Ez mondjuk nekünk, magyaroknak egyszerre jó és rossz is. Azoknak mindenképp, akik Nagy-Britanniában dolgoznak, és belőlük azért van bőven.
Mindjárt rátérek arra, hogyan zsarolta ki a győzelmet Cameron, de kicsit menjünk vissza az elejére. Az egész azzal kezdődött hogy az előző választás előtti kampányban a konzervatívok egyáltalán nem arra a magabiztos győzelemre számítottak, ami végül megszületett. Ezért Cameron egy elkeseredett pillanatában azt mondta, hogy oké, szavazhatnak a britek arról, hogy tagjai szeretnének-e maradni az Európai Uniónak. Ez egy veszélyes kijelentés volt az EU-ellenesség csúcsán.
Amivel egyébként az EU-szkeptikus UKIP támogatottságából szeretett volna elharapni valamennyit. Sikerült is, mert a UKIP mostanra nem tényező a brit politikában, a helyét átvették a vidéki rasszisták. Az ígéretekkel egyetlen baj van, hogy be is kell tartani őket, amire végül a tory-k is rádöbbentek. A népszavazást még mindig nem írták ki.
Cameron addig zsarolgat
Cameron addig is tüzet olt, és megpróbál minél több kedvezményt elérni Nagy-Britanniának az EU-ban. Ez több dologra is jó lehet. A britek nagyon szeretik a hős, nagyhatalmakkal egyedül szembemenő politikusokat, nem szeretnének viszont kilépni az unióból, mert az valójában tényleg senkinek nem lenne jó. De a kilépéssel fenyegetés egészen megijesztheti Brüsszelt. Ezért Cameron egyszerre lehet népszerű, harcos politikus, miközben Nagy-Britanniát bent tartja az unióban, és közben néhány engedményt is kizsarol saját magának.
Az egészhez az kell, hogy sikeres legyen a mostani tárgyalás, amit úgy néz ki, el is ért. Hétfőn egy napig tárgyaltak Donald Tuskkal, az Európai Tanács elnökével. Az unióban valójában ez a szervezet bír a legnagyobb hatalommal, mert itt gyűlnek össze a tagállamok vezetői. A bizottság inkább végrehajt, a parlament pedig, hát, demokrácia, satöbbi.
A tárgyalás eredménye egy olyan javaslatcsomag lett, amit Tusk kedden rakott ki az internetre. És ami első látásra kifejezetten komoly siker a briteknek. Cameron egy négypontos csomaggal ment Brüsszelbe, aminek a nagy részében engedett Tusk.
A brit miniszterelnök konkrétan azt mondta a csomagra, hogy ha most kellene belépnie az unióba, ezekkel a feltételekkel, akkor bátran megtenné, mert ezek olyan feltételek, amik nemcsak jók, de jobbak annál, amit a többi állam kap.
De nézzük akkor meg, mik ezek:
Négy évre kiterjedő vészféket kapnának a munkához kapcsolódó segélyekre az uniós munkavállalók kapcsán. A magyarok számára valószínűleg ez a legfontosabb pontja a tárgyalásoknak, mert a többszázezer kint élő magyar jórészt dolgozik. Persze ez nem az eredeti terv, amit Cameron szeretett volna, mert ahhoz, hogy a vészféket bevezethessék, a többi ország engedélye is kell.
Cameron azt szerette volna elérni, hogy a külföldi brit munkavállalók ne kérhessenek segélyt az otthon élő gyermekeik számára. Ezt így konkrétan nem kapta meg, de a segélyeket a javaslat szerint a gyermek otthonának körülményeihez igazítják majd, így nem élhet valaki kifejezetten kellemes brit segélyből Magyarországon.
Hát, ez egy elég üres pont, de ezzel is az EU-szkeptikusok kaptak gumicsontot. Tusk leszögezte ugyanis, hogy a briteket senki nem kötelezi arra, hogy a mostaninál jobban integrálódjanak az Európai Unióba. Mindenki fellélegezhet.
