Kultúra

Raszputyin, az egyszemélyes politikai háttérhatalom

24.hu
24.hu

2016. 04. 20. 19:51

Gregorij Jefimovics Raszputyin a semmiből került az orosz cári vezetés legbelső körébe, sérthetetlenségére és közel teljhatalmára pedig mindenféle hivatalos tisztség nélkül tett szert.

A huszadik századi Oroszország cári vezetése kitermelte azt a különös, félig-meddig ismeretlen alakot, akinek semmilyen konkrét titulusa nincs, de ott sertepertél a legfontosabb vezetők körül, és láthatóan bármit megtehet. A világ politikai elitjében sok ilyen szereplő felbukkant már, mégis az “őrült pap” története a színfalak mögül irányító erő iskolapéldája.

Út a csúcsra

Raszputyin a semmiből, egy Szibériai kis faluból indult, ahol élete legnagyobb részét zarándokutakon, kocsmákban és bordélyházakban töltötte. Egyik útján állítólag Szűz Mária-jelenést látott, amely megparancsolta neki, hogy utazzon el Szentpétervárra, a cári palotába, és gyógyítsa meg a vérzékenységben szenvedő Alekszejt, II. Miklós cár egyetlen fiúgyermekét.

A pap gyalog jutott el a fővárosba, ott pedig néhány hét után bebocsájtást nyert a palotába csodás történetével. A reménykedő uralkodó adott neki egy esélyt, ő pedig kezelni tudta a cárevics betegségét. Saját bevallása szerint ehhez természetfeletti erejét használja, valójában azonban csak egy egyhe hipnózist alkalmazott a rohamok idején, amik csökkentették a beteg vérnyomását, és így enyhítették a vérzés erejét és hosszát. Raszputyin szent embernek vallotta magát, a szentpétervári nemesség, élükön a cári családdal pedig egyre inkább hitt neki.

A mindenféle misztikumért rajongó nép hamarosan csodákról, égi áldásról kezdett beszélni vele kapcsolatban. Alekszej folyamatos orvosi ellátása miatt szép lassan nélkülözhetetlenné vált a palotában, hiszen hozzá hasonló eredményeket egyik udvari orvosnak sem sikerült elérnie. Egyre több nemesi családhoz hívták gyógyítani, és egyre népesebb lett rajongótábora is. A nemességben szerzett kapcsolatai révén Raszputyin mind nagyobb és nagyobb hatalomra és befolyásra tett szert, illetve trükkökkel és hipnózissal is egyre többeket sikerült manipulálnia, olyannyira, hogy hatalma csúcsán már erős szava volt a miniszteri gárda kiválasztásában és kinevezésében is.

Hatalmon kívüli hatalom

Az orosz cári palotában figyeltek Raszputyin minden egyes mondatára. Kezdetben csak a trónörökös egészségével kapcsolatban kérték ki a véleményét, később azonban, amikor Raszputyin már nem csak csodatevő orvosnak, és kiválasztottnak, hanem jövőbelátónak is mondta magát, II. Miklós egyre gyakrabban kért tanácsot tőle uralkodással kapcsolatos kérdésekben is, ő pedig örömmel tett eleget a kéréseknek, sőt egyre gyakrabban külön felhatalmazás nélkül is beleszólt a cári ügyekbe. Az uralkodó azt vallotta, hogy képességeinek hála Raszputyin jelenléte nem csak a család, hanem egész Oroszország érdekeit szolgálja. Percről percre növekvő befolyásával az őrült pap is tökéletesen tisztában volt, számos alkalommal mozdíttatott el hatalmi pozícióból neki nem tetsző vezetőket, sőt az ország katonai ügyeiről is gyakran formált markáns véleményt.

Nemesi körben, sőt a vezetés közvetlen közelében is egyre többen nézték rossz szemmel, hogy a semmiből érkező csodatevő előjogai folyamatosan növekednek, annak ellenére, hogy sem rokonság sem kinevezés vagy formálisan betöltött tisztség nem köti a hatalomhoz.

Az első világháború kitörésekor Raszpuyin gyakorlatilag a birodalom második embere volt, s mint ilyen, minden követ megmozgatott, hogy II. Miklós ne avatkozzon be a harcokba, és ne vigye háborúba az országot, a cár azonban rendkívüli népszerűséget szerzett háborúpárti hozzáállásával, és végül nem állt ellen a hadbalépésnek. Mindettől függetlenül a háborúval Raszputyin is jól járt, hiszen az uralkodó hadvezérként a frontra utazott, így az informális hatalom embere méginkább szabad kezet kapott.

Éjszakai élet

Raszputyin már szentpétervári évei előtt is kicsapongó, züllött életet élt, a papi pályát részint unalomból részint kényszerűségből választotta, elhivatott sohasem volt.

Ugyanezt az életmódot folytatta a fővárosban is, a mindenféle okkultizmusért rajongó, nemes asszonyok pedig nem tudtak ellenállni a titokzatos, féktelen idegennek, akit ezer legenda övezett, például ember feletti szexuális képességeivel kapcsolatban. Ezeknek hála egész rajongótáborra tett szert, többen az utcán is követték, az orosz nők versengtek a kegyeiért, vagy akár csak azért is, hogy megérinthessék a szent embert.

A szent ember pedig kihasznált minden alkalmat arra, hogy hallasson magáról, gyakran részegen jelent meg a nyilvánosság előtt vagy a palotában, szakadtan, koldusként öltözködött, a kocsmákban belekötött a férfiakba, molesztálta a nőket.

A szentpétervári fürdőkben gyakran tartott összejöveteleket, melyeket éjjeli szertartásoknak hívott, ám tulajdonképpen orgiák voltak. Ezeken a szeánszokon a minden parancsának vakon engedelmeskedő nőket nem csak testileg bántalmazta, hanem magáévá is tette, azok pedig mindezt a rítus részének tekintették.

A palotából a Névába

II. Miklós frontra vonulásával Raszputyin mégnagyobb hatalomhoz jutott, és ez megsokszorozta ellenségei számát a nemesség körében. Olyannyira, hogy több alkalommal megpróbálták megölni. Emellett az I. világháború második felétől fokozatosan csökkenni kezdett a befolyása is. Egyre féktelenebb viselkedésének, egyre durvább és közönségesebb magatartásának eredményeként a nép lassan kezdett kihátrálni mögüle. Nem hívták sem gyógyítani sem pedig társasági eseményekre, Szentpétervár népe a palota lezüllesztőjét látta benne. Részben ennek is köszönhetően az egész cári hatalom tekintélye is óriásit zuhant, és a végső bukás közelébe került.

A mérgezett étellel és borral történő merényletek hatástalansága után Raszputyin ellenségei komolyabb eszközöket is bevetettek, és végül 1916 decemberében lelőtték, testét pedig a Névába dobták.

Halála előtt a magasra jutó pap megjövendölte az egész orosz nemesség közeli pusztulását, és jóslatai pontosan meg is valósultak. Sokak szerint azonban éppen az ő arrogáns és gátlástalan viselkedése volt a cári hatalom bukásának egyik legfőbb oka, az ő alpári, erőszakos és kegyetlen tevékenysége miatt vált a uralkodócsalád a nép szemében mélyen tisztelt, sőt szeretett vezető rétegből hivalkodó, fékevesztett zsarnokok csoportjává, akiket minden eszközzel le kell váltani.

Szőke Dániel írása

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.