A múlt héten teljesen felborult Törökország amúgy sem stabil politikai élete. Az ország (inkább) Európa-barát miniszterelnöke, Ahmed Davutoglu gyakorlatilag lemondott posztjáról, miután egy hatalmi harcban alulmaradt Erdogan elnökkel szemben.
Ez, amellett, hogy Törökországban hatalmas felfordulást okozott, veszélybe sodorta az Európai Unióval kötött megállapodást is a menekültek cseréjéről és arról, hogy Törökország nem engedi tovább az Európába tartó menekülteket.
Kezdjük az elején. Az EU-val kötött megállapodásnak török kormányzati körökben igazából egy erős támogatója volt: Davutoglu. Ő volt az, aki a menekültcsere-programot átnyomta a török vezetésen, és ő tárgyalt az unióval is. Azzal, hogy lemondott, az EU elvesztette a felé leginkább rokonszenvvel forduló török politikust.
Pedig a törökök épp kezdtek eredményeket elérni. Az Európai Bizottság közölte, hogy jóváhagyja az unióba utazó törökök vízummentességét, amiről még a program tárgyalásai alatt megegyeztek. Persze, ennek vannak feltételei. Meg kellett volna például változtatni azt a terrorellenes törvényt, amelyre hivatkozva Erdogan szeret újságírókat bíróság elé állítani.
Davutoglu lemondása után Erdogan szinte azonnal kiállt és közölte, hogy
Az EU azt mondja, a vízummentességért változtassátok meg a terrorellenes törvényeket. Én erre azt mondom, elnézést, de menjetek a saját utatokon és mi is megyünk a mienken.
Erdogan látványosan nem szeretne engedni az unió nyomásának, hogy változtassák meg a törvényt. Pedig a török elnök teljesítménye miatt egyre jobban aggódik mindenki Európában. Erdogan célja nem titkoltan az, hogy prezidenciális rendszert vezessen be Törökországban, sokkal nagyobb elnöki autoritással.
Recep Tayyip Elrohan
Az EU sokáig egyáltalán nem tudott mit kezdeni a menekültválsággal. A törökökkel kötött megállapodás is egy ilyen kényszerkezelés, amellyel szeretnék megakadályozni a menekültek kontrollálatlan áramlását az unióba. A program egyébként arról szól, hogy az EU kicserélheti a területére illegálisan belépett menekülteket olyan Törökországban várakozó menekültekre, akik menedékjogot kapnának nálunk. Cserébe Törökország megakadályozza, hogy az ott várakozó hárommillió ember elinduljon Európa felé.
A program egy elkeseredett kezdeményezés, ami igazán nem is jó, meg nem is működik, de egyszerűen nincs más megoldás. Ezt pedig a törökök is tudják, akik eddig arra használták az EU lekötelezettségét, hogy a menekültek hátán másszanak közelebb az uniós tagsághoz.
Erdogan tudja, hogy a program felmondása hatalmas csapás lenne az EU-nak, ezért fenyeget vele. Azzal, hogy a határvádelmünket kiszerveztük a törököknek, erős fegyvert adtunk a kezükbe, amivel zsarolhatnak minket.
Csak azért barátkozunk, Merkel
Közben Európán belül is megvannak a program ellenségei. Sőt, inkább ellenségei vannak, mint barátai. A menekültcserét igazán csak Angela Merkel és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke támogatta. Rengetegen kritizálják viszont azért, hogy megalkuszunk egy leendő diktátorral azért, hogy megvédjen minket a Szíriából ideáramló menekültektől. Ráadásul az EU eddig úgy csinált, mintha a programért cserébe simán elnézné azt, amit Erdogan a szólás- és sajtószabadsággal és a kurdokkal csinál.
Erdogan egyszer azt mondta nekem, számára a demokrácia olyan, mint egy busz. Ha odaér, ahova szeretné, majd leszáll róla.
Így írta le Barack Obamának a jordán király Erdogant, és ennél nincs is jobb idézet arra, hogy megértsük, milyen politikus is a török elnök.
De nem minden jó lap van Erdogan kezében. A vízummentesség nagyon népszerű Törökországban. Rengeteg török él vagy dolgozik az Európai Unióban, az ő életüket pedig jelentősen megnehezíti, hogy hónapokat kell várniuk a vízumra, hogy beutazhassanak vagy családot látogassanak. Erdogan nehezen húzhatná meg azt, hogy lemond a vízummentességről, miközben pont ő szeretne népszavazást tartani arról, hogy Törökország legyen prezidenciális rendszerű állam. Ha a vízummentességet elveszi a törököktől, akkor ők sem fogják csak úgy a kezébe adni a hatalmat.
Ráadásul Erdogan csak addig zsarolhatja az uniót, amíg annak nincs más lehetősége arra, hogy a menekültválságot kezelje. Ezért az elmúlt egy hétben nekiálltak új megoldást kitalálni.
Török a görögből
A B-terv még az A-tervnél is rosszabbul hangzik. A lényege az, hogy ha Görögország úgyis az elesés szélén áll, akkor lökjük hanyatt. A görögök nagyon nehezen tudják kezelni a rengeteg menekültet, akik az országba érkeznek, miközben a többi tagállam jelentéktelen számú menedékkérőt venne át tőlük.
Így nem kellene elosztani az ide érkező menekülteket. A görög szigetek, ahol a menekültek partra szállnak, átalakulnának tartós menekültszállásokká, így az ide érkezők nem is érnék el a kontinens talaját. Itt döntenének a sorsukról. Ezzel a törökök kezéből kivennék a legerősebb fegyvert.
Az ötlettel csak egy baj van. A török csereprogramot csak akkor fogja elfogadni az Európai Parlament, ha azt hiszik, hogy tényleg ez az utolsó lehetséges megoldás. Ezért velük azt kell elhitetni, hogy a B-terv nem működhet, miközben Erdogannal elhitetik ennek az ellenkezőjét. Elég kemény meccsek előtt áll az unió.
