lett egy gyereke – mi baja lett belőle?!

Donna Tonna és a kegyetlen gyerekek

Volt egy osztálytársnőm, aki szintén túlsúlyos volt. Soha nem felejtem el, mennyit heccelték a többiek. Suli után mindig kimentünk a térre, és vártuk testületileg, hogy megérkezzenek érte a szülők a kockaladával. Hárman: anyuka, apuka, öcsike. És figyeltük, hogy amikor osztálytársnőnk beszáll, hogy ereszkedik meg még jobban a kocsi, szinte a földet súrolta. Soha nem untuk meg a röhögést ezen. A lánynak temérdek csúfneve volt, a Donna Tonna volt a legenyhébb. Rajzok készültek róla, hol luftballonként, hol visító malacként ábrázolták. Hiába, a gyerekek kegyetlenek.

És a lány egyre befordultabb, visszahúzódóbb lett, és a kilók csak úgy mentek fel rá.

Zihált, ha fel kellett jönnie a lépcsőn, ez külön nevetség forrása lett, végül felmentették testnevelésből is. Valódi bánathájat növesztett. Ördögi kör. Eleinte azzal védekezett, hogy náluk ez családi vonás, ő ezt örökölte, nem tehet róla. De igenis igaz a mondás, hogy csak az hizlal, amit megeszel. És ők családilag igen sokat ettek. Uzsonnás zacskójában mindig lapult szalonna, nagy karéj kenyerek, a szünetben a büfében – amit mindig megrohamozott – az állandó menü a kakaós csiga és a cukros üdítő volt.

A túlsúlyos lány teljesen elszeparálódott a többiektől, magányos lett, depressziós. Évek múlva, már felnőttként találkoztam vele: ragyogó nő lett. Kiderült, a másik iskolában – mert tőlünk a sok heccelés miatt kikérték – szakember keze közé került, és egy dietetikus és egy pszichológus segítségével sikerült megszabadulnia a felesleges kilóktól. Sajnos a papa szívrohamban, a mama cukorbetegség szövődményei miatt meghalt, az öcsi még kövéren, érbetegséggel él.

Egyszóval egyértelműen a család volt az elhízás oka: igaz, nem a genetika, hanem a hibás életmód miatt.

Mert a gyerek többnyire a családi mintát másolja. Nálunk otthon is állandó menü volt a zsíros húsleves, a hús hússal, a kevés zöldség és gyümölcs. Én tizenhét évesen mondtam először nemet a családi kosztra, és tértem át a zöldség alapú táplálkozásra. Máig tartom, és biztos vagyok abban, hogy a viszonylag jó kondícióm ennek is köszönhető.

A táplálkozás kísérletezői

Másik szomorú példa, ha a szülők a táplálkozás megszállottjai, és a kísérletezésbe a gyereket is bevonják. Szerintem sajnos az állandóan változó táplálkozási őrületek kontraproduktívak. Anyuka kikiáltja ellenségnek mondjuk a tejtermékeket, és onnantól a gyerek se kap. Anyuka tiltja az édességet, csak paleosüti kerülhet a gyerek szájába, és cukor nélküli limonádé. Több olyan gyereket láttam már, aki kikerülve a szülői kontroll alól, egy gyerekzsúron ráveti magát az első borzalmas – a mama szerint tilos – élelmiszerre, és addig eszi, míg rosszul nem lesz.

Ismerek vegetáriánus családot, ahol a gyereknek is tilos a hús (én ezt vegaként nem tartom jónak – a gyerek döntsön, majd ha felnőtt lesz), és a végén csodálkoznak, ha a kicsi vérszegény lesz. Mert arra már nem marad energia, hogy a megfelelő táplálékkiegészítőket is ugyanilyen vehemenciával adagolják. Ráadásul a legtöbb gyerek még egyáltalán nem tudja megtenni, hogy az élete ennyire kajaközpontú legyen: kortárs társaságban egyenesen kényelmetlenül érzi magát a rengeteg tiltás miatt, és hogy nem eheti azt, amit a többiek. (Más persze, ha a gyereknek ételallergiája van, például glutén- vagy laktózérzékeny.)

Budapest, 2013. február 11.
Gyermekek friss salátát szednek tányérjukba a III. kerületi Krúdy Gyula Általános Iskola éttermében 2013. február 11-én. Február 1-jétől minden iskolájában és óvodájában emelt szintű étkeztetést biztosít Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata. A többletköltséget átvállalva több szárnyas- és halétel, kevesebb cukor és só, teljes kiőrlésű pékáruk, friss zöldség és gyümölcs kerül a tányérokra.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Fotó: MTI / Bruzák Noémi

Kicsit lidérces, hogy nem engedhetjük át egymáshoz játszani a kicsiket, attól rettegve, hogy ott valami „mérgező” falatot kapnak.

Ismerek zugevő tízévest, akinek a mamája a vegán étrend nagy hirdetője. Persze ezek még mindig jobbak, mintha az otthoni példa a nyakló nélküli zabálás, főleg felesleges kalóriákat tartalmazó ételekből. És a mozgás teljes hiánya. Mert mint az ételeknél, úgy a mozgásnál is nagyon fontos a példamutatás. Ha az egyébként meg nem mozduló anyuka papol a sport fontosságáról, nehéz hinni neki.

Nem látok igazi, nagy igyekezetet arra, hogy a fejekben megtörténjen a változás. A napi testnevelésóra sem megoldás – akik akarnak, megtalálják a kibúvókat, kínos penzummá válik az egész, a körülményekről ne is beszéljünk. Ráadásul sokan meg sem engedhetik maguknak, hogy ne a legolcsóbb pékárut vegyék, és hogy naponta kilenc egység zöldség-gyümölcs kerüljön az asztalukra. A jó minőségű húsokról és főleg halakról ne is beszéljünk.

És akkor marad az (egyébként finom és mértékkel étrendbe illeszthető) tészta, krumpli, kenyér. És a pluszkilók. És a betegségek. Ha csak a felét tolnák a tudatos táplálkozás népszerűsítésébe, a rászoruló családok segítésére, mint keresztény üldözöttek megmentésére, stadionokra, illetve tanácsadókra vagy a pálinkakultuszra, sokkal előrébb lennénk. De úgy látszik, ez nem cél. Az egészségügy majd megoldja, nem?

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Wikileaks founder Julian Assange raises his fist prior to addressing the media on the balcony of the Embassy of Ecuador in London on May 19, 2017.
Ecuador urged Britain today to "grant safe passage" out of the country to WikiLeaks founder Julian Assange after Sweden dropped a warrant that drove him to take refuge in Ecuador's London embassy. / AFP PHOTO / Justin TALLIS
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.