A csütörtökön lezajlott részleges választáson 137 angol és 22 walesi helyhatóság 4023 képviselői mandátumát újították meg, és Londonban polgármester-választást is tartottak.
A brit baloldal vezető ereje a harmadik helyre csúszott vissza a három legnagyobb párt sorrendjében, kulcsfontosságú tanácsokat vesztett el, az ellenzéki konzervatívok pedig igen jelentős mértékben előretörtek. A részleges választáson 137 angol és 22 walesi helyhatóság 4023 képviselői mandátumát újították meg.
Az már késő délután egyértelművé vált, hogy az 1997 óta kormányzó Labour a 60-as évek vége óta nem tapasztalt súlyos vereséget szenvedett: országos szinten 297 tanácsnokot veszített a korábbi 2500-ból. A Munkáspárt elvesztette az ellenőrzést olyan korábbi baloldali erősségek tanácsai felett, mint Wolverhampton, Reading vagy Hartlepool.
Nem hivatalos becslések szerint a brit baloldal vezető ereje a voksok 24 százalékát kapta, vagyis húsz ponttal lemaradt a konzervatívok várhatóan 44 százalékos szavazataránya mögött. A Munkáspártot valószínűleg az örök harmadik Liberális Demokrata Párt is megelőzte.
Brown könnyen elbukhat
Ha ugyanez a szavazatarány a következő általános parlamenti választásokon is érvényesül, a konzervatívok hatalmas, az összes többi frakció együttes létszáma feletti 138 fős többséggel vonulhatnának be a brit parlament alsóházába; ez több mint a kétszerese lenne a Munkáspárt jelenlegi alsóházi többségének.
Politikai elemzők szerint a súlyos vereség és főleg az első számú trófea, London elvesztése kérdőjelessé teszi a miniszterelnöki tisztséget kevesebb mint egy éve betöltő Gordon Brown hosszú távú politikai jövőjét is.
Brownt a választók egyöntetű szakértői kommentárok szerint a gazdaság egyre rosszabb állapotáért büntették. A megélhetési költségek az elmúlt évben ugrásszerűen nőttek, miközben a gazdasági növekedés megtorpant: a tavalyi 3,1 százalék után az idei évre független londoni elemzők alig 1,5 százalékot várnak, és nem zárják ki az időleges recessziót sem.
Elveszett London is
Utoljára London eredményei futottak be, szombat hajnalban, és kiderült, hogy a brit főváros eddigi, baloldali polgármesterét, Ken Livingstone-t legyőzte a konzervatív ellenzék jelöltje, Boris Johnson.
A 62 éves Livingstone nyolc évig vezette a Margaret Thatcher volt tory kormányfő által 1986-ban felszámolt, majd a Munkáspárt által 2000-ben újjáélesztett Nagy-Londoni Tanácsot, és ő volt London első, közvetlenül választott polgármestere.
A szombat hajnalra véglegessé vált adatok alapján Johnson csaknem 1,169 millió, Livingstone nem egészen 1,03 millió voksot kapott, vagyis a tory jelölt 140 ezer szavazattal előzte meg péntek estig hivatalban volt munkáspárti ellenfelét és immár elődjét. A 5,5 millió londoni választó közül 2,5 millióan – 45 százaléknyian – éltek szavazati jogukkal.
Johnson, a rossz tréfa
A rikító szőke, 43 éves Johnson egyebek mellett folyamatosan igen rendetlen külsejéről, meggondolatlan, sokszor etnikai kisebbségeket sértő vicceiről közismert. Livingstone igyekezett politikai bohócként beállítani ellenfelét; a választóknak kiküldött kampányröpiratainak egyikében arra szólította fel a londoniakat, hogy “ne szavazzanak erre a rossz tréfára”.
A New Yorkban született, a világ két legelőkelőbb iskolájában, Etonban és Oxfordban nevelkedett Johnson mindazonáltal legalább olyan egyedi és színes egyénisége a brit politikusi mezőnynek, mint Livingstone. Felmenői között egy török dédnagypapát is tudhat, aki újságírói pályafutása mellett egy ideig miniszteri tisztséget is betöltött még az ottomán birodalom idején.
Johnson maga is újságíró volt: 1999-től hat éven át irányította főszerkesztőként a The Spectator című, jobboldali irányultságú közéleti magazint.
Rendhagyó karrier
A most távozó munkáspárti polgármester politikai pályafutása sem volt mentes az ellentmondásos mozzanatoktól. A Labour balszélét képviselő veterán politikus – közkeletű nevén “vörös Ken” – 2000-ben, az első londoni polgármester-választáson a kormányzó Munkáspárt tagjaként a párt hivatalos jelöltje ellen indult. Ezért tagságát felfüggesztették – a választást viszont komoly fölénnyel megnyerte, és négy évvel később újjáválasztották.
Tony Blair előző kormányfő még az első győzelem után azt jósolta, hogy Livingstone “katasztrófát zúdít” Londonra. Amikor a “katasztrófa” végül is elmaradt, “vörös Ken” párttagságát csendben helyreállították, Blair pedig kényszeredetten elismerte, hogy tévedett a polgármester megítélésében.
Livingstone hagyatéka
Livingstone fő városigazgatási hagyatéka a londoni belvárosi behajtási díj bevezetése. A 2003-tól élő rendszer alapján először öt fontos napi behajtási díjat róttak ki a London belterületén közlekedő magánautósokra; az összeget nemrég 8 fontra emelték, és az eredeti díjasított zónát a kétszeresére terjesztették ki nyugat felé. Livingstone tervei között szerepelt, hogy ősztől a nagy szennyezőanyag-kibocsátású luxuskocsik tulajdonosainak naponta 25 fontot (8200 forintot) kelljen fizetniük a londoni belvárosi autózásért.
