Az utak üresek. A katonaság, egyes rendőrök fülese szerint, állítólag ezen a napon járja végig a szigetet, hogy jelentősebb bevételhez juttassa az állomány egyedülálló és nagycsaládos tagjait. Nekem nincs félnivalóm, jogsim nincs, baszni szeretek, ahogy Piroska mondta, a vérvételhez pedig az elmúlt napokban már hozzászoktam, imádom a vérvételeket, mi több, friss vérképeket is fel tudok nekik mutatni, ha nagyon muszáj. Nyugodtan hajtok az üres úton. Az egyik éles kanyarban, az út szélén egy férfi ordít magában a motorja mellett. Lelassítok. Jól látható, hogy a férfi valakivel ordít, ahogyan az is, hogy az a valaki nő, de nem tartózkodik a helyszínen. Másfél kilométerrel odébb lefordulok a főútról az öböl felé. A lejtőn két hete szörnyethalt egy holland lány, ez jár a fejemben, óvatosan araszolok lefelé. Az úton a közeli hegyi forrás kiöntött vize csordogál. Az egyik éles kanyarban, az út szélén egy lány ordít magában. Lelassítok. Jól látható, hogy a lány valakivel ordít, ahogyan az is, hogy az a valaki nem más, mint a motorja mellett ordító férfi. Az arcán a szeméből kiöntött könnyek csordogálnak. Megállok.
– Vele akarok lenni! – jajgat a lány rémülten.
– Rózsaszín motor. Szőke haj.
– Szőkés barna. Hol láttad?
– Odaviszlek.
Felül mögém. Egész testében remeg a szerencsétlen. A csípőmbe kapaszkodik, a keze jéghideg.
– Köszönöm. Vele akarok lenni!
– Jól van.
Megmutatom neki, hogy hol láttam legutóbb a férfit.
– És mit csinált itt?
– Semmi különöset.
– Valami baj van ma vele, istenem! Vele akarok lenni! Keressük meg!
– Hol keressük?
– Nem tudom, jaj, vele akarok lenni!
Miközben egyre több megértést kezdek tanúsítani a férfi korábban tapasztalt viselkedésével szemben, a lány ismét sírni kezd. Megállok.
– Nyugodj meg. Inkább hazaviszlek. Biztosan ott fog keresni.
– Nem ismered őt. Ilyenkor olyan, olyan édes ilyenkor. Vele akarok lenni!
– Olasz vagy?
– Igen!
– Láttad az Amarcordot?
– Persze.
– Megtennéd, hogy lemászol a kibaszott fáról és elmondod, hol laksz?
– Ne haragudj! Nem tudom. Arra!
– Jó! Akkor megyünk arra!
– Neee! Keressük meg, kérlek! Vele akarok lenni! Van itt vízesés a közelben?
– Csak az van!
– Imádja a vízeséseket, menjünk oda! Ott lesz! Vele akarok lenni! Istenem!
– Nem! Hazaviszlek, aztán megyek a dolgomra.
– Jó, vigyél haza. De nála van a kulcs. Vele akarok lenni!
Hazafelé a lány leginkább arról beszél, hogy ezt a napot, amikor mindenki a kunyhójában kuksol és a katonaság érkezésétől retteg, ő leginkább a szerelmével szeretné, illetve akarja tölteni. A ház előtt elbúcsúzunk.
– Nyugodj meg – mondom.
– Jó!
– És, ha megfogadsz egy tanácsot, ne akarjál vele lenni.
– Hogy érted ezt?
– Legyél vele, de na akarjál vele lenni.
– Jó. Megpróbálom.
