Nem egészen egy hónappal a gázai háború vége után, február 10-én Izraelben választások lesznek. A hadműveletek és a nemzetközi kritikákra való reakciók jelentős hatással lesznek az izraeli állampolgárok döntésére. A következő kormánynak meg kell majd barátkoznia az új amerikai elnök, Barack Obama Közel-Kelet-politikájával, melyben állítása szerint jelentős nyomást kíván gyakorolni a két félre az izraeli-palesztin béke érdekében.
Iránnal kapcsolatban pedig Obama többször is kijelentette, a tárgyalásos útban hisz. Ez pedig némi aggodalommal tölti el az átlag izraelieket, akik első számú fenyegetésnek tekintik a siíta ország nukleáris fegyverkezési törekvéseit. Az új vezetésnek együtt kell működnie a térség más vezetőivel is, mert az már a Folyékony Ólom hadművelet óta látszik, hogy Izraelnek, ha barátai nem is, de hallgatólagos szövetségesei vannak a régióban, mint például Egyiptom és Jordánia.
Forrongó belpolitika
A zsidó állam vezetőinek további fejfájást jelent majd, hogy a belpolitika sem lesz üresjárat ebben az évben. Elemzők szerint az izraeli gazdasági növekedés csökkenni, míg a munkanélküliség növekedni fog. A belső feszültségek is erősödtek a gázai hadműveletek után.
Az izraeli arab lakosság jó része kifejezte szolidaritását a Gázában sínylődő palesztinok iránt a hadműveletek alatt, míg az izraeliek nagy része támogatta az akciókat. Volt rá példa, hogy zsidó és arab hallgatók verekedtek össze a haifai egyetemen egy szimpátiatüntetés során.
Alacsony a küszöb
Az izraeli választási rendszer az arányos képviselet elvén alapszik, és a parlamenti küszöb is meglehetősen alacsony, 2 százalék. Ráadásul az egész ország egyetlen választókörzet, az emberek pártlistákra szavaznak, nem pedig személyekre. Ennek köszönhetően az izraeli pártrendszer meglehetősen színes és a kis pártoknak is fontos szerep jut benne.
A közel-keleti demokráciában eddig egyedül az 1969-es választásokon sikerült megközelíteni a parlamenti többséghez szükséges 60 helyet. Az 1967-es, hatnapos háború sikere után népszerűsége csúcsán lévő Golda Meir vezette baloldali tömörülés, a HaMarakh 57 helyet kapott a Knesszetben, az izraeli parlamentben. Az országnak tehát eddig minden kormánya koalíciós- vagy nemzeti egységkormány volt.
A tizennyolcadik Knesszet
Baloldalon a kilencvenes évek közepéig remek formában lévő Munkapárt (Avodah), most a felmérések szerint igen szerény támogatottsággal indul a versenyben. Bár vezetője, Ehud Barak védelmi miniszter a gázai háború alatt jelentős népszerűségre tett szert. A miniszter 1999-ben miniszterelnök is volt már, amikor még közvetlenül választották a kormányfőt, azonban a második Intifáda kitörésekor lemondott. A Munkapárt 1965 óra létezik, amikor is kivált a Mapai nevű baloldali erőket tömörítő blokkból.
Ha a választás végeredménye még nem is látszik, az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy jobboldali fölény lesz a 18. Knesszetben. A statisztikák szerint az Ariel Sharon által 2005-ben alapított jobboldali centrista Kadima 25, míg a jobboldali Likud 30 helyet szerezhet a következő törvényhozásban.
A Likud vezetője, Benjamin Netanjahu is volt már miniszterelnök 1996-tól 1999-ig. Az ő pozíciója a békemegállapodások következtében, többek közt a hebroni kivonulás aláírásával gyengült meg. A Kadima élén álló Cipi Livni még nem volt miniszterelnök, de maga is betöltött már számos miniszteri posztot, jelenleg pedig külügyminiszter. Nagy esélyesként indult, de a háború lecsengése és napokban újrakezdődött rakéta támadások Gázából az ő pozícióinak ártanak a legtöbbet.
Kis segítőtárs
A nagypártoknak tehát mindenképp szükségük lesz egy, a mérleg nyelveként szolgáló kisebb erőre. A radikális jobboldali vallásos párt, a Shas mindenesetre már felajánlotta támogatását a Likudnak és Netanyahunak. Jobboldalon található még az ultranacionalista Israel Beytenu párt Avgidor Lieberman vezetésével, feltehetőleg őket is megnyerheti magának a Likud egy-két miniszteri szék felajánlásával.
A baloldalon a liberális Meretz jelenti a legnagyobb erőt a Munkapárt mögött, de vannak még egyéb pártok, melyek nehezebben sorolhatóak be a jobb-bal skálán. Ilyen például a Nyugdíjas Párt és a Zöld Levél Párt. Utóbbi egyébként nem a globális felmelegedés elleni küzdelem zászlóvivője, mindössze a marihuána legalizálásért kampányolnak évek óta, szépen lassan a parlamenti tagság felé közelítve.
Jelenleg éppen a Holokauszt-túlélők Pártjával folytatnak tárgyalásokat, hogy kölcsönösen felhívják a figyelmet egymásra és az általuk képviselt emberek érdekeire.
