A változatos méretű csalánozókról jó eséllyel mindenkinek az erős fájdalmakat, sőt, bénulást, vagy halált okozó portugál gályák, vagy épp kockamedúzák jutnak eszébe, pedig a kétezer faj közül alig száz veszélyes az emberre.
Vitathatatlan azonban, hogy a tengeri élővilágban az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változásoknak köszönhetően számuk óriási mértékben nőtt, sőt, a tengeri halak számának csökkenése miatt már egyre közelebb merészkednek a tengerpartokhoz.
A helyzet évről évre egyre tarthatatlanabbá válik, de a tudósokat szerencsére nem kell félteni, így az elmúlt években sorra jelentek meg a csalánozókat hasznosító termékek, sőt 2013 őszén a dél-koreai partoknál egy hadseregnyi önműködő robotot vetettek be, ami egyszerűen bedarálta a szárazföld közelébe vetődő példányokat.
Másfél évvel ezelőtt, a medúzagénből készített világító sört látva sokan már úgy érezhették, hogy ennél szürreálisabb hasznosítási módot már nem lehet találni a jórészt vízből álló állatoknak.
A ScienceDirect-en megjelent tudományos értekezés ugyan nem az első, medúzákra ételként tekintő ötlet – hiszen Délkelet-Ázsia országaiban időtlen idők óta használják a konyhában, sőt, Kínában már hamisítják is őket – de ilyen irányú felhasználásra még senki sem gondolt.
A több, mint 97%-ban vízből álló állatokat az eljárás során többek közt alkoholba helyezik, így azok víztartalma rohamosan csökkenni kezd, testük pedig összeesik. A speciális eljárás a Távol-Keleten megszokott egy hónappal szemben mindössze néhány napig tart, így ez segíthet forradalmasítani a már létező piacot.
Az első kóstolók, illetve a kutatók szerint az ötletben jókora gasztronómiai potenciál rejtőzik, így nem kizárt, hogy rövidesen akár alacsony zsírtartalmú, de szelénben gazdag medúzacsipszet is vásárolhatunk majd a boltokban.
