Kultúra

A francia megye, ahol mindenki gólyalábakon járt

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2017. 09. 16. 12:30

Az egykor juhtenyésztéssel foglalkozó családok megunták, hogy a legkisebb eső miatt is sártengerré válik a környék. Tökéletes megoldást találtak.

A Franciaország nyugati partján elterülő Landes-t tengerparti fenyők tízmilliói pöttyözik, a fajta legnagyobb európai erdejét alkotva. Ezer évvel ezelőtt a környék még teljesen más képet mutatott: erdő helyett végeláthatatlan pusztaságot találhattunk volna itt, melyet csak egy-egy fa, illetve bokor szakított meg, bár a juhokat – a XIX. század derekán még több mint egymillió élt itt belőlük! – tenyésztő helyiek ezeket is rendszeresen felégették, hogy minél több legelőt nyerjenek.

Nem is meglepő tehát, hogy áldásos tevékenységének köszönhetően a talaj a legkisebb zápor hatására csúszós sártengerré változott, így a helyieknek megoldást kellett találniuk a problémára.

Némi gondolkodás után végül megszületett az ötlet:

mindenki gólyalábakon kezdett járni.

A tchangues-ként (=nagy lábak) emlegetett megoldás persze nem csak attól védte meg az embereket, hogy a nap végén fejbúbig sárosan érjenek haza, de segítségével a nagyobb nyájakat is könnyebben átlátták, és rövidebb idő alatt nagyobb távolságokat tudtak megtenni.

"Representation d'un berger landescot, echassier des Landes" (A traditional sheperd from Landes region, walking on stilts) (Gravure tiree de "Les peuples de la terre" de ch Delon, 1905 Collection privee ©Isadora/Leemage
Fotó: Leemage/AFP/Europress

A másfél méter magas gólyalábak alját sokszor báránycsonttal erősítették meg, hogy kevésbé kopjanak.

EPSON scanner image

Jean Louis Gintrac (1808-1886): Habitants des Landes

A vidék lakói néhány év alatt boszorkányos ügyességre tettek szert a témában, így sokan könnyedén fel tudtak venni egy követ a földről, virágot szedtek, vagy épp egy lábon ugráltak anélkül, hogy a megerőltetés legkisebb jele látszott volna rajtuk.

Megérkezett a postás

 

A fura képességet persze versenyeken is használták: a fiatal landes-i férfiak és nők például sokszor vetélkedtek egymással, sőt, egy pék, Sylvain Dornon (1858-1900) 1891-ben mindössze 58 nap alatt sétált át Párizsból a 2800 kilométerre fekvő Moszkvába – ez naponta egy maratonnál (42,195 km) is nagyobb távot (48 km) jelent.

A XIX. század derekán megjelenő óriási fenyőligetek és fenyőerdők miatt a szokás lassan kihalt, így a második világháború végéig a bárányok, a pásztorok, és a gólyalábaik is eltűntek, bár a vidék hagyományőrző csoportjai rendszeresen megidézik az emléküket.

Fotók: Wikimedia Commons
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.