Az eredeti célok alapján az állam a cégeknek nyújtott támogatással és pályázatokkal segíti a speciális helyzetű munkavállalók visszavezetését a munkaerőpiacra.
Beragadt dolgozók
A védett keretek között történt foglalkoztatás lehetővé teszi a rendszeres munkavégzéshez szükséges készségek elsajátítását és előkészítheti a teljes értékű dolgozóként való későbbi elhelyezkedést. Ezzel szemben az elmúlt hónapokban a megváltozott munkaképességű munkavállalók ezrei „ragadtak be” az akkreditált munkáltatók által tömegével kínált állásokba, és olyanok is gyakran töredékbérért végeznek betanított munkát, akik egyébként a nyílt munkaerőpiacon is jó eséllyel megállnák a helyüket.
Minimálbér és Gucci táska
Meggyőződésünk, hogy mindez élesen szembemegy az állam eredeti szándékával, és az akkredtitált foglalkoztatás nem átmeneti segítséget jelent a mintegy 600 ezer megváltozott munkaképességű ember elhelyezkedéséhez, hanem egy kényszermegoldást tartósít. Gyorsítósáv helyett zsákutcaként üzemel a védett foglalkoztatás. Így fordulhat elő, hogy a megváltozott munkaképességűek a minimálbér feléért 4 órában például 3000 eurós Gucci táskákat varrnak – mondta Dobár Attila, a RehabJob ügyvezető igazgatója.
“A versenyfeltételek egyenlősége kérdőjeleződik meg azzal, hogy a cégek az állam által támogatás formájában fizetett munkaerővel piaci áron értékesített árut állítanak elő, végső soron pedig a profitjuk jelentős részben a megváltozott munkaképességűektől történt elvonáson alapul.
Minket ennek a folyamatnak az az eleme zavar, amelyet az állami támogatás visszájára fordulása jelent. Nem kis részben emiatt esett vissza töredékére azoknak a megváltozott munkaképességűeknek a száma, akik ki akarnak és ki mernek lépni a védett foglalkoztatás keretei közül. Miközben a vállalkozások részéről egyre nagyobb a konkrét állásajánlatok formájában is megtestesülő kereslet, és szívesen foglalkoztatnának megváltozott munkaképességűeket, addig érezhetően csökken az ezekre pályázók száma” – összegezte az ügyvezető.
Kényszerhelyzetben?
“A jelentkezésektől és az állásinterjúktól történő távolmaradás mögött több ok is húzódhat. Vannak, akik félnek az esetleges megkülönböztetéstől, mások attól tartanak, hogy éles helyzetben nem bírnák a tempót, vagy egy új helyre történő beilleszkedés nehézségeitől ódzkodnak. Inkább vállalják a megszokott munkát, gyakran jóval kevesebb pénzért, még csak nem is a képzettségüknek megfelelő munkakörben, mintsem hogy kudarccal vagy konfliktussal szembesüljenek. Mindez megmagyarázza, hogy miért fordul elő egyre gyakrabban, hogy egyre kevesebben mozdulnak rá a lehetőségekre, a tartalmas munkát, nagyobb anyagi biztonságot és fejlődési lehetőséget biztosító pozíciókra” – tette hozzá Markos Ádám, a RehabJob szakmai vezetője
„A munkaerőpiacra való tényleges visszavezetés így a RehabJobhoz hasonló szereplőkre marad, amelyek egyszerre segítenek a cégeknek felkészülni a megváltozott munkaképességűek befogadására, integrálására, ugyanakkor tréningekkel, segítő szolgáltatásokkal, utánkövetéssel támogatják a speciális helyzetben lévőket is abban, hogy megállják a helyüket a nyílt munkaerőpiacon működő cégnél” – mondta Dobár Attila.
