Egyik Szabadság téri felvonókabin sem különösebben tágas, egy menettel mégis meglifteztethetnénk az esélyes elnökjelölteket – ironizál a köztévé belügyeinek egyik ismerője. Aztán egyből hozzá is teszi: a gond csak az, hogy nem tudni, kiket kellene meghívni a rövidke álomutazásra. Bonmot-számba menő megjegyzése mindennél plasztikusabban mutatja, hogy sem a számba jöhető aspiránsok, sem esetleges pajzsra emelőik nem tudták március közepén, mi vár a Magyar Televízióra (MTV) a következő hónapokban.
Tévés testcsel
A helyzet annyiban egyértelmű, hogy utolsó munkanapjai egyikén Rudi kijelölte az átmeneti vezetőt, ráadásul nem annak a Nagy Attilának a személyében, akit addigra a magyar sajtó jelentős része „szétcikkezett”. A pár éve a Szabadság térre került gazdasági guru helyett olyan embert állított a kapitányi hídra, aki az öreg szakik személyében éppolyan meggyőző lehet, mint a feltörekvő fiatalokéban.
Medveczky Balázs ugyanis 39 éves kora dacára már a két évtizedes törzsgárdajelvényére várhatna, ha valaki osztana még ilyet. Loholoncból lett gyártásvezető, majd lassan, de biztosan lépegetett mind előbbre, s két éve került az akkor felálló digitális igazgatóság élére.
Az idilli képnek azért van némi szépséghibája: alig száradt meg a tinta az új alelnök-ügyvezető kinevezésén, már ő is sarzsit osztott – mégpedig nem másnak, mint Rudinak. A történet már csak azért is flekkes, mert azt a hosszú nevű, kommunikációért, stratégiatervezésért és nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatói posztot bízta a volt elnökre, amelyet az utolsó munkanapjai egyikén kreált. (Talán azért is, hogy ne vesszen el az európai közszolgálati adók szervezete, az EBU befolyásos felügyelőbizottságában Rudi helye azzal, hogy elkerül a cégtől.)
Hárman párban
A volt elnök több ismerője szerint egyszerűen annyi történt, hogy Rudi a felelősséget másra hagyva, egy aprócska magánbirodalomba zárkózva dolgozik saját újraválasztatásán. A kérdés csak az, hogy közben belenyugszik-e abba, hogy vajmi kevés beleszólása lesz a napi ügyekbe, vagy megpróbál egy kicsit belepiszkálni az átmeneti vezető kezén átfutó anyagokba. Vesztenivalója mindkét esetben van.
Egy átmenetinek szánt, de elegáns visszavonulással azt kockáztatja, hogy ha Medveczkyben erre hajlam támad, hetek-hónapok alatt kinő a semmiből egy potenciális elnökjelölt. Ha nem, akkor azt reszkírozza: az ügyvezető már csak azért is kénytelen megrendszabályozni őt, hogy kint is, bent is egyértelmű legyen, ki az úr a háznál. Az ugyanis szinte bizonyosra vehető: a néha így is kettős hatalomnak tűnő rendszer egyik szereplője sem tűrné sokáig, hogy újabb erőközpont jelenjen meg a színen.
Ha pedig az eddig szorgos, de népszerűséget nem hajhászó igazgatóként megismert Medveczky úgy határoz, hogy ringbe száll, a jelölésről döntő kuratóriumi elnökség páholyból nézheti, hogy a két belső pályázó közül – amolyan selejtezőkör gyanánt – melyik tudja eltakarítani az útból a másikat.
Ütemcsúszás
Ha egyáltalán lesz ilyen, a nagy duellumra biztosan nem a most futó pályázati körben számíthatunk: a többek által „korrekt üzletembernek” mondott ügyvezető biztosan nem megy neki egyből annak, aki őt helyzetbe hozta. Innentől viszont az idő neki dolgozik, hiszen eddig is az ő keze alatt futottak a nagy projektek, így a digitális korra való felkészülés, a székházváltás feladathalmaza vagy az új gyártóbázis műszaki felszerelése.
Medveczky mindenesetre diplomatikus: két mondása közül az egyik szerint még nem döntötte el, pályázik-e, míg a másikból annyit tudható meg, hogy három hónapos ügyvezetésre készül, és ha nyár elejére nem választanak elnököt, átgondolja, mit tesz. Az mindenesetre sikert sejtet, hogy igazgatóskodása két éve után sem botrányhősként, sem politikai komisszárként nem emlegetik, s a jelek szerint még egy két hónapos jutalomjáték-lehetőséggel is meglepi őt a sors és a kuratórium elnöksége.
