Külföld

Háború a neten a francia elnökségért

admin
admin

2007. 04. 17. 07:00

Legyen szó webtévéről, online kérdezz-felelekről vagy digitális visszaszámlálásról, a francia elnökjelöltek közül a multimédiás kampányoldalak alkalmazásában messze Sarkozy viszi a pálmát. Royal lendülete mintha kezdene alábbhagyni, pedig könnyen az interneten dőlhet el, ki lesz az ország következő elnöke.

A 2007-es választások virtuális kampányának jelentősége újdonságnak számít a franciák szemében, ami részben annak köszönhető, hogy az internet elterjedésétől számítva más országokhoz képest a francia politikusok viszonylag későn kezdték el használni a világháló adta lehetőségeket. Nicolas Sarkozy három hónappal az elnökválasztás előtt, a szocialisták elnökjelöltje, Ségolene Royal pedig tavaly rukkolt elő saját internetes oldallal.

A jelöltek által képviselt arculat alapján e két kandidáló fejlesztette ki a legösszetettebb politikai hálózatokat, ki-ki a szerint, hogy milyen politikai és társadalmi képet kíván tükrözni – nyilatkozta lapunknak D. Balázs Ádám, a Political Capital külpolitikai elemzője. A francia politikusok közül Royal asszony tűnik a leginnovatívabbnak a tekintetben, ahogyan a webet a választókkal való kapcsolatfelvételre használja. Royal blogorientált honlapja, melynek a Désirs d’avenir (A jövő tervei) nevet adta, jól tükrözi személyiségét: higgadt és nőies, a honlapon jól áttekinthetően elrendezett tartalmak pedig az általa propagált „igazságos rendre” utalnak.

Az érdeklődő jelölt

A politikusnő internetes kampányoldalán már jóval elnökjelöltté választása előtt arra ösztönözte olvasóit, hogy osszák meg vele politikai programjával kapcsolatos elképzeléseit, hogy aztán abból kidolgozhassa száz pontból álló programját. Royal sikerrel járt a „meghallgatom az embereket” típusú stratégiával, amikor a franciák többsége úgy érezte, hogy a politikai elit nem törődik a problémáival.


Ségolene Royal oldala



A korai lendület ugyanakkor mintha kezdene alábbhagyni. Royal webstratégiája alkalmas volt arra, hogy bemutassa, mennyire figyelmes a választókkal szemben, de úgy tűnik, hogy ez a figyelmesség mostanra egyfajta kultusszá vált a kampányában – véli Michael E. Murphy, az amerikai republikánusok kampánytanácsadója, aki demokrata kollégáival együtt azzal a nem titkolt szándékkal érkezett Franciaországba, hogy az elnökjelöltek kampányából ötletet merítsen a 2008-as fehér házi stratégiák kialakításához.

A weben tanultakat olyan programmá kell alakítani, amit az emberek megértenek – véli a demokraták egyik kampánytanácsadója, aki szerint Royal lehet, hogy száz pontot akar megvalósítani, de bőven elég, ha azok az internetről elérhetők. Most ki kellene választania hármat, vagy csak a legfontosabbat, és azt ismételgetni tízezerszer – tanácsolja. Royal honlapján ha nem is egyetlen, de hét „pillérről” olvashatunk, mely a százpontos program tematikus kivonata.

Spam és WebTV a sikerért

Habár később indult, Sarkozy internetes oldala minden vetélytársával összehasonlítva egyedülálló, egyfajta sajátos politikai kísérlet. Sarkozy honlapja, a jelölt határozott személyiségéből kifolyólag a jelöltek közül a legcéltudatosabb, a legdinamikusabb oldal – véli a szakértő. Amikor a látogató felmegy a sarkozy.fr-re, magától beindul egy kis videoklipp, amelyben Sarkozyt egy híve dicséri. A honlap tehát közvetlenül az audiovizuális lehetőségek felhasználásával szólítja meg a látogatót. Sarkozy ráadásul saját tv-adót hozott létre a weben, NS-TV néven, ahol zenei aláfestéssel adja elő programját, elképzeléseit. A „műsor” előnye, hogy a híradásokban elhangzott bármilyen megállapításra azonnal tudnak reagálni egy Sarkozy-válasszal. A honlapon ugyanakkor olyan felvételeket is találunk, ahol a választók reagálnak a jelölt által mondottakra. Egy videofelvételen például Sarkozyt láthatjuk, amint egy pártrendezvényen beszél, a weblap készítői pedig minden egyes elhangzó ígérete után az őt éltető, „Ezt akarjuk” felkiáltásban kitörő tömegről készült felvételeket vágják be.

Sarkozy kampányoldala valójában nem más, mint 17 különböző „csatornára” szervezett online videofolyam. Az egyik a jelölt beszédeit tartalmazza, a másik riválisairól alkotott kommentárját (3), a harmadikon az átlagember kérdéseire válaszol, de megszólalnak Sarkozyt támogató sportolók is. A multimédiás honlapon sok egyéb mellett láthatunk még tudósításokat a kampányról angol, arab, olasz, kínai és számos más nyelven. Az oldal egyik legkedveltebb része a „Libre Cours” (szabad kórus), ami gyakorlatilag az NS-TV You Tube-változata. A Libre Cours-ra kattintva olyan mókás felvételeket nézegethetünk, aholönjelölt „előadók” zengik Sarkozy dicséretét.


Nicolas Sarkozy oldala



Ez a legelegánsabb megvalósítása a webtévé stratégiájának, amit eddig a politikában láttam – mondta az oldalról Murphy. Egy klikkeléssel előttünk jár, azt hiszem, le fogjuk másolni – ígérte.

