MENLO PARK, CA - APRIL 04:  Facebook CEO Mark Zuckerberg speaks during an event at Facebook headquarters on April 4, 2013 in Menlo Park, California. Zuckerberg announced a new product for Android called Facebook Home.  (Photo by Justin Sullivan/Getty Images)
Közélet

Csak akkor leszünk szabadok, ha Zuckerberg leváltható lesz

Kerner Zsolt
Kerner Zsolt

¯\_(ツ)_/¯. 2017. 06. 14. 10:59

Hatalmas problémák vannak az interneten, és jó részükért a Facebook a felelős. Ha meg akarjuk oldalni a politikai gondjainkat, úgy kell kezelnünk a Facebookot, ami: közszolgáltatásként.
Korábban a témában:

2017 közepén haldoklik a szabad internet. Ebben semmi meglepő nincs, már évek óta haldoklik, csak épp mindig más öli meg.

Chris Anderson, a Wired alapító főszerkesztője és a korai technológiai gondolkodás egyik meghatározó szereplője 2010-ben azt írta, hogy a világháló halott, de az internet tovább él. A két elnevezés ugyanis mást takar.

  • Az internet egy infrastruktúra, csövek sorozata, amely többmilliárd eszközt köt össze, hogy ezen az összeköttetésen keresztül kétoldalú kommunikáció jöhessen létre az eszközök, és az eszközöket használó emberek között.
  • A világháló ezzel szemben az információs technológia, ami az internetre mint infrastruktúrára épült rá. A világháló olyan technológiai megoldás, amely – jellemzően, legalábbis eddig, https protokollra alapozva – lehetővé teszi, hogy ezt a kétoldalú kommunikációt információk megosztására és cseréjére használjuk. A legfontosabb feltétele, hogy egy böngésző szükséges ahhoz, hogy hozzáférjünk a világhálóhoz.

A világháló csak az internetnek egy kicsi, sőt, egyre kisebb része. Az internet világhálón kívüli része olyan platformokból és protokollokból áll, mint az e-mail, az FTP-fájlcsere, az instant üzenetküldés, az appok, vagy épp – egyre nagyobb arányban – a Facebook.

2010-ben a helyzet az volt, Chris Anderson szerint legalábbis, hogy a telefonra letölthető appok fogják megölni a világhálót, mert egyre nagyobb részt szakítanak majd ki az internetből. Ez nem történt meg, de csak azért nem, mert valami más kezdett el egyre nagyobb részt kiszakítani belőle.

A szabad világháló fontos dolog. Ettől lehetett az internet az, ami.

Minden oldal szabadon megközelíthető, minden információ szabadon áramolhat, a világháló egy demokratikus, nyitott, mindenki számára hozzáférhető platform, ami felett senki nem gyakorol hatalmat.

Az internetszolgáltatók legfeljebb a hozzáférést adhatják, felügyeletet nem, mert – ideális esetben – lecserélhetők, ha nem engednek úgy hozzáférni a világhálóhoz, ahogy mi akarunk. Ezzel szemben az internet világhálón kívüli részének nagy darabja, a platformok világa, kötöttebb, irányítottabb, ahol a platform tulajdonosa teljes kontrollt gyakorolhat a hozzáférhető információk felett.

2017-ben a platformok, a Facebook, a Google, az Uber, az Airbnb ölik meg a szabad világhálót. John Herrman, a világ egyik legokosabb, internettel és médiával foglalkozó újságírója írt erről nemrég a New York Timesban.

A platformokban az a közös, hogy mind a liberalizációval indultak, mind valamilyen lehetőséget adtak a fogyasztóknak, azonban később túlhatalomba fordultak vagy fordulhattak.

