Azt követően, hogy Oroszország átvette a megszűnt Szovjetunió helyét, az orosz-EU kapcsolatok új szakaszukba érkeztek: Brüsszel és Moszkva közeledése megtelt gyakorlati tartalommal. Hamar kiderült azonban, hogy a nagyszabású közös tervek nem voltak igazán megalapozottak – hangzott el a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének „Az Európai Unió, Oroszország és a keleti partnerség” témakörben tartott kutatási beszámolóján.
A tagországok hozzáállása Oroszországhoz legtöbb esetben a „két véglet” között helyezkedik el. Az egyik véglet a „trójai falóként” szemlélhető oroszbarát Görögország illetve Ciprus, akik készek az unión belül akár vétójogukkal is védeni az orosz érdekeket. A másik pólus a hűvös barátságtalan tagállamok, mint például az Egyesült Királyság, akik szintén készek vétójogukkal élni csak éppen az orosz érdekek ellen.
Felfigyeltek az orosz piacra
A német-orosz kapcsolatok más jellegűek, Németország a legfőbb külkereskedelmi partner Oroszország számára – derült ki Hugyecz Attila beszámolójából. A két ország kapcsolatai jelentősen javultak a Schröder-Putyin vezetés alatt, és mind a mai napig jónak mondhatók. A német vezetés fontosnak tartja Oroszország szerepét a világproblémák megoldásában, főképp a Balkán-kérdés vagy akár az Irán-kérdés rendezésében. Ugyanakkor nem támogatja az EU vagy a NATO további keleti bővítését.
Merkel már fölfigyelt az orosz piacra (Foto: MTI/EPA)
Kereskedelmi téren a két gazdaság kiegészíti egymást. A németek képesek csúcsminőségű gépeket, berendezéseket gyártani a modernizálandó orosz ipar minden ágazata számára. Emellett a kialakuló orosz középosztály fogyasztása miatt az orosz piac egyre figyelemreméltóbb a németek számára. Az energetikai kapcsolatok is igen intenzívek. A német földgázimport 43 százaléka, a kőolajimport 33 százaléka, míg a feketeszén 19 százaléka származik Oroszországból. Az Északi Áramlat nevű gázvezeték megépítésével pedig Németország teljesen függetleníteni tudja magát az orosz energiaszállítmányok tranzitországaitól.
A francia és orosz kereskedelmi kapcsolatok szintén folyamatosan fejlődő tendenciát mutatnak – mondta Kiss Szilvia. Politikai téren a franciák szívesen közvetítenének az oroszok és az amerikaiak között, hogy megakadályozzák a két ország közötti konfliktus további elmélyülését. A francia-orosz gazdasági kapcsolatokat nézve Oroszország részaránya a francia exportban folyamatosan nő, csakúgy, mint a francia export hányada az orosz importon belül. Ez azonban ellenkező irányba már némi lassuló tendenciát mutat, ugyanis a Franciaországba történő orosz export csökkent az utóbbi időben. A francia cégek oroszországi jelenléte főleg az autógyártás, a repülőgépgyártás, az űrtechnológia, valamint a bankszektor és a biztosítás területén mutatkozik; de jeleskedik még a L’Oreal, Chanel és LVMH a szépségipar képviseletében, valamint a Sanofi és a Servier a gyógyszergyártásban.
Romló diplomácia, gyümölcsöző gazdaság
Más a helyzet Nagy-Britanniában, ahol az egyébként sem barátinak mondható orosz-angol kapcsolatok jelentősen megromlottak 2006 óta, bár ez a gazdasági együttműködés intenzitását nem befolyásolta – számolt be Somai Miklós. Erre rásegítettek a menedékjoggal és a kiadatással kapcsolatos nézeteltérések, valamint Moszkva véleménye, miszerint London minden kritika nélkül követi Washingtont világhatalmi ambícióinak érvényesítésében.
Bár a diplomáciai kapcsolatok romlása kihatott egyéb területekre is, a gazdasági kapcsolatokon ez nem igazán érződik. A külkereskedelmi forgalom, különösen brit oldalról, növekvő tendenciát mutat. A britek a gépek és közúti szállítóeszközök, az oroszok pedig az ásványi fűtőanyagok, a szén vagy kőolaj, kivitelében jeleskednek. Az Egyesült Királyság évek óta a negyedik-ötödik legnagyobb külföldi befektető Oroszországban. Ez főleg a kitermelő ágazatokra és a szolgáltatásokra jellemző. Ugyanakkor az orosz tőke jelenléte is növekszik a szigetországban. A londoni tőzsde igen népszerű az orosz cégek körében, ahol az olajipar stabilizációs alapjából eszközölt befektetései révén az orosz állam is egyre fontosabb szerepet játszik.
A szerző a Sanoma Médiaakadémia hallgatója.
