A finn oktatás nálunk is slágertémává vált az utóbbi években. Ugyan akadnak, akik a legutóbbi PISA-felmérések miatt már a finn csoda kifulladását vizionálják, a legtöbben még mindig a sikertörténet titkát próbálják megfejteni. És persze azt, hogy mindebből mit lehetne átültetni más országok oktatási rendszerébe. Az egyik kulcsszó egész biztosan a nyitottság, vagyis az, hogy a tanárok maguk is tudnak és akarnak fejlődni.
Ehhez persze nem árt, ha maga a rendszer is képes a tanulásra és a rugalmasságra. Ennek jegyében rendezik meg október végén a Learning Reloaded című egynapos eseményt, ahol több száz hazai tanár folytathat eszmecserét az oktatás jelenéről és jövőjéről. Érkeznek majd vidéki, budapesti, állami és egyházi iskolából, hisz a cél épp az, hogy minél teljesebb keresztmetszetét nyújtsák a magyar oktatásnak. Lesznek konkrét tippek és módszerek, és neves külföldi szakértők is tartanak előadást a finn reform tanulságairól. Az sem véletlen, hogy épp a tanároknak szól a meghívás, a szervezők ugyanis hisznek benne, hogy ők lehetnek a változás katalizátorai.
Mindenki elégedetlen
Egy oktatási rendszer megreformálása iszonyú nehéz és kényes folyamat. Mi azt akarjuk megmutatni, hogy a tanárok is tehetnek valamit, mindig van mozgásterük. A világ rendkívül gyorsan változik körülöttünk, most főleg a digitalizáció jelent kihívást, az iskolák alig tudnak lépést tartani a technikai fejlődéssel. A változás legfőbb bázisait a tanárok jelentik
– mondta Cita Högnabba-Lumikero, a budapesti Finnagora igazgatója, aki tisztában van vele, hogy egy nap alatt nem tudnak minden problémát megoldani, de szerinte nem is kell mindig megváltani a világot – olykor az apró változások is sokat jelenthetnek. Tökéletes renszer ugyanis nem létezik. Élt már Finnországban, Németországban, Svédországban és Magyarországon is, és egy közös dolgot vett észre ezekeben az országokban: mindenki az iskoláról beszél, és mindenki örökké elégedetlen. Az oktatásra még a sokak által irigyelt Finnországban is állandóan panaszkodnak a szülők, megy a vita, és ez így is van rendjén szerinte, hiszen ez mutatja: mindenki úgy érzi, van beleszólása abba, hogy milyen legyen a rendszer. „A dolgok sosem fekete-fehérek, mindenhol a szürke különböző árnyalataival találkozunk.”
Persze jó, ha tudunk tanulni másoktól. Az eredmények márpedig egyértelműen jelzik, hogy a finnek valamit jól csináltak az utóbbi évtizedekben. A PISA-rangsor ugyan nem mindenható, azt azért mégis mutatja, hogy az ország jó irányba indult, amikor új, szabadabb és rugalmasabb alapokra helyezte az oktatását a 60-as években. Merthogy a reformok előtt náluk is a poroszos iskola volt a modell, onnan jutottak el egy sokkal demokratikusabb felfogásig, ahol nem a hierarchia, a tekintély és az egységesen mért teljesítmény, hanem a tanárok és a diákok szabadsága áll a középpontban.
„Az első olyan generációba tartozom, amely már a 9 évfolyamos, egységes általános iskolába járt. Ez még akkor tesztüzem volt, és emlékszem, mekkora viták mentek erről” – mondja a 60 körüli Cita.
Ráadásul a munkaerőpiac is profitál belőle, különösen egy kis országban, amely nem bővelkedik természeti erőforrásokban. Ilyen helyzetben nem marad más, csak a humántőke, egyetlen diákot sem szabad hátrahagyni menet közben. Ez a felállás nekünk is ismerős lehet valahonnan, van tehát mit okulnunk a finnek példájából.
