Kultúra

A főváros legszebb közösségi tere volt egykor a Corvin Áruház

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2017. 09. 09. 13:00

Az épületre az átépítések, valamint az alumíniumborítás miatt ma rá sem lehet ismerni. De milyen volt a megnyitáskor? Megmutatjuk.
Korábban a témában:

Ismeretlen Budapest-sorozatunkban (ami egy ideje már folyamatosan frissülő térképen is követhető) korábban többször mutattunk már be olyan épületeket, melyek ma már csak árnyékai régi önmaguknak, rájuk pillantva pedig egy pillanatra sem jutna eszünkbe, hogy a városlakók egykor irigykedve pillantottak fel rájuk – ilyen volt például a szecessziós csoda, melynek egyik lakásában írt verset Kosztolányi az Üllői úti fákról, vagy a második világháború pusztításának, illetve a háború utáni helyreállítási igény teljes hiányának köszönhetően leradírozott homlokzatú Grünwald-ház, amitől most mindössze néhány lépésnyire, a Blaha Lujza térre igyekszünk.

Elvitte a világháború I.: A Grünwald-ház
A Rákóczi útnak becézett városi autópálya egy, mára közel jelentéktelenné vált háza építésekor a legszebb budapesti bérházak egyike volt.

A terület egykor a Népszínház utca elejét alkotta, hiszen a mai tér közepén állt a tér nevét adó Népszínház, mely 1875-re, a Budapesti Operettszínházat, a Vígszínházat, illetve a Szegedi Nemzeti Színházat is tervező Hermann Helmer és Ferdinand Fellner tervei szerint készült el.

Az épület ekkor még messze kiemelkedett a környezetéből:

 A jókora színházépület 1908-tól az Astoria sarkáról ide költöztetett Nemzeti Színháznak adott otthont, egészen az épület 1965-ös felrobbantásáig.

A következő években aztán szép lassan megindult a fejlődés: a századforduló előtt még elkészült a Nagykörút, illetve a Rákóczi út képének fontos részét képező két, kupolás bérház (A Pesti Hazai Első Takarékpénztár palotája 1892-re, a László-ház 1895-re készült el), a Rémi szálló (ma Hotel Nemzeti, 1895), a Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum (1889), illetve a mai Europeum helyén álló, saroktornyos Sajtópalota, ami a homlokzat 1949-1950-es modernizálása után még egészen 2005-ig küzdött az elmúlás ellen.

Állt azonban a téren még egy fontos épület is: a város első igazi kőmozija, az Apolló Projectograph, ami felépülésével az utolsó szegényes házikókat is eltüntette a színház látképéből.

Az 1906 telén elkészült, furcsamód csak ideiglenes építési engedéllyel bíró épület már az első hónapokban is teltházzal működött, a következő nyáron pedig erkélyekkel kellett bővíteni az épületet, hiszen egyszerűen nem bírta a minden társadalmi osztályból (József királyi herceg és felesége, Izabella főhercegasszony, valamint Frigyes és Jenő főhercegek is feltűntek itt) érkezőket. Az első világháború azonban megtörte az intézményt: előbb mozivarieté lett (nem csak mozieőadások, hanem a színpadon előadott kabarétréfák adták a programot – olyan sztárok léptek itt fel, mint Kabos Gyula és Gózon Gyula, valamint az eredeti Hacsek és Sajó: Herczeg Jenő és Komlós Vilmos), majd kabaré, utolsó öt évében pedig Apolló Színpad néven működött.

1923. november 10-én az épület tulajdonosa azonban egyszerűen felmondta a bérletet, így a társulatnak mennie kellett, az épület ugyanazon év karácsonyára pedig nyomtalanul eltűnt – ma már csak néhány fotó emlékeztet rá.

A látványterv

Helyén egy neoreneszánsz stílusó, díszes palotahomlokzattal bíró, jókora épület emelkedett ki a földből. A klasszicizáló kedvű Reiss Zoltán terveit dícsérő, avatatlan szemek számára kétszintes tűnő, de valójában négyemeletes ház néhány év alatt a főváros fontos épületévé vált, neve pedig pillanatok alatt köznevesült (“menjünk a Corvinba!”).

