Donald Trump választási győzelme nemcsak az amerikai politika, hanem az egész világrend számára vízválasztó – írja a világ egyik legismertebb politikatudósa, az amerikai Francis Fukuyama a Financial Times-ban.
Szerinte a populista nacionalizmus új korába lépünk, melyben az 1950-es évek óta épülő liberális rendre támadt rá a dühös és feltüzelt többség. Trumpot
akiknek megígérte, hogy visszakaphatják elveszített munkájukat.
Fukuyama szerint ugyanez történt Nagy-Britanniában a Brexit-népszavazással és ezt látjuk Franciaországban is, ahol a munkásosztály tagjai, akiknek szülei és nagyszülei a kommunistákra és szocialistákra szavaztak, most Marine Le Pen Nemzeti Frontját ikszelik be a szavazólapon. Vlagyimir Putyin népszerűtlen a magasan képzett moszkvai és szentpétervári választók között, de hatalmas a támogatottsága Oroszország többi részén. Recep Tayyip Erdogan támogatói a török konzervatív alsó-középosztályban keresendők,
– mutat rá a politikatudós.
Fukuyama liberális rend alatt a nemzetközi kereskedelem és tőkeáramlás rendszerét érti, aminek azt köszönhetjük, hogy Kínában összeszerelt iPhone-ok kerülnek a boltok polcaira karácsony előtt. Ez áll annak hátterében is, hogy emberek milliói igyekeznek a szegényebb országokból a gazdagabbak felé, ahol jobb lehetőségek várnak rájuk és gyermekükre. Ebben a rendszerben 1970-től a 2008-as pénzügyi válságig megnégyszereződött a termelés és a szolgáltatóipar teljesítménye, és százmilliók lábaltak ki a nyomorból nemcsak Kínában és Indiában, de Latin-Amerikában és Afrikában is.
Az embereket viszont fájdalmasan érintette, hogy ennek a rendszernek az előnyeiben nem részesült mindenki. A fejlett világ munkásai elvesztették állásukat, amikor a vállalatok elvitték a termelést, vagy ugrásszerűen megnőttek velük szemben az elvárások a globális verseny miatt. A helyzetüket súlyosbította a 2008-as válság, amelyben az elitek által kidolgozott rendszer drámaian összeomlott.
A kérdés ennek fényében nem az, hogy miért bukkant fel a populizmus, hanem az, hogy miért csak most.
A hagyományos munkásosztály voltaképpen képviselet nélkül maradt. Amerikában a Republikánus Pártot a tőkések és szövetségeseik uralták, akik szépen profitáltak a globalizációból, a Demokrata Párt pedig kevés figyelmet fordított gazdasági kérdésekre, inkább az identitáspolitika pártja lett, nők, afroamerikaiak, spanyolajkúak, környezetvédők és az LMBT-közösség szövetsége. Európában is kudarcot vallott a baloldal a munkásosztály képviseletében, a szociáldemokrácia kiegyezett a globalizációval.
Fukuyama úgy véli, hogy a kritikákkal szemben
a gazdaságpolitikában és a globális politikában is nacionalista álláspontot képvisel. Elnöksége annak a kornak a végét jelzi, amikor Amerika szimbolizálta a demokráciát a korrupt és autoriter kormányok alatt élő népeknek.