A britek újabb eszközöket kaphatnak a bevándorlás elleni harcban. Mostantól hatékonyabban léphetnének fel a kamuházasságok és a hamis menekültkérelmek ellen, és egyenesen kiutasíthatnának olyanokat, akik veszélyt jelentenek a közbiztonságra. Ez egy elég tágan értelmezhető pont.
Ez egy nagyon fontos pont. Tusk kimondta, hogy az eurózónán kívüli országoktól senki nem veheti el a jogot, hogy a saját pénzügyi intézményeiket felügyeljék. Az EU tehát nem veheti át mondjuk a monetáris politikát a britektől addig, amíg Nagy-Britanniában nincs euró. Cserébe a britek nem akadályozhatják az eurózóna további mélyítését. Ezt egyébként a franciák kérték, mert szerintük a britek rendszeresen megvétóztak olyan terveket, amik biztonságosabbá tették volna az eurózónát, miközben nekik nincs is eurójuk.
Itt nagyjából annyi szerepel, hogy Tusk megígérte, kevésbé terhelik majd a briteket az uniós versenyképességi szabályok. Konkrétumokat nem ír, ezért simán lehet, hogy ez is a banángörbület szabályozásán síró szkeptikusoknak szól.
Ez arról szól, hogy az Európai Tanács szavazatainak 55 százalékát adó országok együtt meg tudják vétózni az uniós törvényjavaslatokat. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy az EU további integrációja nem jelenti az EU további integrációját.
Akiknek a banán sem elég sárga
Cameront persze mindkét oldalról elkezdték támadni a javaslatcsomag miatt. A konzervatívoknak kevés, amit Tusk kínál, a Munkáspárt viszont még azt sem találta ki, mibe fog belekötni. Jeremy Corbyn munkáspárti vezérnek például az nem tetszett, hogy Cameron az újságíróknak éltette a nemzeti parlamentek szuverenitását, miközben a sajátjába nem ment el válaszolni a kérdésekre.
A 28 állam küldöttei pénteken kezdik majd el átrágni a javaslatot, amiről február 18-19-én egyezhetnek meg az EU-csúcson. Ha sikerül, akkor a britek már júniusra kiírhatják a kilépésről szóló népszavazást.
Valószínűleg semennyire.
Már Cameron eredeti négy pontjának bejelentésekor írtunk arról, mennyire érintheti a magyarokat a segélystop. Arra jutottunk, hogy nem nagyon. A bevándorlók, köztük a magyarok ugyanis nem segélyen élni, hanem dolgozni mennek az országba.
Christian Dustmann, a University College London és Tommaso Frattini, a milánói egyetem kutatói készítettek tavaly előtt egy alapos felmérést erről. Azt nézték meg, mit adnak hozzá, és mit vesznek el az állami újraelosztórendszerből az EU-n belülről érkező menekültek.
Összeadták azt, hogy mit költött rájuk, és mit fizettek ők be a brit államnak, és arra jutottak, hogy 1995 és 2011 között
Ennyivel fizettek be több adót, termeltek több értéket a bevándorlók, mint amennyit segélyből és támogatásból visszakaptak. Nem rossz mérleg.
De a legszebb, hogy mindeközben a brit állampolgárok 248 billió forintos mínuszban vannak, tehát ennyivel többet húztak le az államtól, mint amennyit befizettek. Ha tényleg gazdasági megfontolások állnának a mostani terv mögött, akkor nem a menekülteket, hanem a briteket kéne kiszorítani Nagy-Britanniából.
Befektetési magyarok
A Kelet-Európából érkező bevándorlók, jórészt magyarok, még a gazdasági válság legdurvább éveiben is sokkal több pénzzel járultak hozzá a britek közös kasszájához, mint amennyit kivettek belőle.
Mert a Nagy-Britanniába érkezők életkorából adódik, hogy még nem érték el a teljes potenciáljukat, ha gazdasági teljesítményről van szó. A bevándorlók nagy része ugyanis a képzettségénél jóval alacsonyabb szintű munkákat lát el.