Reiss Zoltán

Reiss Zoltán (1877-1945) Az 1901-ben építészi diplomát szerző, a szakma rejtelmeit Schickedanz Albert irodájában megismerő Reiss ugyan nem tartozik a XX. század első évtizedeinek legismertebb építészei közé, de a magyarnagykanizsai városháza (a II. vh.-ban megsemmisült), illetve a Corvin Áruház mellett több nagy épület tervei is az ő tehetségét dícsérik, így az egykori Művelődésügyi Minisztérium (V. Szalay utca 10-14., 1918), a magyarnagykanizsai gyógyfürdő, valamint egy egész sornyi fővárosi bérház: a VIII. Práter utca 22. (1911), a Márvány utca 40. (1907), a Baross utca 75. (1914), valamint a Damjanich utca 40. és 42. (1927-1928).

 

Az első világháború idején önként jelentkezett a hadseregbe, ahol népfölkelő mérnök hadnagyként előbb galíciai utak és hidak építését vezette, majd bukovinai erődöket tervezett. 1916-ban súlyos betegen tért vissza Budapestre, de sikeresen felógyult, így előbb főhadnaggyá nevezték ki, majd a budapesti Cs. és kir. katonai Parancsnokság Hadisírfelügyelőségének temetőművészi referenseként több emlékmű megszületésében is szerepet vállalt. – derül ki a Nagy Háború blogból.

 

Az építészeti pálya helyett Reiss egyébként fametszőnek készült, mestere Morelli Gusztáv volt.

A Corvin ¡ruh·z Èp¸lete l·thatÛ a kÈpen. Az utcakÈpen emberek, autÛ, villamos sÌn l·thatÛ.

Nem indult azonban annyira rózsásan a történet, hiszen a 8 Órai Újság kilenc hónappal a nyitás előtt kiszagolta, hogy a Corvin tulajdonosai egy bécsi lapban hirdetve húsz területre is keresnek osztályvezetőket, illetve bevásárlókat (anyagbeszerzőket), így dörgedelmes cikket közöltek a témában (1925. június 11.), értetlenségüket kifejezve a történet előtt, sőt, ha a helyzet nem változik, az áruház bojkottjára hívják fel az olvasók figyelmét:

Bécsben keres alkalmazottakat –– A magyar Kereskedők és magántisztviselők körében nagy felháborodást és visszatetszést keltett a Corvin-áruház eljárása. — Interpelláció készül a parlamentben.

A hirdetésben húszféle szakmát is megneveznek. Textil-, rövidáru, női konfekció, szőnyeg-, bőr-, cipő-. sport-, szücsáru, ernyő, bot, kalapáru, utazási áruk és egyéb árucikkek számára keres alkalmazottakat az áruház s az osztályvezetőkön kívül be vásárlóit és utazóit is Bécsben keresi és akarja megtalálni a Corvin-áruház.

 

Annyi koncessziót azonban a magyar munka erők számára is tesznek a hollandus vállalkozók, hogy a külföldi magyarokat előnyben részesítik. Ma, amikor a munkanélküliek százaira és ezreire a legijesztőbb és legkétségbeejtőbb nyomorúság vár, amikor az állam és a magángazdaság kénytelen egyre kisebb tisztviselői és munkásstátussal dolgozni, s igy a munkanélküliek számát növelni — ma, amikor a magyar kereskedelem a legsúlyosabb gondokkal küzd. érthető a megdöbbenés, megokolt a megbotránkozás, amelyet a Corvin- áruház furcsa és szokatlan eljárása keltett mindenütt.

 

A Corvin-áruház vezetősége arra hivatkozik, hogy Magyarországon nem talál megfelelő munkaerőket a felsorolt szakmák számára. Ez az érvelés azonban sehogysem állja meg a helyét, mivel köztudomás szerint éppen a felsorolt szakmákban annyi kitűnő és értékes magvar munkaerő van, hogv nemcsak Magyarország lecsökkent szükségletét biztosítják, hanem számos előkelő külföldi nagy cég is magyar munkaerőket szerződtetett legutóbb. Jónevü bécsi, berlini és párisi nagyáruházak osztályvezetői és bevásárlói, sőt utazói között számos magyar embert találunk, de gyárvállalatok, nagy üzemek vezető állásban is nem egy magyar embert alkalmaztak az elmúlt esztendőben.

