Közélet

Orbánnak a szülő- gyereksztrájk ártott a legtöbbet

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 03. 23. 09:34

Újabb körkép a társadalmi elégedetlenségről.

A vasútnál elmarad a sztrájk, a pedagógusokat engedményekkel elégítené ki a kormány, csak a Volán-cégeknél van készülődés. Március végén így néz ki a társadalmi elégedetlenség. A Policy Agenda legfrissebb elemzése szerint a kormány nem tudott minden konfliktusforrást ártalmatlanítani, de elkerülte a nagyobb sztrájk lehetőségét.

Az elemzők februárban még úgy vélték, ha a szakszervezetek képesek az ország életére kiható sztrájkot szervezni, az nyilvánvalóan lökést ad a pedagógusoknak, a szociális szférában és az egészségügyben dolgozóknak is. 

Azóta a kormánynak sikerült megállapodást elérni a legveszélyesebb területen a MÁV-nál. A 3%-os béremelést elfogadták a szakszervezetek, bár érezhetően magyarázkodásra kényszerítette őket a tagság. Ez véleményünk szerint alapvetően kihatott a tiltakozások több szereplőjére is, akik megosztottá váltak abban, hogy a társadalmi szolidaritás meddig terjed ki.

A kormány az utolsó pillanatban kapcsolt, amikor komolyan vette a társadalmi elégedetlenséget, és próbálja kezelni a helyzetet. A Policy Agenda szerint most nem látszik, hogy az egyes ágazatok követelései összeállhatnának egy mozgalomba, az pedig elképzelhetetlen, hogy a pedagógusok vadsztrájkja mögé állnának a versenyszférában dolgozók.

Az ügy, amiben a kormány meghátrálásra kényszerült

Az elmúlt hónapok tiltakozásai megmutatták, hogy miképpen tudnak összekeveredni a szakpolitikai követelések, és az általános kormányellenes elégedetlenség. Éppen emiatt nem lehet meghatározni az elérhető minimális célokat, és emiatt szakadnak szét ezek a mozgalmak. A közoktatás terültén indult tiltakozás egyértelműen szakmai indíttatású volt, és a „mostani helyzet nem jó, változtassatok” karakterből indult ki.

Ehhez komoly társadalmi támogatottságot is kapott, amelynek politikailag a kormányra nézve legkárosabb pontja a szülő-gyerek sztrájk volt (egy napra a tiltakozó szülők nem engedték iskolába a gyereküket). Ez ugyanis „bevitte” a politikát azokba a háztartásokba is, ahol amúgy nem követik nyomon a kormány-ellenzék ütésváltásokat. A Policy Agenda szerint a szülők otthon mérlegelték, tényleg jó-e az oktatási rendszer, mernek e tiltakozni, vagy félnek a bosszútól. Ez sokkal károsabb volt a kormánynak és a Fidesznek, mint egy 50 ezer fős budapesti tüntetés. 

A tiltakozás azóta két mederben folytatódik. A radikálisabb vonal vadsztrájkot szervez, a mérsékeltebbek (köztük a szakszervezetek) alternatívát ugyan nem nyújtanak, de tompítani igyekeznek a feszültséget. Így gyengült az egész mozgalom ereje, miközben a kormány azt a képet sugározza magáról, hogy gesztusokat tesz, jelentősen átalakítja a közoktatási rendszert.

Az elemzés szerint a radikálisabb vonal olyan követeléseket fogalmazott meg, amelyek lehetetlenné teszik a megegyezést.

Ezáltal az elégedetlenség lezárása részükről sikerrel nem lehetséges. Miközben a mérsékeltebb vonal fél a szakmai alapon való megegyezésről (árulónak tartanák őket), és emiatt nem tud beleállni teljes szívvel a tárgyalásokba sem. A kormány ezt az űrt kihasználva saját közegével egyeztet.

Sztrájkkal nem lehet semmit elérni?

A pedagógusok vadsztrájk kezdeményezése kapcsán megint felerősödöttek azok a követelések, hogy lazítani kell a sztrájktörvényen, amely lehetetlenné teszi az érdemi munkabeszüntetést. Országosan eddig egyetlen szakszervezet sem tesztelte a törvényt, noha ott, ahol helyi szinten volt sztrájk (Miskolcon a helyi tömegközlekedési társaságnál) ott megállapodással zárult a konfliktus.

Ezért félreértés lenne azt mondani, hogy a sztrájk hiányának oka csak a jogi környezet.

A Policy Agenda szerint ennél sokkal fontosabb, hogy egy ágazati konfliktus hamar politikaivá válik (így akarja a kormány és az ellenzék is), így már nemcsak egy szakmai kérdésről, területről van szó, hanem a kormány általános megítéléséről. A tiltakozók egy része nem abban érdekelt, hogy lemondjon a kormány, hanem hogy változtasson az adott ügyben.

A szakszervezetek éppen ezért nem képesek megmozdítani – akár szolidaritás alapon – a tiltakozásukat, az átpolitizálódott helyzet nekik sem kezelhető tagságuk politikai heterogenitása miatt. A kormánynak ebben a helyzetben érdeke, hogy folyamatosan erősítse azt a benyomást, hogy a tiltakozásnak nem szakmai, hanem politikai céljai vannak – írja az elemzés .

 

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.