  • Az Uber feltörekvő platformként megnyitotta az olcsó és kényelmes közlekedésmegosztást az emberek előtt. A sikeres Uber ezzel szemben nemcsak a taxitársaságokat, de a saját alkalmazottait is kikészítheti.
  • Az Airbnb liberalizálta az albérlet- és hotelpiacot, ahol hirtelen egy rakás olcsó és kényelmes alternatíva jelent meg. A sikeres Airbnb viszont később tönkretette egy rakás város ingatlanpiacát, köztük részben Budapestét is.
  • A Google kereshetővé, elérhetővé tette a világhálót. A sikeres Google viszont nem létezővé tette azt, ami a saját platformjában nem található, ráadásul egymaga uralja a reklámpiac nagy részét – ugyanakkor még főleg a szabad világhálón belül.
  • A Facebook nagy ígérete az volt, hogy embereket köt össze egymással. A sikeres Facebook viszont alternatív valóságokat teremtett, ahol a platform irányításától, algoritmusaitól függően csalhatók el választások vagy korlátozhatók az információk.

Így jutottunk el odáig, hogy a Facebook egyre nagyobb szeletet hasít ki a világhálón kívüli internetből, miközben az emberek jó része azt gondolja, hogy a Facebook maga az internet.

Fotó: Thinkstock

A Facebook törekvése alapvetően az, hogy minél kevesebb felhasználó hagyja el a platformjukat és menjen ki a szabad világhálóra. Ezért lesz egyre nehezebb a Facebook mobilos alkalmazásából böngészőben megnyitni a linkeket. Az asztali böngészőkben elérhető egyetlen kattintás helyett itt már három, vagy négy érintés is kell ahhoz, hogy a Facebook appból kijussunk a „szabadba”.

Ezt tovább nehezíti a Facebook azzal, hogy elkezdte bekebelezni a tartalompiacot. Ha megnyitunk különböző linkeket a Facebookon, akkor azok gyakran ugyanúgy néznek ki, gyorsan töltődnek be, és hiányzik belőlük a böngészősáv vagy bármi hasonló, ami arra utalna, hogy ez a tartalom a szabad világhálón érhető el.

Azért hiányzik, mert nem ott érhető el.

A Facebook 2015-ben vezette be az Instant Article nevű megoldást, amivel a saját szervereire költöztette a különböző újságok tartalmait, mivel onnan sokkal gyorsabban tudja megjeleníteni a fogyasztóknak.

Ez elég sok problémát okozott az újságoknak. A tartalomnak ugyanis innentől a gyakorlatban nem ők voltak a kiadói, egy 24-es újságcikket már nem mi adunk önnek, hanem a Facebook. Mi csak megírtuk, a Facebook pedig áthelyezte a saját szervereire, hogy onnan terjessze a világban.

A siker kezdetén a Facebookot úgy ünnepelték, mint az eszközt, ami lehetővé teszi a diktatúrák vagy autokráciák demokratikus átalakulását, mert semmilyen külső nyomásnak nem enged, nincs felette állami kontroll, és nem lehet rajta gátat szabni a szólásszabadságnak. Az arab tavasz kezdetén a Facebookot és a – Magyarországon sokkal kevésbé jelentős – Twittert mint a demokrácia leghatékonyabb fegyvereit ünnepelte a nyugati politika.

Ehhez képest a Facebook nem demokratizálta a világot, hanem újabb rendszerszintű problémákat hozott létre.

BARCELONA, SPAIN - FEBRUARY 21:  Founder and CEO of Facebook Mark Zuckerber gives his speach during the presentation of the new Samsung Galaxy S7 and Samsung Galaxy S7 edge on February 21, 2016 in Barcelona, Spain. The annual Mobile World Congress will start tomorrow February 22 hosting some of the world's largst communication companies, with many unveiling their last phones and gadgets.  (Photo by David Ramos/Getty Images)
Fotó: Getty Images / David Ramos

A Facebook furcsa platform, mert nem csak kétfajta felhasználót köt össze. Összeköti a fogyasztót a fogyasztóval, a fogyasztót a tartalomszolgáltatóval (újsággal vagy a kommunikáló politikussal), és összeköti a hirdetőt a fogyasztókkal.

A rendszer működésének célja, hogy a fogyasztó minél többször lépjen interakcióba másokkal, és minél több tartalmat érjen el a Facebookon.