 

A Corvin-áruház vezetőinek járatlanságát és a magyar viszonyok iránti érzéketlenségét bizonyítja ez az eljárás, amely oly méltó és érthető felháborodással találkozott Budapesten.

 

Ha a Corvin-áruház nem tesz le erről a megbotránkoztató tervéről és valóban külföldről hozza áruháza számára az alkalmazottakat, megérdemli, hogy a magyar közönség bojkottálja az áruházát. A Corvin-áruházat bojkottálni kell minden magyar embernek, ha a Corvin-áruház bojkottálja a magyar embereket.

 

A Corvin-áruház eljárása máris erős visszhangot keltett és a nemzetgyűlésen is foglalkozni fognak ezzel. Értesülésünk szerint ugyanis interpelláció készül a Házban és az interpelláló képviselő magyarázatot fog kérni az illetékes miniszterektől, mit kivannak tenni ezzel az eljárással szemben? A kereskedők és a kereskedelmi alkalmazottak körében is mozgalom indult.

 

A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége tegnap vezetőségi ülést tartott, amelyen foglalkozott a Corvin-áruház eljárásával és elhatározta, hogy az illetékes tényezőket felhívják arra, hogy a Corvin-áruház vezetőit tervük megváltoztatására késztessék. A kereskedelmi alkalmazottak érdek- képviselete részéről ezeket mondották nekünk az ügygyel kapcsolatban:

 

— Ma, amikor a munkanélkülieket alig tudják számontartani, érthető, hogy a sok állásnélküli kereskedelmi alkalmazott mennyire várta már, hogy megnyíljék a Corvin-áruház, amelytől jó egynéhány elhelyezkedésnek biztosítását várták. Érthető tehát a meglepetés és megdöbbenés, amellyel a Corvin áruház a a bécsi lapban közzétett hirdetését olvasták a kereskedelmi alkalmazottak. Mi mozgalmat fogunk indítani, hogy a Corvin-Áruházat más elhatározásra bírjuk. Meg kell értetni a Corvin-áruház vezetőivel, hogy a magyar vásárló közönség számára épült áruházban nem találhatnak idegen munkaerők alkalmazást, amig a magyar munkanélküliek száma egyre nő és a magyar munkanélküliek hiába várnak az elhelyezkedés lehetőségére.

 

A magántisztviselők körében körülbelül ugyanez a felfogás. Hangsúlyozzák a magántisztviselők, hogy a Keresztényszocialista Magántisztviselők Szövetsége 4 pontban foglalt memorandumát most terjesztette a kormány elé. Ez a 4 pontos memorandum méltóképpen juttatja kifejezésre a magántisztviselő-társadalom nyomorúságát.

 

A kereskedők is nagy megütközéssel tárgyalják a Corvin-áruház állásfoglalását, amellyel szemben ugyancsak állást foglalnak.

A helyzet azonban hamar megoldódott – az áruház tulajdonosai rövidesen ugyanis a magyar lapokat is elárasztották a hirdetésekkel –, 1926. márciusának első reggelén pedig kinyíltak a Corvin kapui.

A hamburgi M. J. Emden und Söhne által egymillió koronás tőkével alapított áruházba belépve a vásárlók egy kétszintes, üvegtetős csarnokrészbe jutottak, a belső terekben pedig Pongrácz Szigfrid (1872-1929) és Beck Ö. Fülöp (1873-1945) plasztikái, illetve szobrai díszítették.

Ez volt az ország első, modern étteremben vett plázája, hiszen nem csak egyetlen jókora bolt, hanem több helyiség is helyet kapott benne – így egy vasúti jegyiroda, háztartási edényeket forgalmazó bolt, szőnyegbolt, gyorsfényképészet, kávéház, vendéglő, és persze divatáruház is, a nem tökéletesen passzoló ruhákat pedig a vásárlótéren kívül elhelyezett hatvan varrónő egyike szabta a vevőkre, sőt, a vidékiek a kiküldött katalógus segítségével akár otthonról is megrendelhették a termékeket.

Ebéd, 1926

A boltok közt 1931-től már az ország első mozgólépcsőjén is utazhattak a vállalkozó szelleműek:

Az épület előtt álló emberek számára talán aprónak tűnő, a Stáhly utca felé azonban hosszan folytatódó épület emellett divatbemutatóknak és művészeti kiállításoknak is otthont adott, sőt, délutánonként élőzene mellett vásárolhattak a pénzüktől szabadulni vágyók – és ha mindez még nem lett volna elég:

a ma a negyedik emeleten működő Corvin Club helyén a dolgozók gyermekei számára fenntartott bölcsőde működött.

