A londoni üzleti napilap a Harris közvélemény- és piackutató céggel közösen Nagy-Britanniában, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban és az Egyesült Államokban tette fel körkérdéseit. A válaszokból kiderül, hogy a megkérdezettek jelentős többsége egyszerűen etikátlannak tartja a vállalatvezetőket. A legindulatosabbak a németek: közülük 81 százalék vélekedett így. Az amerikaiaknak és a franciáknak is a háromnegyede ért egyet ezzel a megállapítással, és a legelnézőbb olaszok is csaknem kétharmados arányban minősítették etikátlannak a vállalati igazgatók magatartását.
A válaszadóknak átlagosan a kétharmada – de a franciáknak és a németeknek több mint a 80 százaléka – támogatna olyan kormányintézkedéseket, amelyekkel meg lehetne vonni a költségvetési forrásból kisegített vállalatok vezetőinek prémiumait vagy kiemelt nyugdíját. Az ezzel kapcsolatos indulatokat szítják az olyan esetek, mint Sir Fred Goodwiné, a Royal Bank of Scotland volt vezérigazgatójáé, akinek nyugdíjügye belpolitikai botránnyá fajult Nagy-Britanniában. Az RBS, amely a teljes összeomlását megelőzni hivatott költségvetési tőkepótlások révén csaknem háromnegyedes állami tulajdonban van, néhány hete az egyetemes brit gazdaságtörténet legnagyobb vállalati veszteségét jelentette be, közölve: tavalyi pénzügyi évét 24,1 milliárd font mínusszal zárta.
Az alig 50 éves Sir Fred azonban, aki már tavaly távozott a bank éléről, olyan nyugdíj-megállapodást kötött, amelynek alapján élete végéig évi 693 ezer font (jóval több mint 200 millió forint) nyugellátásban részesül. Az ügy hatalmas felháborodást kavart a súlyos recessziótól szenvedő Nagy-Britanniában, és Gordon Brown miniszterelnök többször is személyesen felszólította a volt bankvezetőt arra, hogy mondjon le nyugdíjáról. Sir Fred azonban közölte, hogy erre nem hajlandó.
A Financial Times kedden ismertetett felméréséből az is kiderül, hogy a megkérdezettek nagyon nagy többsége – 80-90 százaléka – túlfizetettnek tartja a vállalatvezetőket.
A londoni napilap a kimutatáshoz fűzött kommentárjában azt írta: az üzleti vezetők iránti közmegbecsülés mára gyakorlatilag eltűnt. Ezt a vállalati igazgatók is érzik, ugyanakkor tanácstalanok is.
Az elemzésben – név nélkül – idézett egyik német középvállalati vezető úgy fogalmazott: az igazgatóknak kollektív módon kellene tenniük valamit, „de nem tudom, hogy mit”.
