börtönrádió Magyarországon - fotó: Adj Hangot
Média

„Jogodban áll hallgatni” – egyre több börtönben készül rádióműsor

Szalay Dániel
Szalay Dániel

2016. 04. 22. 18:38

A Brit Nagykövetségen rendezték meg pénteken a Börtönrádió Konferenciát, ahol a Börtönrádió projekt életre hívói, volt börtönrádiósok, a Büntetés-végrehajtás illetékesei, valamint külföldi szakemberek, például az Egyesült Királyságban működő National Prison Radio vezetői és Norvégia egyik börtönének igazgatója is beszámoltak tapasztalataikról. Magyarországon már három börtönben segítik a rabok visszatérését („reintegrációját”) a társadalomba rádióműsorok készítésének segítségével, de várhatóan további börtönökre is kiterjesztik a kezdeményezést, amely már több fogvatartottnak segített jó útra térni.

Általában ritkán keveredik az ember olyan helyzetbe, hogy egykori, sőt jelenlegi (eltávozáson lévő) fogvatartottak, elítéltek előadásait hallgathatja egy konferencián. Még kevésbé ritkán fordul elő, hogy ez egy nagykövetségen történik. Ma mégis ez esett meg e sorok szerzőjével, aki ott lehetett az a Brit Nagykövetségen óriási érdeklődés mellett megrendezett Börtönrádió Konferencia hallgatótáborában, hogy az ott elhangzottakról tudósíthasson. Azért érkeztek volt fogvatartottak a rendezvénynek helyet biztosító budapesti követségre, mert azt mutatták meg, hogyan változtatta meg az életüket pozitív irányba az, hogy Magyarországon is elindult a börtönrádiózás. Jelenleg három ilyen rádió működik, amelyet az Adj Hangot Egyesület indított el: a váci, a győri és immáron a budapesti, Gyorskocsi utcai fogvatartottak is készítenek rádióműsorokat.

A rendezvény elején az egyik egykori fogvatartott arról beszélt, hogy azért jelentkezett a börtönrádióba munkatársnak, hogy ezzel is gyorsabban menjen az idő. Amikor viszont közeledett a szabadulás pillanata, szinte kezdte sajnálni, hogy vége, hiszen attól tartott, ezzel a rádiózásnak is vége lehet. Végül nem így történt: szabadulása óta különböző rádióknak készít műsorokat, köszönhetően a börtönben megszerzett rádiós műsorkészítői szaktudásnak.

Hajdú Judit, az Adj Hangot alelnöke, a Norvég Civil Alap támogatásával is működő Börtönrádió projekt egyik alapítója a 24.hu kérdésére még a konferencia kezdete előtt elmondta, hogy a börtönökben készülő műsorokat felvételről hallhatják a fogvatartottak, így küszöbölik ki a biztonsági kockázatát annak, hogy a rádióműsorokban a börtönök szempontjából veszélyes információkat is elrejtsenek. Emellett a projekt keretében a Büntetés-végrehajtási Intézetek engedélyével a nyilvánosság számára, „hagyományos” rádióknak is készítenek műsorokat, hogy a műsorokkal is segítsék a társadalomba visszatérő valamikori fogvatartottak újbóli beilleszkedését a társadalomba. A magyar börtönrádiósok emellett bűnmegelőzési témájú podcast műsorokat is készítenek Ne Tedd címmel.

A napot egyébként a helyszín házigazdája, Caitlin Jones brit nagykövet-helyettes asszony nyitotta meg, aki méltatta a kezdeményezést, mivel szerinte az ilyen programok sokak életét pozitív irányba változtatják meg. Hozzátette: az egykori fogvatartottaknak is lehetőséget kell adni, hogy megváltozzanak a jó irányba, hiszen ők is emberek.

Egy olyan országban, ahol együttérzés van, segítenek megtalálni a helyes utat azoknak, akik megbotlottak

– folytatta Caitlin Jones, aki szerint a börtönrádió egy jó lehetőség erre. Caitlin Jones egyébként előadása elején és végén magyarul is köszöntötte az egybegyűlteket. A nagykövet-helyettes felidézte David Cameron brit miniszterelnök februári nyilatkozatát, amelyben arról beszélt, hogy a fogvatartottakra nem problémaként, hanem lehetőséget rejtő erőforrásként kell tekinteni.

