Nagyon sok fizetési nehézségekkel küzdő vállalkozás használ egyszerű finanszírozás-átalakítási, vagyis restrukturálási technikákat. Ilyen lehet a szállítók átütemezése, haladék kérése az adóhatóságtól, a tulajdonosi forrásbevonás vagy például a nem termelő eszközök értékesítése – írja a Reconcept Blog. Elveit tekintve a banki kötelezettségállományok restrukturálása sem különbözik ezektől. A gyakorlati megvalósítása azonban jóval összetettebb és több munkával jár.
Mi jellemzi a bajban lévő cégeket?
Néhány tipikus probléma:
– árbevételük némileg csökkent, miközben költségei emelkednek,
– működési eredményük még pozitív, de az amortizáció pótlására és az adósságszolgálatra már nincs forrásuk,
– a vevők lassabban fizetnek, és a nem fizető, leírandó követelésállomány is több éve növekszik,
– korábbi devizahiteleit átértékelték, sőt jelentős részüket akár forintra váltották, így hatalmas árfolyamveszteséget könyveltek el,
– az elmúlt években jelentősen csökkent a tőkéjük,
– de a társaság működik, termel, kereskedik, munkát ad és adót fizet.
A válság első éveiben még tipikusan úgy reagáltak a tulajdonosok, menedzsmentek és a finanszírozók, hogy a cég kinőheti a problémákat, és a válság nem tart örökké. Szükség esetén hozzányúltak a tartalékokhoz, leállították a beruházásokat, vagy akár a tulajdonosok személyes vagyonát is felhasználták. A válság ötödik évére azonban már kevés ez a taktika: a tartalékok és a rejtett pénzforrások elapadtak, vagy a régóta halogatott beruházás sem csúsztatható tovább.
Mit a megoldás?
A Reconcept szakértői szerint abban felesleges reménykedni, hogy majd friss tőkével lehet rendezni a problémát. Az új befektető ugyanis mai értéken akar beszállni és a jövőbe fektet. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha a tulajdonos feladja jövőbeni üzleti potenciáljának jelentős részét, leírja befektetését, a hitelezők pedig a hitelek komoly hányadát engedik el (haircut). Mindez nem elképzelhetetlen, de a cégben lévő finanszírozók (hitelezők, tulajdonosok) számára kínálkozik egy másik út is, amely a jövőbeni hozampotenciál (upside) szempontjából kedvezőbb. Ez az út a köztük lévő együttműködés módosítása, teljes átalakítása, azaz a hitel-restrukturálás. Ez a megoldás helyes irány lehet, ha az alábbi feltételek teljesülnek:
– A felek (finanszírozó bankok, ügyvezetők, tulajdonosok) közt megvan a szándék a jövőbeni együttműködésre. A tapasztalatok szerint ez a legfontosabb kérdés.
– A vállalkozásnak – a komoly nehézségek ellenére is – van jövőképe, egyedi üzleti pozíciója.
– Készpénztermelés nélkül nincs miről beszélni. Szép dolog a jövőbe vetett hit, de ma kell életben maradni. A restrukturálás során már nem arról van szó, hogy a hitelezők még több pénzt tesznek a rendszerbe. Nagyon gyorsan elérhető pozitív működési eredmény nélkül esély sincs a restrukturálásra. Éppen ezért az adósságkonszolidációt minden esetben a működés újjászervezése kell, hogy kísérje.
Végül pedig elengedhetetlen, hogy a feleknek lehetősége adódjon a veszteségek részbeni realizálására. Ez tőkeerő és elszántság kérdése. Nehéz egy banknak meghoznia a szükséges döntéseket, ha a hitelek részbeni értékvesztésére nincs tartalék a szavatoló tőkéjében. A hazai piacon sajnos jellemzően ezzel kell megküzdeni.
A helyzet felismerése, a fenti feltételek teljesülése nagyon komoly elemzést igényel. Az ügyben érintett felek erre korlátozottan képesek „belülről”, ezért segítik a folyamatot gyakran szakértők, restrukturálási tanácsadók.
