Csütörtök este mintegy kétszáz néző előtt, a pesthidegkúti Klebelsberg Kulturkúriában próbálta el a jövő heti tripla gigakoncertet az LGT. Az előadásra bejutott kiválasztottak persze nem egészen azt kapták, mint jövő hét végén a rajongók. Presser Gábor rögtön az elején leszögezte, hogy ez itt most egy próba, és nekik nyolc nap múlva kell csúcsformába lendülniük. Kicsit halkabb volt, nyilván nem is adtak bele mindent a zenészek, továbbá a maratoninak ígérkező show-nak csak egy részét játszották el „amit a Jánoska összeírt”. (Az – ezek szerint Solti János által – összeírt zenei részhalmaz is közel két és fél órás volt: jövő héten túlélésre rendezkedjenek be a rajongók.)
Mindezt viszont kárpótolta, hogy némi bepillantást nyerhettünk a Loksi próbahangulatába. Felszabadultabban poénkodhattak Presserék is ilyen intim környzetben, mint több tízezer ember előtt. Az este hét után nem sokkal kezdődött próbakoncert elején a közönség szavazta meg, hogy elég hangos-e Karácsony János gitárja. Elég hangos volt (néha el is nyomta a zongorát és Somló Tamás fúvósait). Gitárból volt vagy nyolc a színpadra készítve, s ezek mindegyikét elő is vette a – láthatóan már most is nagyon elemében lévő – tulajdonosa. A színpadra zsúfolták továbbá a két billentyűsépítményt, a dobszerkót, a kisegítő ütőshangszereket, mindezek „kezelőit”, továbbá a háromfős fúvósszekciót, a kisegítő basszusgitárost és természetesen Somló hangszerparkját. Nem sok hely maradt az ugrándozásra, az biztos, bár Karácsony János azért talált helyet szokásos gitáros-mozgásművészetének elővezetésére.
A két és fél óra alatt meghallgathattuk az Ilyen a Boxtól a Barta Tamás-dalokon, Ringasd el magadon át a Kotta nélkülig az LGT-életmű egy jelentős részét. Persze mindenkinek nyilván volt olyan száma, amit hiányolt (nekem speciel a Primadonna), de ez természetes. Rossz hír, hogy ez így lesz az Aréna-koncerteken is. (Tetszettek volna kevesebb számot írni, ugye.)
Fotó: Neményi Márton
A hangulatra nem lehetett panasz, bár „ülős koncert” volt, már a második számnál megénekeltette Pici bácsi a közönséget. Igaz, utána szabadkozott, hogy „mindez csak véletlenül történt, én nem akarok semmit a nézőktől, ez csak egy próba”. Egy másik számban Somló Tamás szájharmonika helyett szaxofonszólót rittyentett, de a többiek kifogásolták a cserét. Somló szabadkozott, hogy leesett a kis hangszer és megsérült, de végül a számnak ezt a részét újra elpróbálták. Megtapsoltuk az új életre kapó herflit, amit az exzsonglőr örömében meg is pörgetett a levegőben. Egyébként Somló némileg unottnak tűnt, de az is lehet, hogy a faarc nála alap.
Ha Pressernek nem tetszett előszörre a BOX-ban a sokszólamú énekes rész, akkor azt hallhattuk újra, ha egy-egy számot ki akartak hagyni, kihagyták.
A próbakoncert egyik legemlékezetesebb dala számomra Az elfelejtett szó volt, amit, mint megtudtuk, nem is akartak játszani, de Somló kitalálta, hogy énekeljék csak el úgy, minden hangszer nélkül. A hat énekhangra készült a capella feldolgozást a közönség tomboló tapssal jutalmazta. A másik ilyen kirobbanó pillanat a Somló által vezetett, zenebohóckodásból induló, de mozdonydübörgéssé alakuló humoros és virtuóz fúvósnégyes-produkció volt.
A próba jutalma a végén vastaps, majd a „ja, még ezt nézzük meg” – felkiáltással eljátszott A szél lassan elfújja az utolsó dalom. Aztán még egy kis integetés, taps, villany fel.
Legközelebb az Arénában láthatjuk az LGT-t.
Figyeljünk Az elfelejtett szóra és készüljünk háromnapi hideg élelemmel!