Nick Thorpe, a Börtönrádió projekt másik alapítója arról beszélt, hogy négy évvel ezelőtt, egy bristoli tanulmányúton vetődött fel benne, hogy Magyarországon is el kellene indítani egy hasonló kezdeményezést. Nick Thorpe szerint a börtönben élők: „vakok”, nem látják a külvilágot és őket sem látja a külvilág. Ilyen értelemben a rádió nagyon közel áll ehhez a világhoz, hiszen összeköttetést teremt.

Becsempésztem a börtönrádió magját Magyarországra és jól elvetettem. Aztán visszajöttem pár évvel később egy szép tavaszi napon, és mit látok? Látom a börtönrádiózás virágzó fáját

– mondta Nick Thorpe.

A brit példa

Az eseményen előadást tartott Phil Maguire, a brit National Prison Radio (Nemzeti Börtönrádió) vezetője is, aki arról beszélt, hogy egy évtized alatt 16 embert foglalkoztató, 700 ezer font forgalmú szervezetet alakítottak ki. Műsoraik folyamatosan hallhatók börtönökben, a legnépszerűbb egyébként a kívánságműsor, de nagyon fontos, hogy például az elítéltek interjút készíthetnek akár fogva tartóikkal, a börtönparancsnokokkal vagy a kormányzat más illetékeseivel is, így valóban a hallgatókat foglalkoztató kérdésekről esik szó. A rádió a BBC-hez hasonló modellje révén a fogvatartottak is nagyon kemény, szókimondó kérdéseket tehetnek fel. „Nagy befolyás van a kezünkben, és rengeteg elismerés, díj is” – mondta tréfásan a brit börtönrádió alapítója.

Phil Maguire egyébként börtönrádiókat kifejezetten jó, megtérülő „üzleti befektetésnek” tartja abban az értelemben, hogy segít csökkenteni a börtönviselt emberek körében a visszaesést. A rádió jelentős bevételekre tesz szert annak köszönhetően, hogy más rádiókkal, köztük a BBC-vel is együttműködésben van, a BBC és a többi partner ugyanis szívesen közöl a témával kapcsolatban műsorokat.

Phil Maguire az előadáson érdekességként említette, hogy a világon az első börtönrádió 1938-ban szólalt meg, méghozzá a Texas-i Huntsville-ben.

Phil Maguire amúgy korábban a BBC-nél dolgozott, ezután lett a brit börtönrádiós kezdeményezés vezetője, hiába próbálta erről lebeszélni az anyukája. A kezdeményezést ketten hozták létre, és mára 24 órában és a hét valamennyi napján hallható. Az eseményen bejátszottak részleteket is a National Prison Radio-ból, mely modern, pörgős hangzásvilágú, „most már az anyukám is büszke rá”. A rádió műsorait – csakúgy mint a magyar megfelelőinél – fél nappal előre felveszik, többek között azért, mert a műsorkészítő elítéltek a reggeli műsor alatt a házirend értelmében még a cellájukban tartózkodnak. A felvételről szóló, de élőszerűen készülő műsoroknak emellett természetesen biztonsági okai is vannak.

A rádiónak jelenleg 80 ezer potenciális hallgatója van, és állítólag a fogvatartottak imádják, amelynek ismertsége 99 százalékos a börtönlakók körében. A börtönlakók 76 százalékát tudhatják a hallgatóik között. A vezető azt is elmondta, hogy a börtönben élők 37 százaléka minden nap hallgatja a rádiót, és jellemzően hetente több mint 10 órán át csüngenek a rabok a National Prison Radio adásain. Phil Maguire hozzátette, nagyon örül, hogy már Magyarországon is van hasonló kezdeményezés. Elmondta, hogy más országok hasonló kezdeményezéseit is támogatják a maguk módján.