Corvin ·ruh·z kirakata a kertben. Női- Ès gyerek divat·ru l·thatÛ a kirakatb·bukon

A vásárlókat persze nem csak az áruk vonzották, hanem a húszas-harmincas években sokak fejében még sci-fibe illő futófények, feliratok, alkalmi díszek és persze a különböző évszakok divatját bemutató kirakatok ünnepélyes leleplezési ünnepségei, melyeken az áruház mind a harminchárom ablaka elől egyszerre hullottak le a függönyök, hogy a kánikulában, illetve hózáporban is ott szobrozók százai elsőként láthassák az új évad ruháit és kiegészítőit.

1930-ban a Pesti Hírlap Képes Naptára így írt az első igazgatója, Lewin Miksa által egyszerűen csak “speciális szaküzletek elmés közösségeként” emlegetett áruházról:

“Egész kis város ez az egyetlen épület, s ma már Európa legelső divatotthonává fejlesztette igazgatósága. Küszöbét nemcsak a főváros vásárlóközönségének ezrei lépik át, de óriási termeiben randevút ad egymásnak a vidék jó pénzért jót vásárolni szerető népe éppen úgy, mint azok a külföldiek, akik tudják, hogy Budapest divatkereskedelme nem marad ízlés, minőség és lelkiismeret tekintetében sem Párizs, sem London mögött… Mert ahogyan Európa divatját Párizs, a fővárosét a Corvin diktálja és igen szerencsés, mesteri kézzel.”

Az idézetben foglaltak bármennyire is túlzásnak hangzanak, a Corvin egy hangyavégtagnyit sem volt lemaradva a vezető európai áruházaktól, a hétszáz – az átlagnál jobban kereső – alkalmazott mindegyike pedig pontosan tudta, mit tegyen azért, hogy a vásárlók a lehető legjobban érezzék magukat.

Magyarország legnagyobb és legszebb áruháza

“Mindenünnen a Corvinba siet a sok gyermek,
Ahol színes csodavásárt nyujtanak a termek.
Ragyog ottan minden darab s köztük járni oly jó,
Minden árú legeslegjobb és ami fő: olcsó.

 

Azonkívül tündérország a szép illatszertár,
Benne minden jó gyermekre egy nagy mesekönyv vár.

 

Ha belép a csöppnyi gyermek, nyújtják felé: vidd el,
Szép mesekönyv, tele képpel, csilingelő rímmel.

 

Aki aztán a legszebben mond fel egy kis verset,
Szorgalmáért gyönyörű szép ajándékot nyerhet.
Ajándékot, mesebelit, hétországra szólót,
Ékes hírül a világnak, hogy a gyermek hol volt.”

A Grünwald-házzal ellentétben a Corvin Budapest ostroma során nem szenvedett súlyos sérüléseket, így már 1945 márciusában újranyitottak a kapuk, az orgazdáktól visszavásárolt raktárkészlettel pedig újraindult az árusítás.

A Corvin ¡ruh·z Èp¸lete l·thatÛ a kÈpen. Az utcakÈp ¸res. A tetőn emberi alakok l·thatÛak a Corvin felirat alatt.
1945

1948-ban aztán a jóvátétel részeként a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal vette át az áruház vezetését. A kisebb károkat végül ők javították, de nem igazán volt szükségük a Corvinra: 1952-ben vissza is adták azt a magyar államnak, az épület pedig Budapest Nagyáruház néven nyitott újra.

1951

Az 1956-os forradalom a világháborúnál azonban jóval mélyebb sebeket ejtett az akkor még csak harminc éves épületen – ezeket sokáig ki sem javítottak, így a hatvanas évek derekára az életveszélyes állapotba került.

