Az amerikai független film zsenije, Quentin Tarantino a kilencvenes évek óta olyan klasszikusokat tett le az asztalra, mint a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény, a Kill Bill, a Becstelen brigantyk vagy épp az amerikai polgárháború előtti rabszolgatartók világát bemutató Django elszabadul. Filmjeiből szállóigék százai születtek, Samuel L. Jackson Jules Winnfield-alakítását pedig sosem fogjuk elfelejteni.
Azt azonban kevesebben tudják róla, hogy imádja a klasszikus filmeket, sőt, más környezetbe átemelve előszeretettel használ fel belőlük rövidebb jeleneteket, vagy épp vágóképeket, ezzel is tiszteletét leróva előttük.
Vagy ez már több puszta tiszteletadásnál?
