A katolikus egyházfő összekulcsolt kézzel, egyedül haladt át a tábor kapuján, amely a hírhedt feliratot viseli: „Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz). Harangszó kísérte útját, amint bíborosok, érsekek kíséretében végigment a táboron, amely a terror és a holokauszt jelképévé vált. Megállt az egykori kivégzőfalnál, ahol annak idején foglyok ezreit lőtték agyon. Előbb csendesen imádkozott a fal előtt, majd mélyen meghajolt és gyertyát gyújtott a meggyilkoltak emlékére.
Később egy hajdani barakk előtt üdvözölte a holokauszt túlélőinek egy 32 fős csoportját, köztük lengyeleket, zsidókat, romákat. Egyenként köszöntötte mindegyik volt foglyot, s mindnyájukkal váltott néhány szót. Köztük volt egy Henryk Mandelbaum nevű, most 83 éves lengyel zsidó is, aki annak idején a Sonderkommandónak nevezett csoportba volt beosztva, amelynek az volt a feladata, hogy kiürítse a gázkamrákat, és elégesse a holttesteket.
A katolikus egyházfő később megtekintette azt a szűk, sötét cellát az egyik táborépület alagsorában, amelyben Maksymilian Kolbe lengyel ferences atya raboskodott és halt éhen, miután önként elfoglalta egy halálra ítélt nagycsaládos ember helyét az úgynevezett éhségcellában. (1941 augusztusában a táborparancsnokság – egy fogoly szökése után, büntetőakció keretében – tíz foglyot éhhalálra ítélt. Egy nagycsaládos lengyel is közéjük került. Látva kétségbeesését, Kolbe a helyére lépett, és kérte az őröktől, hogy ő halhasson meg a kiszemelt családapa helyett.) Önfeláldozó tettéért 1982-ben szentté avatták Kolbét. A bajor pápa újabb imát mondott a cellában, és elidőzött az előtt a gyertya előtt, amelyet elődje, II. János Pál helyezett el ott 1979-es látogatásán.
Joseph Ratzinger most látogatott el először pápaként a lengyelországi Oswiecim (német nevén Auschwitz) holokauszt-emlékhelyére. Pápasága előtt azonban már kétszer is felkereste Auschwitzot és annak Birkenau nevű altáborát: először 1979-ben járt ott, II. János Pál kíséretében, másodszor 1980-ban, amikor München érsekeként német püspökök egy csoportjával utazott oda.
Megfigyelők kiemelik XVI. Benedek látogatásának jelképes jelentőségét. Utalnak arra, hogy a német egyházfő, noha nem önszántából, hanem egy 1936-os törvény által kényszerítve és vonakodva, de tagja lett 14 éves korában a Hitlerjugend náci ifjúsági szervezetnek, majd a háború legvégén besorozták a német hadseregbe is, bár harcokban nem vett részt. Egy korábbi auschwitzi látogatásán azt mondta, hogy a nácizmus brutalitása láttán érett meg benne annak idején a döntés, hogy papi pályára lép, s a szeretet vallásának szenteli életét.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
