A nemzetközi megfigyelők leginkább a politikai ellenzék hiánya, a lezárt határok és a 2007-es, szerzetesek vezette “sáfrány felkelésre” emlékeztető katonai elnyomás veszélye miatt kritizálják a választásokat. “Rossz irányba hajtja [az országot]” – mondta Mark Farmener, a brit Burma Kampány (Burma Mianmar angolszász országokban használatos neve – a szerk.) nevű emberi jogi szervezet igazgatója, aki állítja, hogy az egész csalás: “… semmi köze a demokráciához, ez egy diktatúra, amely megtartja a hatalmát.” Persze akadnak ennél optimistább hozzászólások is, bár csak elszórtan. Ennek elsődleges oka, hogy külföldi újságírókat és diplomatákat nem engednek be az országba, hogy első kézből közvetítsék az eseményeket, ami már eleve gyanút kelt a megfigyelők körében.
Az optimistábbak közé tartozik David Steinberg, a Georgetown Egyetem Ázsiai Tanulmányok Tanszékének vezetője, aki szerint habár “a választások nem fognak változtatni azon, kinek a kezében van a központi hatalom, ez az első alkalom az elmúlt 50 évben, hogy egyáltalán ellenzéki erők juthatnak a parlamentbe.” Most meg van arra a lehetőség, hogy az emberek és az állam között szorosabb kommunikációra kerüljön sor még ezen az erősen zárt rendszeren belül is – tette hozzá.
Az elmúlt húsz év – mi változott?
1990-ben a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) nevű párt – élén az azóta többnyire házi őrizet alatt tartott, Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyi-vel – nyerte a választásokat, azonban soha nem foglalhatta el az őt megillető helyet a kormányban. Suu Kyi-t továbbra is lakat alatt tartják, de a hírek szerint november 13-án, egy héttel a választások szabadon engedik. Pártját hivatalosan feloszlatták, de egyébként is a szavazás bojkottálása mellett döntöttek. A szervezetből kiszakadt utódpárt, a Nemzeti Demokratikus Erő (NDF) viszont ellenzékiként részt vesz a voksoláson, amiért Suu Kyi megvetően nyilatkozott egykori párttársairól.
A kétkamarás parlament és a 14 tartományi gyűlés képviselői helyeiről döntő voksolás borítékolható győztese a katonai junta által létrehozott Egyesült Szolidaritás és Fejlődés Pártja (USDP) lesz. Amellett, hogy a 28 millió szavazásra jogosult polgárból 19 millióan tagjai az új szervezetnek, kezükben van a sajtó is. A junta egykori tagjai létrehoztak egy másik pártot is, a Nemzeti Egység Pártját (NUP), amely szintén a hatalom álláspontját képviseli, de megfigyelők szerint nem mindenben ért egyet a fennálló vezetéssel.
“Mivel a választási törvények rendkívül megnehezítették az ellenzéki pártoknak a jelöltek indítását, néhány választókerületben a [kormány által támogatott] Egyesült Szolidaritás és Fejlődés Pártjának (USDP) nincs is kivel harcolnia”, ami már eleve biztosítja a győzelmét – nyilatkozta Andrew Heyn, Nagy-Britannia mianmari nagykövete. Ennek egyrészt a viszonylag magas, 500 dolláros regisztrációs díj az oka, amit több párt alig vagy egyáltalán nem tudott összekaparni. Ezzel szemben az USDP és a NUP élvezik a jelenlegi kormány pénzügyi támogatását és persze az állami média is a szolgálatukban áll.
Az eredményektől függetlenül a nemrég felállított új parlament üléseinek egynegyede a katonai junta jelöltjeinek van fenntartva, így a fennmaradó helyek 26 százalékának megszerzésével a junta biztosan kezében tartja a törvényhozást is. Továbbá, az induló jelöltek kétharmada tartozik a junta által felállított két párt: az Egyesült Szolidaritás és Fejlődés Pártja (USDP), illetve a Nemzeti Egység Pártja (NUP) valamelyikéhez. Mindemellett biztosra is mennek: mintegy másfél millió mianmari nem szavazhat, mert az ország olyan térségében él, amelyet gyakorlatilag valamely etnikai kisebbség ellenőriz, és erre hivatkozva a junta nem tudja garantálni a választások tisztaságát, így nem is szervezi meg a voksolást.
Nemzetközi reakciók
Az Amnesty International emberi jogi szervezet elmondása szerint a kormány nem tiszteli az olyan alapvető emberi jogokat, mint a szólás- és a békés gyülekezés szabadsága, valamint 2200 politikai foglyot tart rács alatt. Mianmar silány emberi jogi minősítése veszélyezteti az ország és egyben a régió stabilitását. A szervezet ezáltal elérkezettnek látja az időt, hogy a választások eredményétől függetlenül nemzetközi beavatkozásra kerüljön sor. A külvilág leginkább a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) közvetítő szerepére számít, azonban ez utóbbi a belügyekbe való be nem avatkozás szabálya értelmében visszautasít minden érdemleges intézkedést.
Hillary Clinton amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy a demokrácia többet jelent választások rendezésénél, és elmondta, hogy az Egyesült Államok azt üzeni majd az új vezetőknek, változtassanak az ország eddigi politikáján. Az USA és az EU továbbra is fenntartja a rezsimmel szemben meghirdetett kereskedelmi és pénzügyi szankcióit. Kína tiszteletben tartja a választásokat és reméli, hogy zökkenőmentesen és szabályosan zajlanak majd – áll a Hszinhua hivatalos kínai hírügynökség egyik néhány nappal ezelőtti cikkében.
Reakciók belülről
Habár a demokratikus államok rendkívül negatívan szemlélik az eseményeket, az országon belül akadnak optimisták is, akik a választásokat a demokrácia esélyének látják. “Az ajtó félig nyitva van és nekünk mindent meg kell tennünk azért, hogy át tudjunk jutni rajta” – nyilatkozta Nay Ye Ba Swe, az egyik korábbi miniszterelnök 58 éves lánya, egyben az ellenzéki Demokratikus Párt jelöltje. “Első ránézésre a politikai mozgástér elég kicsinek tűnhet, de… az idő majd a demokratikus erők szolgálatába állítja a terepet.” A politikai aktivitásaiért öt évet börtönben ült asszony abban hisz, hogy nincs más alternatíva, mint részt venni a választásokon. Ha nem voksolsz, arra szavazol, hogy a rezsim és annak szolgálói örökké kormányon maradjanak – tette hozzá.