“Minden szinten szinte minden”

Kezelését 1966-ban az Országos Áruházi Vállalat (1967-től Centrum Áruházak) vette át, ők pedig egy teljes felújítás helyett – az két évet vett volna igénybe, ezt a bevételkiesést pedig nem engedhették meg maguknak – egy egyszerű, “luxflex” vagy “luxalon” néven ismert, Batka István által megtervezett alumíniumborítás felhelyezése mellett döntöttek – bár az ötletelés során számos látványterv készült:

A kÈpen  Corvin ¡ruh·z homlokzat·nak ·talakÌt·s·ra kiÌrt p·ly·zat egyik l·tv·nyterve l·thatÛ.
Tov·bbi megnevezÈs: Centrum ¡ruh·zak 1960-as 1970-es Èvek

Jártál már kommunista közértben? Megható fotók
Íme az áruházak, melyek elvitték a magyar vidékre a modernizmust. Legtöbb városunkban ezek voltak az első nagy és modern épületek - jottányit se sutábbak, mint nyugati társaik. Dobbantsunk a hatvanas évektől, röpüljünk a nyolcvanasok derekáig. Kicsit ez is mindenszentek, csak a korpuszban kicsit sok a beton.Bátran kommenteljenek, jöhetnek a személyes történetek.

A munkálatok elvégzésére kiírt pályázatot nyolcvanöt millió forintos megvalósítási költséget ajánlva a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező vállalat nyerte, az állam azonban hirtelen csak ötvenmilliót akart a projektre szánni. A cég csiszolt az ajánlatán, de az állam újra alkudott – hirtelen 35 milliós felső határt szabott meg. A harmadik, minden sallangtól megfosztott, csak a létfontosságú javításokat tartalmazó tervet végül már elfogadták.

Ez azonban csak az épület Blaha Lujza tér felé néző főhomlokzatát védte, az oldalhomlokzatok, illetve a Stáhly utcai front viszont továbbra is elhanyagolt képet mutatott, melyen a későbbi átépítések és nem túl igényes bővítések tovább rontottak.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Az épületet ma körbejárva erről a saját szemünkkel is megbizonyosodhatunk, és bosszankodhatunk afelett is, hogy a Beck és Pongrácz által a külső falakra megálmodott díszek jó része is megadta már magát az idő vasfogának.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu

A rendszerváltás után a hirtelen ezerszámra megjelenő boltok, illetve az 1996-tól sorra megnyíló plázák (Duna Plaza és Pólus Center – 1996, EuroPark – 1997, Mammut I – 1998, Lurdy Ház – 1998, Westend City Center – 1999, és a többiek) lassan megfojtották a szocializmusban egyeduralkodó Centrumot, melyben 1997-re aztán Skála-Coop lett a többségi tulajdonos, 1999-ben pedig összeolvadtak. Ez sem mentette azonban meg a Corvint, így az épület 2006 óta egy szupermarketnek, könyvesboltnak, illetve egy kínai érdekeltségű áruháznak ad otthont, a hátsó traktusba, illetve az üresen maradt térrészekbe pedig sorra költöztek be a különböző kulturális és közösségi központok, így a Corvin Club (korábban Corvintető) civil szervezeteknek, művészeknek és tervezőknek is otthont adó MÜSZI (Művelődési Szint), akiknek szeptember végéig sajnos el kell hagyniuk az épületet, hiszen az általuk elfoglalt hely irodákként születik majd újjá.

Az épület teljes megújulására, illetve a 2003 óta védett épületet óriási szardellakonzervvé változtató alumíniumburkolat eltávolítására viszont láthatóan továbbra sincs túl sok esély, bár az elmúlt huszonöt évben többször is nekirugaszkodtak a feladatnak – a Skála először 1999-ben tett ígéretet az átépítésre, valamint a Lux-flex eltüntetésére, tett azonban sosem követte az elhatározást. 2003-ban a Corvin kis híján gazdát cserélt, a potenciális vásárló pénzügyi befektetőcsoport viszont lebontatta volna az egészet, hogy aztán visszaépítse az eredeti homlokzatot – az építésügyi hatóság azonban ebbe nem egyezett bele, sőt, ragaszkodtak az eredeti falak megtartásához. Az üzlet végül nem ért révbe – szerencsére, így legalább van még némi remény arra, hogy egyszer még régi fényében láthatjuk az épületet, akár egy funkcióváltás után is.

Fotók és információk: Ludbriko, egykor, Népszava, 1925. december 8., Huszadik Század, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest MúzeumMagyar Iparművészet, XXIX. évf. 1-2.szám, p.3, 8 Órai Újság, 1925. június 11., Fortepan/UVATERV
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.