De az optimalizáció nélküli tartalomfogyasztás tökéletes káoszhoz vezet, ami sem a fogyasztónak, sem a Facebooknak nem jó. Ezért van az, hogy a Facebook algoritmusokon keresztül szabályozza azt, hogy a különböző fogyasztóknak milyen típusú tartalmat jelenít meg. Ez leginkább azon alapszik, hogy az adott felhasználó milyen korábbi tartalmakat fogyasztott, és mikre reagált pozitívan.

2007 decemberében megjelent egy tanulmány a Chronicle of Higher Education című szaklapban. Ebben Cass R. Sunstein jogi elemző talán az elsők között írta le azt, hogy a Facebook terjedésének köszönhetően a világ egyre nagyobb része él információs enklávékban.

Ezt azt jelenti, hogy a Facebook annyira jól tudta optimalizálni azt, hogy milyen információk juthatnak el hozzánk, hogy a gyakorlatban már csak egyféle információ jut el.

Ha sűrűn lájkolunk olyan cikkeket, amelyekben Orbán Viktor lemondására szólítanak fel, akkor nem fog eljutni hozzánk a Facebookon keresztül olyan tartalom, ami Orbán Viktor pozitív oldalát mutatja be. Ezzel eleve korlátozzuk a saját információs szféránkat, az algoritmus buborékában éljük az életünket.

De a legutóbbi két év választásai megmutatták, hogy egyre sűrűbben aknázzák ki ezt a rendszert azzal a céllal, hogy befolyásolják a közvéleményt. A kamuhírek valószínűleg aktívan befolyásolták az amerikai választást, ahogy a szándékos szivárogtatások is. Ezeknek a híreknek egy része eleve csak azokhoz a fogyasztókhoz jut el, akik hajlamosak ezeket elhinni, így még jobban megerősíti őket korábbi véleményükben. Az internetes buborékok gyakorlati következménye az, hogy a véleménytáborok közötti falak egyre magasabbak, egyre átjárhatatlanabbak lesznek.

Az viszont nem megoldás, hogy gyújtsuk fel az algoritmusokat, és legyen végre szabadság. Az algoritmusok létezésének eleve több oka van.

  • A platformok – mint a Facebook – tökéletes kapitalista modellben működnek. Maximális irányítás, minimális felelősség. A Facebook épp azért nem tud, vagy inkább nem akar semmit kezdeni az álhírekkel, mert akkor el kellene ismernie, hogy alapvetően más termék, mint amit állít magáról. A cég saját maga szerint információs platform, de a gyakorlatban ez a világ legnagyobb média- és reklámcége is. A különbség az, hogy miközben egy média- vagy reklámcéget felelősségre lehet vonni, ha hazugságot terjeszt, a Facebookot nem.
  • A másik indok maga a információ mennyisége. Ez egyszerűen feldolgozhatatlan. Persze ez is régi probléma, a világon létező információ mennyisége valójában már évszázadok óta befogadhatatlan, csupán az változott, hogyan szűrjük. De a lényeg, hogy valamilyen szűrésnek léteznie kell, különben kezelhetetlenné válik a rendszer. A laissez faire információterjesztés pedig sem a Facebooknak, sem a tartalom-előállítóknak, sem a fogyasztóknak nem áll érdekében.
MENLO PARK, CA - JUNE 20:  Facebook CEO Mark Zuckerberg looks on during a press event at Facebook headquarters on June 20, 2013 in Menlo Park, California. Facebook announced that its photo-sharing subsidiary Instagram will now allow users to take and share video.  (Photo by Justin Sullivan/Getty Images)
Fotó: Getty Images / Justin Sullivan

A Facebook létezése alapjaiban alakította át azt, ahogy a közös ügyeinket, a politikát intézzük. A rendszer abból a szempontból mindenképp nyitott, hogy sokkal nagyobb nyilvánosságot és sokkal gyorsabb reakciót biztosít a közös ügyeink intézésében, ráadásul pont azoknak adja meg a beleszólás jogát, akik hagyományosan ezt nem tehették meg: a legszegényebbeknek, legtávolibbaknak, legképzetlenebbeknek.

