Múlt hét pénteken este egy amerikai egyetem környéke két tábor jelszavaitól volt hangos. Az egyik oldalról visszhangzott a „Kiknek az utcái? A mieink!”, a másikról a „Nem kellenek sem nácik, sem a Ku-Klux-Klan, sem a fasiszta Amerika!” A pénteki esemény pedig még csak előszele volt annak a szombatnak, amiről azóta az egész világ beszél. Csak emlékeztetőül, az egész konfliktus onnan indult, hogy a helyi önkormányzat egy szobrot akart eltüntetni a városból. A neonácik és az ellentüntetők összecsapásában végül 19-en megsérültek, egy ember pedig meghalt.
A VICE egész hétvégén ott volt Charlottesville-ben, majd az HBO-val közreműködve elkészítettek egy 20 perces dokumentumfilmet, ami bemutatja a kisvárosi terror igazi arcát. Christopher Cantwell, a Unite The Right nevű szélsőjobbos tüntetés szervezője már pénteken maga köré gyűjtötte a résztvevőket, volt, aki 12 órát vezetett Kanadából, hogy ott lehessen az eseményen, mert szerinte „abban az országban már az is illegálisnak számít, ha megbántod mások érzéseit”.
A szélsőjobbos megmozdulás azonban igazán csak szombaton bontakozott ki. A VICE riportere szerint a Unite The Right emberei nagyon jól szervezettek voltak, volt védőfelszerelésük és a könnygázt sem hagyták otthon. A videóban Cantwell szemébe is jutott a könnygázból, de emberei azonnal a segítségére siettek, és támogatásukról is biztosították főnöküket, azt üvöltve:
heil Cantwell!
A szervező szerint a tüntetés résztvevői tisztelik a törvényeket, és csak a véleményüket akarják kifejezni. Egy másik szélsőjobbos tüntető szerint igazából minden baj forrását az jelenti, hogy a várost a „zsidó kommunisták és a fekete bűnözők” irányítják.
Cantwell egyenesen arról beszélt, hogy ők nem agresszorok, de azért ha kell,
A videó egyik legszürreálisabb pillanata az volt, amikor a VICE-os riporter beszállt a szélsőjobbos tüntetők furgonjába. A nőt először el akarták küldeni, mondván, mit keres köztük bárki a médiából, majd mégis maradhatott, és szóba elegyedett a náci Daily Stormer egyik újságírójával, aki szerint hamarosan elegen lesznek ahhoz, hogy „lesöpörjék az utcákról a fehér- és Amerika-ellenes tömeget”. Egyelőre csak azt akarják megmutatni, mekkora erővel rendelkeznek, de azt mondják, amit eddig láthattunk, még semmi.
Az eseményről természetesen nem hiányozhatott David Duke, a Ku-Klux-Klan korábbi vezetője sem, aki úgy látja, Amerika abba az irányba halad, hogy már nincs sem szabadság, sem szólásszabadság, így őket sem hagyják elmondani, amit akarnak, ezen pedig változtatni akarnak.
A radikális baloldal, az állam és a multik is mind a zsidók oldalán állnak
– teszi hozzá. A videóban az is vágatlanul látszik, ahogy egy autó a szélsőjobbos tüntetők ellen tiltakozók közé hajt. A támadás után rengeteg sérült feküdt a földön, többen sokkos állapotba kerültek. A felvételen megszólalt egy férfi is, aki segített újraéleszteni azt a nőt, aki végül életét vesztette.
A tüntetés szervezője ezek után vasárnap este bemutatta, hogy egyébként elég felkészülten érkezett a hétvégi eseményre, négy fegyver is volt nála, majd hanyagul előrántott egy kést, és megjegyezte, hogy „ja, meg ez is”. Cantwell a videó legdermesztőbb részében kijelentette, mindenképpen pluszpont nekik, hogy az ő oldalukról egy ember sem veszítette életét. Majd erre még rátett egy lapáttal, amikor közölte, hogy „az is, hogy tőlünk senki nem ölt meg senkit igazságtalanul”.
Cantwell leszögezte, hogy indokolt, sőt, több mint indokolt volt a gázolás. Kijelentette azt is, hogy
nagyon sokan fognak még meghalni, mielőtt végzünk.
Hogy miért? Mert „mindennap halnak meg emberek”.
Ilyen mondatok hallatán valószínűleg sokan tudni szeretnék, mi is lakozik a hétvégi tüntetők, általánosságban pedig az alternatív jobboldal (azaz alt-right) képviselőinek fejében. A Voxon jelent meg két pszichológus, Patrick Forscher és Nour Kteily tanulmánya, ami az alt-right első pszichológiai megközelítését mutatja be.
Az nem újdonság, hogy a mozgalom tagjai a fehér felsőbbrendűséget képviselik, de az még a kutatás készítőit is meglepte, hogy milyen drasztikus mértékben. A két pszichológus 447 alt-right-ossal töltetett ki egy online kérdőívet, válaszaikat pedig egy kontrollcsoporttal (382 nem alt-right-os nézettel rendelkezővel) hasonlították össze.
A teszt résztvevőit arra kérték, hogy egyes csoportokat értékeljenek egy 0-tól 100-ig terjedő skálán, ahol a nulla azt jelenti, hogy „nem ember”, a száz pedig, hogy „teljesen emberi”.
Az alt-right-os kitöltőktől átlagosan
- a muszlimok 55,4,
- a demokraták 60,4,
- a feketék 64,7,
- a mexikóiak 67,7,
- az újságírók 58,6,
- a zsidók 73,
- a feministák 57
pontot kaptak.
A kérdőív kitöltőinek ezen kívül olyan állításokat kellett értékelniük, mint „kerülöm az interakciót feketékkel” vagy „a lehető legkevesebbet érintkezem feketékkel”. A kutatás egyik készítője azt mondja, az ezekre a válaszokra adott pontszámok általában 2 körül mozognak (9-ig lehet pontozni, azaz az általános az, hogy az emberek túlnyomó többsége nem így gondolkozik), az alt-right-os kitöltőknél azonban inkább 3-4 az átlag, az egyik pszichológus pedig azt mondja, korábbi tesztekben soha nem tapasztalt még ilyen magas pontszámot.
A kutatásban arra is keresték a választ, hogy a radikálisok mennyire gyakran viselkednek agresszívan. Mint kiderült, a kontrollcsoporthoz viszonyítva
Az alt-right és a kontrollcsoport azonban nem különbözik mindenben, hiszen a kutatás szerint a két csoport tagjai saját bevallásuk szerint nagyjából ugyanannyi baráttal, ismerőssel rendelkeznek, azaz az alt-right tagjai sem magányos emberek, hanem a közösség tagjai.
A teszt készítői pedig azt vallják, ahogy minden kutatás során, itt is az a cél, hogy a probléma megoldásához felderítsék a probléma természetét. Hiszen ahhoz, hogy megállítható legyen az alt-right világnézet terjedése, először meg kell értenünk, milyen motivációik vannak a mozgalom tagjainak.
