A március 22-ére kiírt köztársasági elnöki és önkormányzati választásokat több okból is sorsdöntőnek tartják Macedóniában. Először is azért, mert a tavaly júniusi „véres” parlamenti választások komolyan megingatták az állam demokratizmusába vetett nemzetközi hitet. Ennek következtében az ország szinte elérhetetlen távolságba került az euro-atlanti csatlakozástól. Mindez pedig még inkább elmélyítette a politikai pártok közötti, egyébként sem csekély nézetkülönbségeket.
A kormányfő, Nikola Grujevszki és a köztársasági elnök, Bránko Crvenkovszki közötti személyes ellentétek odáig fajultak, hogy teljesen megbénították az állam működését, még olyan stratégiai fontosságú kérdésekben is, mint a görög névvita. Mindez oda vezetettt, hogy a NATO- és EU-csatlakozási folyamat teljes mértékben lelassult.
Másrészt az ország lakosságának – egyes becslések szerint – harmadát kiadó albán lakosság is egyre türelmetlenebb a NATO- és EU-csatlakozás kérdésében. Egyre gyakoribbak az albán politikusok és értelmiségiek olyan kijelentései, hogy az albánok nem hajlandók nemzeti érdekeiket függővé tenni a macedónok megoldatlan nemzeti kérdéseitől, és mindenképpen be kívánnak kerülni a NATO-ba és az EU-ba. Voltak, akik odáig mentek, hogy amennyiben ez nem megy Macedóniával, akkor más partnert keresnek maguknak – Albániára célozva.
Ilyen körülmények között hirdette ki Trajko Veljanovszki, a parlament elnöke, a – véletlenül egybeeső – köztársasági elnöki és önkormányzati választásokat. A fontosabb politikai pártok abban egyetértettek, hogy a választások legfontosabb célja, hogy ezúttal demokratikus és fair módon bonyolítsák le, elfeledtetve a Nyugattal a tavalyi fiaskót. Ahogy Mirek Topolanek cseh kormányfő fogalmazott szkopjei látogatásakor: „a választások érettségi vizsgát jelentenek Macedónia számára”.
Erre reagálva a kormány igyekszik biztosítani a megfelelő feltételeket a választások zavartalan lebonyolitásához. Ez annyit jelent, hogy a választási bizottságokat átszervezték, és eltávolítottak belőlük minden olyan tagot, akinek hanyagsága következtében tavaly a szavazóhelyeken rendbontások történhettek, a rendőröket pedig továbbképzésre küldik, illetve megerősítik majd a készültségüket.
Tízen akarnak macedón elnökök lenni
A köztársasági elnöki tisztségre összesen tízen jelentkeztek, köztük két független. Hárman azonban nem tudták összeszedni a jelöléshez szükséges 10 ezer aláírást.
Három albán aspiráns – a DUI-jelölt Agron Budzsaku, Imer Szelmáni, az Új Demokrácia vezetője és a DPA álltal jelölt Miruse Hodzsa – mellett Gyorgye Ivánov egyetemi profeszor, a kormányzó VMRO-DPMNE pártonkívüli jelöltje, Ljubomir Frcskovszki egyetemi profeszor, az SzDSzM pártonkívüli jelöltje, Nano Ruzsin, az LDP jelöltje és Ljubomir Boskoszki (Hágában a háborús bűnök alól pár éve felmentett) független jelölt méreti meg magát.
Érdekesség, hogy a korábban a legnagyobb esélyesnek tartott karrierdiplomata, Szrgyan Kerim végül a két nagy macedón párt vitájának köszönhetően mégsem indul.
Az elkövetkező választások második legvonzóbb tisztsége kétségkívül Szkopje város polgármesteri címe. Az ennek elnyeréséhez rendezett futamnak nyolc résztvevője van. A beavatottak véleménye szerint a győzelemre a legnagyobb esélye Koce Trajanovszkinak, a VMRO-DPMNE, Tito Petkovszkinak az SzDSzM és Lazar Elenovszkinak, az SzDU jelöltjének van.
Lövöldözésmentes kampány
Macedóniában rendhagyó módon, eddig – két elszigetelt eset kivételével, amikor betörték a DPA egyik szkopjei és Recsica falusi helyi irodáinak üvegeit – nem regisztráltak komoly incidenseket a választási kampány során. Most, úgy tűnik, elmaradnak a szokásos fegyveres fenyegetések, politikai hátterű verekedések és más erőszakos cselekmények. Ráadásul, szintén rendhagyó módon, az elnökjelöltek két alkalommal is közösen reggeliztek, az ország egységét mutatva.
Most az albán pártok viselkedése is megváltozott némileg: ennek egyik jele, hogy a szecessziópárti Nevzat Halilinek még az induláshoz szükséges 10 ezer aláírást sem sikerült összegyűjtenie. Ezt a macedón nemzetiségűek úgy érzelmezték, hogy az albánok már nem támogatják tömegesen az állam területi egysége ellen irányuló politikai eszméket.
A másik kedvező jel pedig az lehet, hogy a választási kampányban részt vevő három albán párt jelöltjei közül ketten nagygyűléseiken a macedón szavazókat is igyekeztek megszólítani, nem csak az albánokat.