Az előadó arról is beszélt, hogy mostanra megváltozni látszik az a gondolkodás, hogy az elítélteket csak ki kell vonni a forgalomból. Pozitív gondolkodásra van szükség, mivel a fogvatartottak igenis jó útra terelhetők, ha ehhez megfelelő segítséget kapnak. A rádióprogramok például sokat segítenek ebben. Mostanra egyre többen kezdenek el így gondolkodni – mondta a brit kezdeményezés életre hívója.

Kérdésre válaszolva a vezető elmondta, jól lefektetett szerkesztési irányelveik vannak, hogy mit lehet és mit nem lehet megcsinálni, de alapvetően a műsorkészítésben résztvevő fogvatartottak bármiről beszélhetnek, amiről kedvük van, feltéve, hogy nem veszélyeztetik az intézmény biztonságát. A működés ideje alatt még soha nem kellett kivágni, kihúzni részeket, az emberek értik, hogy miről van szó, ezért nincs szükség cenzúrára – hangoztatta a vezető, hozzátéve, hogy „sem a kormányzat, sem a börtönök vezetése, soha nem avatkozott be a műsorkészítésbe. Lehet, hogy értenek a börtönhöz, de mi meg a rádiózáshoz” – fogalmazott.

Várszegi Asztrik volt az első interjúalanya a váci börtönrádiónak

Magyarországon az első börtönrádió a váci volt. A műsorokat eleinte stúdió nélkül, a könyvtárban amatőr technikával kezdték el készíteni, ami lehetővé tette, hogy az itt dolgozó rádiósok még azt is megtanulhassák, hogy hogyan kell visszhangos helyen adást készíteni. A műsorba „kintről” is érkeznek interjúalanyok, ezeket az embereket a fogvatartottak ötletei alapján, mentorok segítségével invitálják a börtönbe. A konferencián az egyik segítő arról beszélt: a program indulásakor a fogvatartottaknak nagyon tetszett, hogy végre eszközöket, tárgyakat vehetnek a kezükbe. Az első alanyuk például az induláskor Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát volt. A műsorok segítő, építő jellegűek, a reggeli tornához például „Kardio tucc-tucc” címen „sugároznak” műsort, délután relaxáló zenéket adnak. Természetesen a kívánságműsor a magyar börtönrádióban is a legnépszerűbb programok közé tartozik.

Az Adj Hangot egyesület alapítói azt is mondták, hogy a börtönparancsnokok is nagyon támogatják a kezdeményezést. Ezt később maguk az érintettek is megerősítették, és a rádiók pozitív hatásait emelték ki. „A csoportmunka reintegrál” – mondták.

Mikor vállal fel valaki nyilvánosságot? Akkor, ha ő maga már szembenézett az elkövetett bűncselekménnyel. A rádiós munka segít a felkészülésre, hogy a szabadulása után mihez kezdjen magával

– fejtegette az egyik börtönparancsnok a konferencián. Szerinte egy szabaduló fogvatartott számára elkerülhetetlen, hogy felvállalja, hogy börtönben volt.

A Gyorskocsi utcában már női fogvatartottak is készítenek műsort, de mint kiderült, hamarosan a fiatalkorúakat is bevonják a rádiózásba. A Gyorskocsi utcában egyébként az egyik legproblémásabb rab is lehetőséget kapott, hogy a rádióban kérdéseket tegyen fel a börtönparancsnoknak.

„Azért mert az ember egyszer megbotlik, még ember marad” – mondta Kovács Orsolya Eszter, a Gyorskocsi utcai Hesssz FM mentora, aki kiemelte, hogy a rádiós munka elősegíti a csapatmunkát, érzelmi kötődést alakít ki, növeli a kreativitást, önfeledtté tesz, elősegíti az összetartozást és növeli az elkötelezettséget.

„A börtönrádión keresztül, a beszéddel a lelkekbe lehet eljutni” – fogalmazódott meg az egyik kerekasztal-beszélgetésen, amelynek egy olyan ember is tagja volt, aki 30 éven át, élete jelentős felében volt bezárva, és a rádió adta vissza számára a reményt.

