Éppen abban a pillanatban, amikor a laborvizsgálatom eredményére várva agyoncsaptam egy szúnyogot a térdkalácsomon, egy félmeztelen munkásokkal teli fekete terepjáró kanyarodott be a sürgősségi eseteket fogadó kocsibejáróra. A platóról egy eszméletlen, koszos, poros, olajos, vérző testet emeltek le, egy fiatal fiút, akit mindkét oldalról hárman tartottak, nehogy valamelyik végtagját a haszongépjárművön felejtsék. A fiút a műtőasztalra fektették, a függönyöket, a tolóajtót elhúzták. A széttrancsírozott szúnyogra néztem, amit még nem volt időm elpöckölni a térdkalácsomról, éppen olyan fekete, koszos, véres pacni volt, mint az a fiú, és arra gondoltam, hogy kellő távolságból nézve, a szúnyogot és a munkást kilapító erők, illetve a szúnyogot és a munkást alkotó anyagok közti különbség teljesen elhanyagolható, leginkább mindent a megfelelő távolságból lenne ezek szerint megfigyelni érdemes. A labor eredménye megérkezett, betegségemet szúnyog okozta, illetve egy vírus, amely a szúnyog belét bélelő sejtekben él, kellő távolság, az apádnak a faszát, a szúnyog belét bélelő sejtek környékéről, hogyne, onnan lenne csak igazán mindent megfigyelni érdemes.