A weboldal készítője szerint Sárkozynek eddig keményvonalas belügyminiszterként rossz sajtója volt, az oldal célja ezért az, hogy bemutassa Sarkozy emberibb, empatikus oldalát. Talán éppen ebben a reményben döntött úgy az UMP elnökjelöltje, hogy mintegy három millió ember számára juttatja el közvetlen üzenetét és árasztja el a választókat e-mailen induló honlapja webcímével. Az ötlet sikerrel járt, a linket meglátva a legtöbben nem a törlés gombhoz nyúltak, hanem rákattintottak a hivatkozásra, melynek közvetlen eredményeként a párt szerint legalábbis harmincezer szimpatizánst köszönhetnek.

Kevert üzenet

Jóllehet a média leginkább a két legesélyesebb politikus kampányától hangos, a centrista jelölt, Francois Bayrou is figyelemre méltó internetes oldallal rukkolt elő. Honlapján a Royal és Sarkozy által használt elemeket egyaránt megtaláljuk. A szavazókkal való interaktív kapcsolat megvalósítására Bayrou oldalán egy kampánytelefonszámot találunk, melyen szívesen fogadják a jelöltnek szánt üzeneteket, ötleteket, kérdéseket. Ha valaki inkább közvetlenül hozzá címezné üzenetét, arra is van lehetőség az „Írjon Bayrou-nak” menüpont alatt. A Sarkozy által tökélyre fejlesztett audiovizuális hatás elérésének érdekében pedig a centrista jelölt is webtévével jelentkezik, ahol többek között egy perces spotokban fejti ki álláspontját az iráni nukleáris helyzettől kezdve a francia bevándorláspolitikán át a legkülönbözőbb témákig.


Francois Bayrou oldala



A politikusok igyekezete a webes üzenetek eljuttatására nem is olyan meglepő, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Le Monde felmérése alapján mintegy 27 millió francia használja az internetet naponta és közülük negyven százalék tartja az itt kapott információkat a napi politikáról szerzett ismeretei fő forrásának.

Az állás

Az Ipsos Group április 16-án közzétett felmérése alapján a vasárnapi választásokon a megkérdezettek 29,5 százaléka Sarkozyre szavazna,
25 százalék a szocialista Royalra, 17,5 százaléka a centrista Bayrou-ra, 13,5 százalék pedig a szélsőjobboldali Le Penre adná le voksát.

Mit üzennek a blogok?

A politikai célú internetes marketing ugyanakkor sokak szerint morálisan megkérdőjelezhető. Számos blogger egyedüli célja, hogy tiltakozását fejezze ki a politikai marketingkampány ellen. A tiltakozó szájtok egyike például a gyanútlan internetező számára először úgy tűnik, mint egy Sarkozyt támogató honlap, az oldalra érkezve azonban gúnyos karikatúrákat találunk a jelöltről.

A bloggerek tevékenységét tehát nem szabad lebecsülni, az Ipsos közvélemény-kutatási adatai alapján ugyanis egyre többen, a Franciaországban internetkapcsolattal rendelkező körülbelül 26,9 millió emberből 4,5 millióan rendelkeznek saját internetes naplóval.

Kampányidőszakban azonban nehéz megítélni az egyes blogok súlyát, jelentőségét – hívja fel a figyelmet D. Balázs Ádám, a Political Capital külpolitikai elemzője. A szélsőjobboldali Nemzeti Frontot (FN) támogató blogozókról például nem sokat beszélnek, az „Elnökválasztás Obszervatóriuma” ugyanakkor 105 olyan blogról tud, amelyek a frontista Le Pent támogatják. A kommunista pártközeli és az LCR-t (Forradalmi Kommunista Liga) támogató blogozók száma ugyanennyi. Érdekes jelenség, hogy miközben a közvélemény-kutatások ugyanarra számítanak, mint Sarkozy, tudniillik hogy a második fordulóban az FN hívei átszavaznak majd őrá, a szélsőjobbos blogok sok esetben ellentétes tendenciára engednek következtetni: inkább bírálják, mint rokonszenveznek az UMP jelöltjével – mutat rá D. Balázs Ádám.

Az internet erejét a politikai diskurzus formálásában tavaly használták ki először igazán, amikor több ezer weboldal és blog indult, hogy támogatókat szerezzen az Európai Unió alkotmányáról szóló népszavazás kapcsán a „nem” szavazatoknak. Ez a fajta „politikai lázadás” végül oda vezetett, hogy a közvélemény a pártok többségének pozitív kampánya ellenére az alkotmány ellen fordult, a referendumon meggyőző többséggel el is utasították a dokumentumot.

A hálón túl

Az internet mint viszonylag új és többnyire szabályozatlan kommunikációs forma azonban nem szoríthatja ki a politikai vita hagyományos eszközeit. Az interneten keresztül meg lehet célozni bizonyos szavazó csoportokat, például fiatal támogatókat, de egy szavazóbázis kialakítása még mindig leginkább élőben zajlik a „meetingek”, tehát a politikai összejövetelek és rendezvények által – véli D. Balázs Ádám. Kisebb pártok esetében, mint amilyen például a „Vadászat, Horgászat, Természet és Hagyományok Párt” (CPNT) egyértelmű, hogy a várt támogatás nem a világhálón keresztül remélhető. A párt jelöltje, Frédéric Nihous egy tévés vitaműsorban a saját telefonszámát adta meg a nagyközönségnek, jelezve, hogy ő egy közvetlen, „hagyományos” ember.

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.