Mit csinál pontosan egy music supervisor?
Felügyeli egy filmes vagy tévés projektben a zenék előfordulásának minden fajtáját, és a teljes folyamatból kiveszi a részét, ennek megfelelően a legkülönbözőbb feladatai vannak. Ő választja ki, hogy mit dudorásszon egy szereplő, vagy hogy mekkora templomi kórus énekeljen egy jelenetben és mit, no meg azt is, hogy milyen zene szóljon a háttérben egy kávézóban játszódó jelenetben. De ő dolgozik együtt a filmzene szerzőjével is, illetve a filmzenét megpróbálja összeegyeztetni a betétdalokkal, ő foglalkozik a zenére szánt költségvetéssel, meg a kiválasztott dalok engedélyeztetésében is részt vesz. A legfontosabb feladata pedig az, hogy a producer által megálmodott zenei víziót életre keltse. Szóval rengeteg mindent.
Hogyan lesz valakiből zenei rendező? Ön például kifejezetten ennek készült, vagy csak így alakult?
Hát az biztos, hogy nem tudatosan választottam ezt a karriert. Először egy New York-i klubban dolgoztam koncertszervezőként, majd egy neves producer, Phil Ramone asszisztense lettem, ami azt jelentette, hogy sok olyan dologgal foglalkoztam, amelyekkel ma is: költségvetést kellett beosztani, előadókkal egyeztetni, lemezipari szakemberekkel találkozni, sokat utazni. Úgyhogy amikor Los Angelesbe költöztem, rájöttem, hogy ezeket a tapasztalataimat és a képességeimet a filmiparban is hasznosíthatom. Szóval minden menet közben alakult így, de valahogy magától értetődően kötöttem ki ennél a szakmánál. Nagyon komplex munka, a jobb és a bal agyféltekét egyaránt igénybe veszi, és ezért kevesen alkalmasak rá, nagyjából ezerből egy ember, hogy őszinte legyek.
Mennyire kap szabad kezet például egy filmben vagy sorozatban elhangzó dalok kiválasztásában?
Ez mindig az adott projekttől és producertől függ, hiszen végül is az ő projektjük megvalósításában veszünk részt valamennyien, ezért az utolsó szó általában az övék. De ez is nagyon szerteágazó folyamat: néha már a forgatókönyvben eldől ez a kérdés, néha viszont csak a leforgatott jelenetek ismeretében választjuk ki a zenét, mindig a konkrét esettől függ, de ez minden esetben egy szervesen alakuló folyamat, nincs erre nézve sehol általános szabály.
Volt olyan sorozat, amelyben nem ön dolgozott zenei rendezőként, de tetszett, ahogy a zenéket használták?
Az az igazság, hogy nem nagyon jut idő más sorozatokat nézni a saját feladataim mellett, de valójában nem is törekszem erre, mert nem szeretném, hogy ezek befolyásoljanak. Arra azért emlékszem, amikor a Sopranost néztem, hogy ott nagyon tetszett, ahogy a zenéket használták. Egyébként is egy mérföldkő volt az a sorozat, hiszen azzal kezdődött a televíziózás aranykora, amely máig is tart. De tetszett a Sillicon Valley is, főleg, amiért sok klasszikus hiphop-előadó hallható benne, akik új számokat is írtak a sorozat kedvéért.
Mekkora szerepe van a felvételek engedélyeztetésében?
Sok, de már régóta csinálom ezt a részét, tárgyalok a jogtulajdonosokkal, kiadókkal, és ez a kör folyamatosan bővül, ezért is szeretem az ilyen utazásokat, amelyeken új emberekkel találkozhatok. Nagyon sok zene van, folyamatosan keresnek meg új szerzeményekkel, miközben én is nyitva akarom hagyni az ajtót az újabb zenéknek és lelőhelyeknek.
Emlékszik olyanra, hogy kifejezetten nehéz lett volna megszerezni egy dal jogait egy produkcióhoz?
Például amikor sok szerző van feltüntetve egy dalnál, ott rendszeresen körülményes az összes engedélyt beszerezni. Vagy induló sorozatnál, amikor még csak a forgatókönyv készült el, előfordul, hogy a szerzők többet szeretnének tudni a projektről, hogy mégis mihez adják a zenéjüket. Nyilván könnyebb, amikor már ismert sorozatról van szó, amiről az embereknek már van valamilyen kialakult véleményük. De már van tekintélyem a szakmában, és szerencsére nagyszerű produkciókban is dolgozhatok, ezért elég ritkán kerülök ilyen helyzetbe.
