Az ötlet első hallásra óriási sületlenségnek tűnhetett, a stúdió azonban azonnal igent mondott, így 1929-1931 közt megszülethetett a Dogville Comedies kilenc epizódja, amelyet legtöbbször barkies néven emlegetnek.
Barkies?
A némafilmekből épp ebben a korban lettek hangosfilmek, melyekre talking pictures (beszélő képek) vagy egyszerűen csak talkies néven hivatkoznak. A barkies ennek elferdített formája, hiszen a bark ugatást jelent.
Az epizódok mindegyikét Zion Myers és a Magyarorságon született, de családjával néhány évesen az Újvilágba emigrált, előbb gyerekszínészként, majd a The Three Stooges komikustrió rövidfilmjeinek tucatjainak rendezésével ismertté vált Weiss Gyula (Jules White) rendezték, az állatok betanítását pedig a kor egyik legismertebb idomárja, Rennie Renfro végezte.
Az epizódok néhány ponton a legtöbb emberből kihozhatják a keményvonalas állatvédőt, saját korukban azonban imádták őket – jobban, mint a szegény gyerekek egy csoportjának kalandjait bemutató Our Gang-et, vagy a később Magyarországon is imádott Stan és Pan párost.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy az epizódokban látható állatok élete szörnyű lett volna: a rendőrség egyszer látogatást tett a kutyáknál, mivel egy nyomozójuk, Bill Hershfield biztosra vette az állatkínzás tényét.
Legnagyobb meglepetésükre a tágas térben élő kutyáknak külön öltözőszobát tartottak fenn, saját futtatóik voltak, sőt, légkondícionáló óvta őket a nyári forróságtól, noha tucatnyi jelenethez marionettbábukhoz hasonlóan vékony drótokkal mozgatták őket, ruháik pedig nem voltak épp kényelmesek.
Az epizódokat 2009-ben DVD-n is kiadták, az Amazonról 17,99 dollár (5000 forint) ellenében máig megrendelhetőek, de elérhetőek az Interneten is:
A Hot Dog-ban egy tiltott italmérés falai közé pillanthatunk be, ahol részeg kutyákkal, és egy férjezett asszonnyal incselkedő aranyifjúval is találkozhatunk.
A College Hounds-ban egy egyetemi futballmeccs előkészületeit és a játékot követhetjük nyomon, amit egy emberrablás tesz még kalandosabbá.
A So Quiet On The Canine Front-ot az első világháborús témájú, két Oscart nyert Nyugaton a helyzet változatlan története ihlette, de bővítették néhány kellően bizarr jelenettel is.
A Who Killed Rover? címen is ismert The Dogville Murder Case a legbizarrabb a kilenc megszületett epizód közül, hiszen van itt minden, ami egy filmhez kell: elrabolt férfi, aggódó menyasszony, detektív, izgalom.
A The Big Dog House története három személy körül forog: megismerjük egy áruház vezetőjét, aki szemet vet egy beosztottjára, Trixie-re, és el akarja választani szintén ott dolgozó szerelmétől, Fidótól. Az ártatlan kutyát gyilkossággal vádolja meg, Trixie pedig azon dolgozik, hogy megmentse Fidót a villamosszéktől.
Az egyik első színes musical, a The Broadway Melody történetének kutyás verziójában, a The Dogway Melody-ban egy fiatal lány Broadway-producer általi felkarolásának lehetünk szemtanúi.
Az idegenlégióban játszódó Love-Tails of Moroccóban a katonák megosztják egymással, hogy miért csatlakoztak a légióhoz. Kiderül, hogy mindennek a nők az okai, és hogy elegük van minden nőből – egészen addig, míg valaki fel nem tűnik a színen.
A The Two Barks Brothers-ben két, születésükkor elválasztott ikrek harminc év után talál egymásra.
A Trader Hound volt az egyetlen cenzúrázott és betiltott epizód, bár ez annyira nem is meglepő, ha az ember harci festést kapott, afrofrizurás bennszülöttnek öltöztet néhány kutyát, akik egy eltűnt hercegnőt tartanak fogva.
