A választások előtt határozott nemzetpolitikát ígért a radikális párt, mely szakít az elmúlt évtizedek hagyományaival, s merőben újat képes nyújtani a határon túli magyarság számára. Ennek megvalósításához, vagy egy választási győzelemre, vagy egy koalíciós pozícióra lett volna szükség, s mivel ezek a pozíciók hiányoznak, így a Jobbik képviselői az ellenzéki padsorokból kénytelenek végignézni, ahogy a nemzeti értékek iránt szintén rendkívül elhivatott kormánypártok kifogják vitorlájukból a szelet, s valósítják meg a nemzetpolitika rendszerváltását, amit ők is zászlójuk
ra tűztek.
Ennek is köszönhető az, hogy bár a Jobbik nemzeti mozgalomként definiálja magát, politikája elsősorban az országhatáron belüli cigány-magyar együttélés problémájára koncentrálódott. Tovább szűkíti lehetőségüket, hogy relatív új párt lévén nem rendelkeznek azokkal a struktúrákkal, kapcsolatokkal a határon túl, melyeket a kormányzó Fidesz-KDNP-nek az elmúlt húsz évben sikerült kiépítenie. Emellett meg kell említeni, hogy radikális politikájuk is megosztja a határon túli magyar közösségeket, a hozzá való viszonyt leginkább ambivalensként lehet jellemezni. A Jobbik tisztában van eme versenyhátrányával, ezért lehetőségeihez mérten igyekszik leküzdeni azt, s a különböző polgárőri atrocitások között próbálja megvetni a lábát a szomszéd országok magyarjai között is.
A cikk folytatásához kattintson IDE!
