Minden közvélemény-kutató és politikai elemző egyetértett, hogy hosszú kormányalakítási folyamatra kell számítani, amelynek végén a demokratikus irányzatúnak tartott pártok valamilyen koalíciója jut kormányra. Az szinte biztosnak látszik, hogy a legerősebb parlamenti frakció ezúttal is az EU-ellenes, a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködést mereven elutasító szerb radikálisoké lesz, de abban sem kételkedik szinte senki, hogy Vojislav Seselj pártja nem talál olyan partnert, akivel – abszolút parlamenti többséget alkotva – kormányt tudna alakítani.
Hogy a demokratikus pártok közül melyek alakíthatnak kormányt, azt egyetlen szakértő sem meri még megjósolni. Minden megfigyelő szerint a szavazatszámok döntik majd el, hogy a Boris Tadic államelnök vezette Demokrata Párt, vagy Vojislav Kostunica miniszterelnök Szerbiai Demokrata Pártja körül alakul-e koalíció, netán a két párt rákényszerül arra, hogy a radikálisok jelentette veszély kivédésére egymással lépjen szövetségre.
A szerbiai belpolitikai állapotok széttöredezettsége a választások szempontjából jelentősen felértékelte a nemzeti kisebbségeket képviselő pártokat, amelyekből nyolc vesz részt a jövő hét végi választáson. Két albán, s két kis magyar párt egy-egy koalícióban indul, két roma párt, a Vajdasági Magyar Szövetség és a délnyugat-szerbiai muzulmánokat képviselő Koalíciós Lista a Szandzsákért pedig önállóan.
A szerb alkotmány számukra gyakorlatilag szavatolja a parlamentbe jutást, mert nem öt százalékos szavazati, hanem úgynevezett természetes küszöbhöz köti azt. Annyi képviselőjük lesz tehát a parlamentben, ahányszorosát az átlagosan egy képviselőre jutó szavazatoknak – érvényes szavazatok száma osztva a 250 képviselői hellyel – megszerzik.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