Észrevehető, hogy a lemezeladások csökkenésével az előadók számára is felértékelődnek az olyan alternatív bevételi források, mint a sorozatokba vagy filmekbe eladott zenék?
Igen, nagyjából tíz éve vagy kicsivel még régebben fedezték fel, hogy ez is egy lehetséges út, nemcsak pénzt szerezni, hanem az ismertségüket is növelni. Sőt, vannak olyan előadók, akikről az emberek többsége nem is hallott, mégis nagyon jól keresnek azzal, hogy ráálltak arra, hogy tévés projekteknek adják el a dalaikat, miközben persze létezik még a hagyományos út is, vagyis akiknek még a koncertezés és a lemezeladás a fő bevételi forrás. Nagyon sokféleképpen ismerek meg én is zenéket, és már régóta nem vagyunk ráutalva arra, hogy a kiadók küldözgessék a zenéiket. Ezek nagyon izgalmas idők a független előadók számára, mert rengeteg lehetőségük van, hogyan juttassák el a zenéiket az emberekhez – mint ahogy utóbbiak is számos helyen találkozhatnak velük.
Egyetért azzal, hogy a zenefogyasztás átalakulásával a mai slágerek kevésbé kerülnek be a köztudatba, mint mondjuk harminc éve, a Stranger Things idején? Harminc év múlva nehezebb lesz egy most játszódó sorozatba összegyűjteni a 2010-es évek jellemző dalait?
Ez tényleg így van. Akkoriban mindenki rádiót hallgatott, ahol az aktuális top 40-et lehetett hallani, leszámítva egy-két alternatív vagy college rádiót, ahol nem Toto és Cyndi Lauper szólt, hanem mondjuk a Joy Division vagy a Bauhaus. Jonathan a Stranger Thingsből például pont az a típus, aki ezeket hallgatta. Én ma már egyáltalán nem hallgatok rádiót, hanem ha tudni akarom, mit hallgatnak az emberek, megnézem az iTunes sikerlistáját, miközben rengetegféle zenét hallgatok a világ minden tájáról. A nyolcvanas évek inkább a platinalemezes előadókról szóltak, azokat a lemezeket tényleg rengeteg ember vásárolta és hallgatta, ma már az is nagy dolog, ha valaki elad 45 ezer példányt a lemezéből, ami harminc évvel ezelőtt egyáltalán nem volt magas szám. Most is megvan ugyanúgy a top 40 vagy top 10 legnépszerűbb sláger, csak több az olyan ember, akihez ezek nem jutnak el, hanem megtalálják a maguk kedvenceit. Az igazi nagy sztárok pedig már nem adnak el olyan rengeteg lemezt, mint régebben – persze ettől még nem kell félteni őket sem. Épp ezért valószínű, hogy tényleg nem lesznek annyian, akik emlékezni fognak a mai slágerekre később, mint ahányan most emlékeznek a pár évtizeddel korábbiakra.
Ha már említette Jonathant, ő volt az a szereplő, akinek a leginkább fontos volt a zene. Az ő karaktere kialakításában zenei rendezőként hálásabb munka dolgozni?
Az biztos, hogy ő egy különc, aki teljesen más, mint mindenki más körülötte: mindig külön utakon jár, és ezért nem elégszik meg azzal sem, hogy azt hallgassa, ami ömlik a rádióból. Ugyebár egy művész, aki fotózik, és értelemszerűen alternatívabb zenéket is hallgat, és saját playlistet állít össze, amit aztán meghallgattat az öccsével is. Ő a példa arra, hogy semmi gond nincs azzal, ha más vagy, mint az átlag, és épp ezért szerették is Jonathan karakterét sokan, főleg azok, akik nem voltak népszerűek a gimiben, mert ez is teljesen normális. De ott van Barb, akiről senki nem gondolta volna korábban, hogy őt bárki is coolnak fogja tartani, erre most meg vannak lányok, akik direkt próbálnak úgy öltözködni, mint ő. Ez tényleg fantasztikus.
Lehet tudni, hogy milyen projekteken dolgozik jelenleg?
Most kezdtük az OA második évadát, ami miatt nagyon izgatott is vagyok. Aztán a Ray Donovan, a White Famous és a Better Things sorozatok, és akkor azokról még nem is beszélhetek, amelyekkel már megállapodtunk, de még nem indult el a tényleges munka. Az biztos, hogy rengetegféle projektben dolgozom, és mivel sokféle zenét is szeretek, ez pont jó, hogy nem vagyok bezárva egyféle műfajba.
