Alig néhány jövedelmező televíziócsatorna van Magyarországon, a Kamera Hungária mégis kizárólag tévéműsorokkal foglalkozik. Van ennek értelme?
A magyar filmipar tavaly 720 ezer nézőt vonzott, annyit mint a magyar televízió egy este. Az emberek szabadidejük 60 százalékát a tévé előtt töltik. Ez mutatja igazán a televízió jelentőségét.
Mit lehet mondani a magyar tévéseknek?
1996-ban elkezdődött a plurális televíziózás, a közszolgálati mellett létrejött a kereskedelmi. Míg az előbbinek hármas feladata van: tanít, nevel, szórakoztat, addig az utóbbi tisztán gazdasági tevékenység, az előbbi feladatok figyelembevételével. Ugyanakkor a közszolgálati adóknak nemcsak figyelembe kell venniük a gazdasági érdekeket, hanem egyenesen belekényszerítették őket a kereskedelmi műfajokba. Ez mindenképpen frusztráló érzés, szerintem ugyanis a kettő nem összeegyeztethető.
Vagyis mit tud egy ilyen konferencia a tévéseknek adni?
A szakmai értékeket helyezi előtérbe. Az elmúlt 8 évben volt olyan, hogy a magas színvonal mellé magas nézettség is párosult, de nem mindig. A hagyományos tévékészítési eszközök mellett a kereskedelmi tévéknek új műsorkészítési szempontokat is figyelembe kell venniük: látványt, arcokat, hatásokat kell teremteniük.
Ilyenek voltak a fekete-fehér televíziózás idején is.
Kiváncsi volnék, hogy egy Öveges, Kudlik vagy Vitray mekkora ismertséget tudna szerezni a mai többcsatornás rendszerben. Ugyanis 1996 előtt is voltak kiváló műsorok, de a készítőknek nem volt egzisztenciális felelősségük.
A többi médiumnak is van, sőt az interneten is vannak olyan csatornák, amelyek pénzt termelnek, és olyanok is, amelyeknek nem ez a céljuk.
Az idei Internet Hungary pontosan ezt vizsgálja, hogy osztódnak vagy koncentrálódnak-e ezek a csatornák. A digitalizáció ugyanis végtelen számú csatornát hozhat létre, az viszont kérdés, hogy a fogyasztó ebből mennyit hajlandó befogadni.
Talán annyit, amennyi érdekli őt. Van más mérőszám?
Egyes felmérések szerint 6-8 tévécsatornát néznek a magyarok, miközben már 40 fölötti a magyar nyelvű csatornák száma, és ez még emelkedik. Vajon komolyan gondoljuk, hogy ennyit bárki meg akar nézni? Még a műsorelőzeteseket sem tudjuk egy nap alatt megnézni, ma már a tájékozódáshoz is új technikára van szükség.
Ez fejlődés vagy inkább változás?
Az internet 20-30 százaléka tartozik a médiához, arról pedig folyamatosan vita van, hogy például az IWIW vajon médium-e, vagy annak számítanak-e az ügyintéző és vásárló oldalak. Lelkesen foglalkozunk a netes médiával, miközben a micropayment oldalak vagy éppen a Google Documents is értékesít reklámokat.
Van elég szakember, aki ezt meg tudja mondani? Néha úgy tűnik, minden évben ugyanazok a megmondóemberek lépnek fel.
A konferenciaszervezőknek feladatuk, hogy minden évben új arcokat hozzanak be, ugyanakkor a közönség igényli, hogy eljöjjenek és előadjanak azok, akikkel találkozni akarnak a szakemberek. Mert az előadásokon kívül legalább olyan fontos, hogy az emberek találkozni is tudjanak egymással.
Akkor elég volna egy kocsmába meghívni a szakembereket, és ők elbeszélgetnének egymással.
Azért az nagyon kevés volna. Az idén is hívtunk külföldi előadókat, például Ian Pearson futurológust, vagy Peter Broderick tartalomproducert. Az ő foglalkozása egészen újszerű, ő a filmjeit ugyanis különböző platformokra különbözőképpen készíti el. Hogy ennek a munkának a határai hol vannak, ezt majd csak a befogadókészség és a gazdasági igények fogják meghatározni. Broderick arról is fog beszélni, hogy a készítő és a fogyasztó közvetlenül találkozhat, közvetítők és ügynökségek nélkül. A reklámok esetében is várható ez az egyszerűsödés, akkor sok ügynökségnek új feladatra lesz szüksége.
A konferenciák egy részét hagyományosan Tihanyba szervezik. Nem merült még fel, hogy ezeket nyáron kellene tartani, amikor fürödni lehet?
Ne szórakozzunk, dolgozzunk inkább.