Merjünk nagyot álmodni
Kreativitás persze nemcsak Finnországban van. Magyarországon is számos tanár dolgozik, aki próbál fejlődni és nyitott az újításokra – őket várják elsősorban a rendezvényre. Az persze már nehéz kérdés, hogy a tanároknak mennyi idejük és energiájuk jut minderre a magas óraszámok és a sok bürokratikus teendő mellett. A fő különbség talán az, hogy míg nálunk az újdonságok egyéni próbálkozások, addig Finnországban a rendszer kifejezetten támogatja az innovációt. A szervezők viszont hisznek abban, hogy az egyéni szándékok előbb-utóbb itt is kinőhetik magukat, és magasabb szinten is lehet eredményük.
Ez persze csak egy álom, de miért ne álmodnánk? A finn modell által inspirált tanárok formálhatnának egy közösséget, egyre többet tudnának meg az egészről, és rendszerszinten is meghonosíthatnák az elemeit. A 21. században ez nem olyan vad ötlet, ott a rengeteg eszköz. Pillanatok alatt létre lehet hozni egy Facebook-csoportot, ahol aztán beindulhat az információcsere
– mondja Bogdán Lilla, a Finnagora ügyvezetője, aki testközelből ismeri a témát, hiszen ő maga is tanár volt, és járt Finnországban is iskolalátogatáson.
Nagy különbségnek látta Magyarországhoz képest, hogy Finnországban senki sem aggódik azon, melyik iskolába kellene bejuttatnia a gyerekét. Mindenki számára természetes, hogy a legközelebbi suliba fog járni, hiszen az oktatás színvonala nagyjából egységes az egész országban. Azt gyakran tapasztalhatjuk, hogy itthon sajnos nagyon nem ez a helyzet. Egy másik eltérés, hogy a hazai oktatási reformok általában különböző szakmai csoportok lobbizásából állnak össze. Finnországban ez egy sokkal szélesebb körű párbeszéd, amelybe a tanárokat, a szülőket és magukat a gyerekeket is igyekeznek bevonni.
Finnországban képesek voltak a politikai váltógazdaság ellenére is évtizedekig megőrizni az alapvető irányt. Folyamatosan vitázva, de elsősorban szakmai alapon hozva a döntéseket, ami itthonról nézve kissé sci-finek tűnik.
Nem kell finnül megtanulni
Ám itthon is vannak jó kezdeményezések, nem véletlen, hogy a rendezvényen a finn ötletek mellett a legjobb magyar módszereket is bemutatják majd. Az is fontos, hogy intenzív párbeszéd folyik az iskolai digitalizáció helyes útjáról, az állam erre a célra hozta létre a Digitális Pedagógiai Módszertani Központot. A folyamatos nemzetközi párbeszéd és a működő minták beépítése azonban nagyon fontos a rugalmassághoz.
Persze sokszor hallani, hogy mindez szép és jó, de a finn modellre nem lehet általános receptként tekinteni, mert csakis az adott társadalmi-gazdasági keretek között vezethetett sikerre. Vannak azonban tekintélyes pedagógiai szakértők, akik nem ennyire szigorúak a kérdésben. A kreativitásról szóló TED-előadásával híressé váló Ken Robinson például úgy szokott fogalmazni: nem kell finnül megtanulni, ahhoz, hogy átvegyük a finn rendszer elemeit. Szerinte minden ország rengeteget tanulhatna a kreativitást támogató finn iskoláktól. Épp az ő lánya, Kate Robinson lesz a budapesti rendezvény egyik főszónoka.
„A világ rengeteget változott az elmúlt száz évben, de az iskoláink sok szempontból nem tartottak lépést. Mi azt kutatjuk, hogy kellene kinéznie az oktatásnak a következő 100 évben, hogy érdekes, izgalmas és releváns maradhasson” – mondta a HundrED, az oktatási innovációt világszinten ösztönző finn szervezet videójában, amelynek ő a stratégiai vezetője. Amúgy épp a finn oktatási forradalom globális relevanciájáról fog előadást tartani október 25-én. A szervezők bíznak benne, hogy a párbeszéd nem erre az egyetlen napra valósul majd meg, hanem csak erősödni fog, és a tanárok egyre többet tanulhatnak majd egymástól.
Kiemelt kép: AFP/Olivier Morin