Magát a politikát vagy annak intézését sok minden alakította már az évezredek alatt, a nyomtatástól a sajtón keresztül a postáig, vagy a belső égésű motorok és az autópályák megszületéséig. De ezekre a külső tényezőkre eddig mindig reagált is a rendszer. A politika intézése mindig aszerint változott, hogy milyen új lehetőségek, vagy információs csatornák nyíltak meg az állampolgárok előtt.

Ekkora és ilyen hirtelen változás viszont eddig nem volt. És ideje lenne, hogy a politika reagáljon valamit erre a változásra.

A Facebook nem csak vagy nem szigorúan politikai ügy. De az egyre platformosodó internet, és rajta keresztül a Facebook az információ terjesztésének szabadságáról és a hozzáférés jogáról szól.

Mivel magunk nem tudjuk megszűrni a befogadhatatlan mennyiségű információt, ezért az elmúlt évszázadok során úgy kezeltük a problémát, hogy aggregátorokat bíztunk meg azzal, hogy szűrjék meg nekünk.

Ilyen aggregátor volt a sajtó is, amely soha nem volt elfogulatlan, de magunk döntöttük el (és döntjük el most is), hogy kiben bízunk meg annyira, hogy szűrje számunkra a világot. A különbség az, hogy a Facebookon, mint platformon nincs közvetlen beleszólásunk abba, hogy milyen szűrőket szűrjön meg nekünk a rendszer.

A gyakorlati probléma abból adódik, hogy hiába nincs közvetlen beleszólásunk, a Facebookon elvben tudjuk befolyásolni azt, hogy milyen információk jutnak el hozzánk: azzal, hogy korábban milyen információkat fogyasztottunk. Ez viszont kizárja annak a lehetőségét, hogy a körön kívülről bármilyen más információ bejuthasson a körön belülre.

És a Facebooknak elvileg lehet vetélytársa is. Elvileg. Egy platform ereje az elterjedtségében van. Minél többen használják a Facebookot, annál kevesebb értelme lesz bármi mást használni. Így a gyakorlatban iszonyú nehéz lenne magát a platformot leváltani csak azért, mert rosszul végzi a feladatai egy részét.

SAN FRANCISCO, CA - SEPTEMBER 11:  Facebook founder and CEO Mark Zuckerberg speaks during the 2013 TechCrunch Disrupt conference on September 11, 2013 in San Francisco, California. The TechCruch Disrupt Conference runs through September 11.  (Photo by Justin Sullivan/Getty Images)
Fotó: Getty Images / Justin Sullivan

Megoldás lehet az, ha a Facebookot – ahelyett, amit magáról állít – úgy kezeljük, mint ami: közszolgáltatásként.

Vagy esetleg az, ha megértjük, hogy a platformok mint újfajta közszolgáltatások, egészen más rendszer szerint kell, hogy működjenek, mint bármi, amit eddig információk terjesztésére használtunk.

Jó példa a sajtó mellett az egyetemek rendszere is. Az egyetem a gyakorlatban egy aggregátor, amelyben megbízunk annyira, hogy ráhagyjuk a döntést: mutassa meg nekünk, amit értékesnek tart a világból. A hozzánk eljutó információk egy részét ezentúl valaki más (az egyetem) fogja meghatározni, egyszerűen azért, mert bízunk benne annyira, hogy elfogadjuk: tudja, mit kell tudnunk a világról.

De az egyetemek között tudunk választani, a platformok között nem.

Ezért csak akkor tudjuk demokratikusabbá, szabadabbá tenni a Facebookot, mint platformot, ha választhatóvá tesszük azt, aki az információinkat szűri.

Ez lehet egy moderátor, de lehet maga a rendszer is. Sőt, lehet, hogy magát Mark Zuckerberget kellene választhatóvá tenni, bár ez rengeteg további problémát vetne fel, például a Facebook államosításának elég ellentmondásos kérdését, bár tény, hogy működhetnek közszolgálatások magánkézben is.

A lényeg az, hogy a Facebooknak nem áll érdekében a probléma kezelése, és amíg nincs beleszólásunk a megszerzett információinkba, magát a rendszerszintű problémát sem fogjuk tudni kezelni. A világháló pedig magától nem lesz újra az, ami régen volt.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

aldi (aldi)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.