A legutóbbi előválasztás Clinton nagy „visszatérését” jelentette, győzelmet szerzett két meghatározó államban is, a küldöttek számát tekintve mégsem tudta befogni Obamát, a pártoktól független szuperdelegáltak között ugyanakkor nagyobb a népszerűsége riválisánál. Hogyan látja a jelöltek jelenlegi helyzetét?
Az idei elnökválasztás minden idők legizgalmasabb versengése, ahol a három legesélyesebb jelölt egyike sem tartozik saját pártja tradicionális szárnyához. McCain jelöltsége nagyrészt annak köszönhető, hogy republikánus ellenfelei közül egyik sem bizonyult igazán hitelesnek. Ha az összegyűjtött kampánypénzek nagyságát nézzük, az sem indokolta volna egyértelműen McCain indítását. Mivel a demokrata Obama, Clinton és a republikánus McCain is kívül esik saját pártja fő irányvonalán, mindhárman „újítónak”, „kívülállónak” akarnak feltűnni a választók szemében.
Amy Walter
A mostani erőviszonyok kialakulásában meghatározó volt az is, hogy a demokraták és a republikánusok alapvetően más szabályok szerint döntenek arról, hogy a jelöltek hogyan szerezhetnek küldötteket. A republikánusoknál a „győztes mindent visz” elv uralkodik. Ez alapján aki egy adott államban elnyeri a szavazatok többségét, az az állam által delegálható összes küldött támogatását megszerzi. Ezzel a logikával rövid időn belül egyértelművé válhatnak az erőviszonyok, így szakadt ki a mezőnyből viszonylag korán John McCain.
A demokraták esetében az arányos elosztás elve érvényesül. A jelöltek az adott államban rájuk leadott szavazatok számának megfelelően állíthatják maguk mellé a küldötteket, így nagyon nehéz abszolút többséget szerezni. Matematikailag kizárt, hogy Clinton vagy akár Obama megszerezze a biztos elnökjelöltséghez szükséges kétezer jelölt támogatását. A kettejük közötti harc e helyett egyre szorosabbá válik. Jóllehet a júniusban tartandó utolsó nagy előválasztáson Clinton minden bizonnyal ismét több államban arat győzelmet, mint Obama, még így sincs esélye beérni riválisát a delegáltak számát tekintve. Az augusztusi jelölőkonvención a pártoktól független szuperdelegáltak így nehéz helyzetbe kerülhetnek.
Milyen szempontok alapján mérlegelhetnek a szuperdelegáltak?
Minden bizonnyal figyelembe veszik, hogy Barack Obama állította maga mellé a legtöbb küldöttet, és rá adta le a legtöbb demokrata a szavazatát. Hillary Clintonnak sikerült viszont a nagyobb államok többségében győzelmet aratni, az ezekben az államokban leadott szavazatok pedig nagyobb súllyal esnek latba a novemberi választásokon. A szuperküldöttek szerepe a választások során az, hogy hidat teremtsenek a pártok érdekei és a választók akarata között. Jelenleg az amerikai szavazók többsége úgy véli, hogy az ország jobban fel van készülve egy afroamerikai elnökre, mint egy női elnökre, de ha a republikánusokkal szembeni győzelemről van szó, akkor egy Clinton- McCain-harcnak adnak több esélyt.
Lát esélyt együttműködésre az augusztusi jelölőkonvenció után Obama és Clinton között?
Clinton rendkívül megosztó személyiség, akinek támogatói tűzön-vízen át kitartanak mellette, ellenségeit ugyanakkor nem lehet meggyőzni arról, hogy mellé álljanak. Obama népszerűsége szintén magas, de nem lehet tudni, hogy a pártbéli támogatottsága szilárd alapokon áll-e. Kettejük együttműködése mint elnök- és alelnökjelölt nem valószínű.
Két erős egyéniség (Fotó: MTI/AP)
Az alelnökjelölti szerepkör a kampány során az elnökjelölt csendes támogatását jelenti, az ő esetükben azonban két nagyon erős személyiséggel állunk szemben, akik folyamatosan magukra irányítanák a figyelmet. Clinton és Obama egy csapatban szinte „kioltanák” egymás erőit, ez pedig gyengítené a demokraták pozícióját. Ha mindenképp együttműködésről lenne szó, akkor sokkal inkább elképzelhető az, hogy Obama Clintont választja alelnökjelöltnek, mint fordítva.
Ha nem egymást, akkor kit választanak nagy valószínűséggel maguk mellé?
Obamának olyan emberre van szüksége, aki kiegyensúlyozza a vele szemben sokszor hangoztatott hiányosságokat, mint amilyen a nemzetbiztonság területén szerzett tapasztalatok hiánya. Obama csupán 42 éves, nem volt katona, és az iraki háború kezdetén még a Szenátus tagja sem. Ezt figyelembe véve Bill Richardson nemrég visszalépett elnökjelölt ideálisnak bizonyulhat, tapasztalata és hispán származása sokak számára szimpatikussá teszi, de fellépése nem elég meggyőző, és nagy tömeg előtt nem beszél jól.
McCain nézetei több ponton is eltérnek a hivatalos republikánus állásponttól, ezért számára célszerű lehet egy tradicionális republikánust megnevezni alelnökjelöltnek.
A Clinton-Obama-párharc egyik legélesebb fordulataként nemrég kiderült, hogy Obama lelkipásztora és egyben spirituális tanácsadója egy prédikációjában az amerikai külpolitikának tudta be a 2001. szeptember 11-i merényleteket, és rasszistának nevezte az országot. Ön szerint hogyan befolyásolja ez a kampány további menetét?
Jeremiah Wright tiszteletes kirohanása nehéz helyzetbe hozta Obamát, aki nyilatkozatban fejtette ki, hogy a lelkipásztor megnyilvánulása sértő volt fehérekre és feketékre nézve egyaránt. Obama hangsúlyozta, hogy családi hátterénél fogva megérti mindkét oldal érzéseit, ugyanakkor nem határolódott el egyértelműen Wrighttól. Ezzel azt az üzenetet küldte a szuperdelegáltaknak, hogy ha nem őt választják, azzal szimbolikusan a fehéreknek tesznek engedményt a feketékkel szemben. Ha a faji kérdés a továbbiakban domináns lesz a kampányban, az nagyon veszélyes lehet.
Hasonlóan nagy felháborodást keltett, amikor a napokban kiderült, hogy a demokrata elnökjelöltek útlevéladatait tartalmazó aktákhoz illetéktelenek fértek hozzá. Mit üzen a választóknak ez az eset?
A fehér házi gondatlanságot hallva a választók többségében kétségek merülehetnek fel az internetes adatátvitel, például az online átutalások biztonságát illetően, de a több államban gyakorlattá vált elektronikus szavazás biztonságát is megkérdőjelezhetik. Az eset végső soron nemzetbiztonsági kérdéseket hoz felszínre, ez a téma egyértelműen a vietnami veterán McCainnek kedvez.