Teljesen máshogy gondolkodnak a norvégok

A rendezvény legérdekesebb előadását Norvégia második legnagyobb börtönének (Halden) parancsnoka tartotta. Természetesen Norvégiában is működik börtönrádió, az ott elkészített műsorokat pedig a szabaduló emberek referenciaként is használhatják az álláskereséskor, de nem csak a börtönrádiójuk érdekes, hanem a konferencián bemutatott videók alapján bizonyos szempontból már-már egy szállodára emlékeztető – börtönben lévő állapotok is joggal ragadták meg a közönség figyelmét.

A Halden-i börtön egyik területe
A Halden-i börtön egyik területe

A híres norvég börtönben rengeteg szakkör működik, van matek, kémia, informatika képzés, zene szakkör és faipari munka is, szóval bőven lehet új szakmákat tanulni. Igyekeznek úgy bánni a fogvatartottakkal, hogy a személyi szabadságuk korlátozásán túl más jogaik ne sérüljenek, normál életet élhessenek. A börtönökben síkképernyős tévék és zuhanyzók vannak, a „cellákban” (vagy inkább szobákban) általában csak egy ember lakik. A cél ezzel az, hogy a börtönből ne frusztrált emberek kerüljenek ki, hanem olyanok, akik szabadulásuk után egyből adófizető, hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak. A börtönben jelenleg 258 fogvatartott van, az épületeket egy fákkal teli gyönyörű park veszi körül. A börtön 250 millió amerikai dollárból épült pár évvel ezelőtt, az ott élők átlagos életkora egyébként 35 év körül van, az átlagos büntetési idő 5,8 év. A börtönben lévő állapotoknak köszönhetően rendkívül ritkán történik csak incidens, ezért az őrök – akik között 40 százalékban dolgoznak nők is – nem használnak fegyvert. Sőt, a börtönparancsnok levetített egy mókás videót, amint az őrök a híres „We are the world” slágert éneklik.

Norvégiában életfogytig tartó büntetés nem létezik, a maximálisan kiszabható időtartam 21 év, kivéve néhány nagyon extrém bűncselekményt, a népirtást, háborús bűnöket, ilyenkor a maximális időtartam 30 év. A legtöbb esetben amúgy mindössze 8 hónapot töltenek a norvégok börtönben.

„Olyan szomszédot szeretnél, aki bosszút akar állni, dühös, frusztrált, vagy olyat, aki rehabilitált és másnap már adófizető lesz?” – tette fel a kérdést a norvég börtönigazgató a hallgatóságnak, aki szerint nagyon bevált ez a pozitív gondolkodás a börtönökben. Hozzátette: a börtönökben Norvégiában nincsenek szökések, és az eltávozáson lévők 99 százaléka is időre visszaérkezik. A börtönökben az is alapelv Norvégiában, hogy senkit nem lehet szigorúbb körülmények között tartani, mint amennyire szükség van ahhoz, hogy biztonságban legyen a társadalom. Tehát a fogvatartottak élete a lehető leginkább hasonlít a kinti normális élethez.

A szabadulást pedig fokozatosan készítik elő, sőt a szabadulás után is segítséget kaphatnak az egykori fogvatartottak: pénzügyi, egészségügyi, oktatási, családi, lakhatási kérdésekkel is állnak a szabadulók segítségére. Fontos még az is, hogy Norvégiában az áldozatoknak is jelentős támogatást nyújtanak.

A 24.hu korábban videós anyagot is készített a börtönrádiókról:

Jön a börtöntévé is?

Az Adj Hangot egyébként zárt Facebook-csoporttal is segíti a börtönből szabadulókat, ahol biztathatják egymást az emberek, de emellett oktatási programokkal és más reintegrációs kezdeményezésekkel is próbálják előidézni a társadalomba történő visszailleszkedést. Az Adj Hangot most azt tervezi, hogy a jövőben a rádiót további börtönökbe is eljuttatja. A konferencia vége felé pedig az is elhangzott, hogy gondolkodnak börtöntévé elindításán is.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.