Tilt, tűr…
Merthogy szinte biztos: a civil delegáltak mandátumának március végi lejártáig nem ül össze a nagykuratórium, amely elvben – kétharmados szavazással – megvétózhatná az alelnök kinevezését. Ha ez így lesz, akkor a helysorsolás után egy-másfél hónapig biztosan nem tanácskozik a grémium – ugyanis általában ennyi időbe telik, amíg a delegálásra jogosult társadalmi szervezetek mindegyike bejelenti, kit küld a kuratóriumba.
Végső soron akár az is megeshet, hogy miközben június 3-ig kell dönteni az új pályázaton indulók sorsáról, csak május közepén kap (eddig soha be nem váltott) vétólehetőséget a kuratórium. Közben pedig Medveczky – ha úgy tartja kedve –szépen lassan építkezhet is, hiszen Rudi idejének nagy részét lefoglalja majd az a nyári EBU-konferencia, amely médiadiplomáciailag valóban jelentős esemény, ám az elnökválasztás szempontjából nem tűnik különösebben relevánsnak.
A belgaság dicsérete
„Ha 20-as vagyok, az a baj, ha 30-as vagyok, az a baj, ha 70-es vagyok, az a baj, ha 80-as vagyok, az nem lehetek, az is baj”; a pár évvel ezelőtt futó sláger szövege példázza a legjobban Rudi Zoltán helyzetét. Hiszen az egyetlen, mandátumát kitöltő elnök ellen éppen az az egyik legfőbb érv, hogy ha újraválasztják, könnyen elszabadult „hajóágyúvá” válhat. A médiatörvény ugyanis egyetlen újrázást enged a poszton, így nemigen kínálkozik olyan eszköz, amellyel a kuratórium (vagy inkább annak elnöksége) „jobb belátásra bírhatja” az elnököt, ha ennek szükségét látja.
Mellette szólhat, hogy valóban stabilizálta a gazdálkodást, viszont komoly ellenérv, hogy pályázatából sok minden csak jámbor óhaj maradt, ahogy az új székházba költözéshez közeledve az sem világos, hogy kik alkotják majd a helyhiány miatt lapátra tettek körülbelül félezres hadát. (Legtöbb félnivalója a kiszolgáló személyzet tagjainak van, így még az sem kizárt, hogy rajtuk kívül csak maroknyi munkatársat kell meneszteni.) Rudi pozícióit erősíti a cég gazdálkodásának rendbetétele, gyengíti viszont, hogy az új székház telkét elbukva bérelni kell majd az új gyártóbázist. Ahogy a szervezetracionalizálás utáni, saját igazgatóvá emeltetését is csak nagy jóindulattal intézheti el bárki úgy: a jó suszternek is mindig lukas a cipője.
A mai helyzeten csak az változtathat radikálisan, ha az MTV felügyelőbizottsága vagy a kuratórium ellenőrző testülete vizsgálódni kezd a Rudi-féle pozíciós csiki-csuki ügyében, és bármi kivetnivalót talál. Onnantól ugyanis a kuratóriumi elnökségnek kell alelnököt-ügyvezetőt állítania, s akkor már ember legyen a talpán, aki akár csak meg tudja szorongatni a birtokon belül lévő Medveczkyt. Neki ráadásul a rendszer logikája szerint jóval kisebb presztízsveszteséget jelentene az elfuserált helycsere Rudival, mint az egykori elnöknek.
Ha az ügyek tovább folynak a maguk medrében, és a két politikai oldalnak ebben a körben sem sikerül elnököt elővarázsolnia a cilinderből, egy háromszor bukott (egyszer pályázat nélkül, kétszer pedig pályáztatással sem meghosszabbított mandátumú) exelnök áll szemben új kihívójával, bárki legyen is az. Ráadásul a nyáron kiírandó újabb pályázat döntő kör lehet, hiszen a Kossuth tér környékén egyre többször hallani: akár március végén aláírhatják az új médiarendszer sarokköveit rögzítő ötpárti egyezséget, az év végéig pedig törvénybe is foglalhatják a részleteket.
Márpedig az anyag – állítják bennfentesek – három közmédiummal számol, s ezeket már csak azért is jogfolytonosan működtetnének tovább, nehogy egy átalakítás kapcsán fel kelljen tőkésíteni a cégeket. Egy ilyen helyzetben pedig könnyen bebiztosíthatja hatalmát az MTV aktuális erős embere.
