Hiba a visegrádi országoknak egymással versengeniük a nagy befektetőkért – hangzott el többek között a visegrádi országok szakszervezeti vezetőinek tegnapi budapesti találkozóján, amelyen az egykulcsos adózás hátrányairól is bőven esett szó.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az adóteher csökkentése nem jelenti automatikusan a foglalkoztatottság és a beruházások növekedését, viszont biztosan jelenti a jövedelemi viszonyok átrendeződését, amelynek olykor súlyos társadalmi ára van, például az egyenlőtlenségek növekedése, a közszolgáltatások nehezebb elérhetősége.
Adólicit a befektetőkért
A tanácskozás egyik vezérgondolata volt, hogy a visegrádi országok politikusai kedvezményekkel, támogatásokkal egymásra licitálva vonzzák országukba az országukba a befektetőket, aki egyébként – az alacsony bérszínvonal miatt – különösebb kedvezmények nélkül is ezt a térséget választanák. A tanácskozás lengyel résztvevői példaként a Hyundai esetét említették, amely végül Lengyelország helyett Szlovákiát választotta (a döntési folyamat elején egyébként Magyarország neve is fölmerült).
A lengyel sajtó a kormány tehetetlenségét okolta, ám amikor később kiderültek a szerződésnek a szlovák félre nézve előnytelen részletei, már a liberális gazdasági sajtó sem sajnálta annyira az elmaradt üzletet – mondta az OPZZ lengyel szakszervezet képviselője. A vendéglátó MSZOSZ magyar szakszervezeti szövetség képviselői a Hankook példáját hozták föl olyan magyar példaként, ahol a kapott érték, illetve a kormány által kínált kedvezmények nem álltak arányban egymással.
Növelte a szegények terheit az egykulcsos
A cseh CMKOS szakszervezet képviselői az egykulcsos adórendszerrel szólva elmondták: nőtt a társadalmi polarizáció, a reformmal valójában csak a leggazdagabb társadalmi csoportok jártak jól. A reform a költségvetésnek alacsonyabb bevételt jelentett, ezért az adók a fogyasztás területére csoportosultak át, ami természetszerűleg a legalacsonyabb jövedelmű csoportokat sújtotta leginkább. Romlott a közszolgáltatások színvonala és elérhetősége, gyengült a szociális állam.
A kisvállalkozások érdekeit képviselő Okisz társelnöke, Vadász György szerint a szakszervezeteknek annyiban igazuk van, hogy a befektetők elnyeréséért folytatott versengésben meg kell őrizni az ésszerűséget, az arányosság elvét. A társelnök szerint megkérdőjelezhetetlen, hogy a rendszerváltáskor a szerkezetváltáshoz szükséges volt nagyarányú nemzetközi tőke bevonására.
Az ország jelenlegi helyzetében azonban már a társelnök szerint alaposabban érdemes lenne vizsgálni, milyen, mekkora támogatásokat kapnak a befektetők. Vadász György megjegyezte: a támogatások, adókedvezmények elenyésző részéhez jut hozzá a kkv–szektor.
Pro és kontra
Az Okisz társelnöke szerint az egykulcsos adórendszer melletti két fő érv annak egyszerűsége és a teljesítményt fokozó hatása. Ugyanakkor hátrányai is lennének a bevezetésének, az ilyen típusú adórendszer alacsonyabb szolidaritást jelent, amit szerinte egy minden vagyonelemre kiterjedő vagyonadó bevezetésével lehetne kompenzálni, igazságosabbá tenni.
Abban az ellenérvben is sok igazság van Vadász György szerint, hogy az egykulcsos adó a vállalkozásoknak sem egyértelműen kedvező, a tehetősek többletjövedelme nem generál többletkeresletet a gazdaságban, hiszen a nagy jövedelműek bevételük egy részét általában automatikusan megtakarítják. Az alacsonyabb jövedelműeknél hagyott nagyobb összeg viszont megjelenik a javak keresletében.
Vadász György hangsúlyozta: az adórendszer az ország versenyképességének nem egyetlen, de fontos eleme. A társelnök szerint a szakszervezetek akkor képviselik helyesen tagjaik hosszú távú érdekeit, ha a foglalkoztatottság növekedése érdekében a járulékcsökkentési programot támogatják.
Tanulmányok és statisztikák
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tavalyi értékelő tanulmánya szerint a külföldi tulajdonosok által birtokolt gazdasági szegmens egyes közterhekből nem arányosan veszi ki a részét, ami összefügg a rendszerváltás óta a külföldi vállalatok számára biztosított adókedvezményekkel is. Ezen felül a profitrepatriálások (a haszon hazautalása) jelentős jövedelem kivonással járnak, ami 2006-ban már a bruttó nemzeti termék több mint 4 százalékát tette ki, meghaladva a hatmilliárd eurót – írja a tanulmány. Ekkor a jövedelmek (negatív) egyenlege már több volt, mint a folyó fizetési mérleg hiánya.
A Kopint-Tárki Zrt. ugyancsak tavalyi, pénzügyminisztériumi megrendelése készült tanulmánya megállapítja: 2006-ban a nyereséges vállalatok adózás előtti eredménye 3471 milliárd forint volt, ám az eredményt növelő és csökkentő tételek után a számított adó alapja mindössze 1897 milliárd forint maradt. A tényleges adókulcs tehát átlagosan 10,7 százalék volt.
A számított adóból további összesen 112 milliárd forintot vontak le. Ebből a legnagyobb összegű, mintegy 85 milliárd forint adókedvezmény a 10 milliárd forint feletti beruházást megvalósító 18 vállalathoz kapcsolódik. A tanulmány (sok más egyéb javaslata mellett) fölveti, érdemes lenne megvizsgálni, vajon a nagyvállalatok Magyarországra településének ilyen nagymértékű támogatása minden esetben hatékony-e, pontosabban, biztos-e, hogy ez a támogatási forma a legmegfelelőbb a külföldi tőke Magyarországra telepedésének ösztönzésére.
Különös tekintettel arra, hogy olyan régiókban, ahol alacsony a munkanélküliség, a beruházás várt munkaerő piaci pozitív hatása elmaradhat, így a támogatás nettó többe került, mint a hozadéka (jó példa erre a Hankook esete, amelybe külföldről toboroznak munkaerőt, miközben a támogatás a magyar költségvetést sújtja) – véli a tanulmány.
