A villámhárító megvédi a házat, de nem védi meg az épületben lévő elektromos készülékeket, amelyek általában kiterjedt (elektromos, telefon-, számítógépes, kábeltelevíziós) vezetékhálózathoz csatlakoznak. A villám okozta túlfeszültséget a kábelek a szomszédos épületekbe is elvezetik, így készülékeink akkor is tönkremehetnek, ha a szomszéd házába csap a mennykő.
Ilyenkor az elektromos hálózatot védő, hagyományos automata biztosítékok persze kioldanak. De ha lassúak, akkor túl későn. Addigra a készülékek már károsodnak, nem beszélve a többi hálózatról, amelyen nincs ilyen védelem.
Speciális elosztók
Bemért villámok
Magyarországon 2004-ben 30 ezer villám csapott le, ezek kétharmada a nyári hónapokban.
A villám sok százmillió voltos potenciálkülönbséget áthidaló, néhány kilométer hosszú elektromos kisülés, amelyben az áram erőssége százezer amper is lehet. Időtartama csupán néhány milliomod másodperc. A villámok többsége nem éri el a földet, két légköri tartomány között húz át.
1998-ban 100 milliós költséggel épült ki a SAFIR nevű villámfigyelő rendszer, amelynek 5 antennájával közel 2 kilométeres pontossággal lehet megadni a földbe csapó villámok helyét.
A biztosítók lekérhetik ezeket az adatokat, ezért nem érdemes villámcsapásra hivatkozni a kárbejelentésnél, ha nem volt villám a közelben. 2004-ben a hazai biztosítók 31 500 bejelentés alapján összesen 1,7 milliárd forintot fizettek ki villámcsapás okozta károkra.
Amennyiben hosszabb időre elutazunk otthonról, vagy zivatar közeledik, célszerű minden vezetéket kihúzni a készülékekből. Csakhogy nem rohanhatunk haza, ha vihar közeledik, nem is beszélve azokról a készülékekről, amelyeket nem célszerű hosszabb időre áramtalanítani, mint például a hűtő, a fagyasztó.
A megoldást olyan eszközök jelentik, például speciális hálózati elosztók, amelyek nem engedik át a túlfeszültséget, és nemcsak az elektromos hálózaton, hanem a számítógépes és a telefonhálózaton is adnak ilyen védelmet.
Az ilyen elosztók a védett készülékek árához képest nem drágák. A lakás kialakításától és a védendő készülékek számától függően egy átlagos lakásban legfeljebb 50 ezer forintból megoldható a villámvédelem.
Szünetmentesen
A számítógépeket üzemeltető vállalkozásokra a villámcsapás nemcsak a számítógépek fizikai sérülése miatt veszélyes: az elektromos hálózat váratlan leállása adatvesztést okozhat. Nekik tehát nemcsak a túlfeszültség-védelemről kell gondoskodniuk, hanem a folyamatos tápellátásról is, addig, amíg megfelelő módon le lehet állítani a gépeket. Erre szolgálnak a szünetmentes (UPS) tápegységek.
Ezek két nagy csoportra oszthatóak. A kettős konverziót alkalmazó UPS-ek olyan eszközök védelmére szolgálnak, amelyek nagyon rövid ideig sem viselik el a tápfeszültség kimaradását. Ezek közé tartoznak például az orvosi műszerek. A számítógépek kapcsolóüzemű tápegységei 20–30 milliszekundumig át tudják hidalni a tápfeszültség kiesését, számukra megfelelő a másik csoport, az úgynevezett offline UPS-ek. Ezeknek szükségük van bizonyos (igaz, nagyon rövid) időre a tápfeszültség visszaállításához.
Az UPS kiválasztásakor a teljesítményigényt és a kapacitást kell figyelembe vennünk. Ha mondjuk a számítógép tápegysége 300 wattos, akkor nyilván ennél nagyobb teljesítményű UPS-t kell választanunk, figyelembe véve a monitor teljesítményigényét is. Az UPS teljesítményét általában voltamperben (VA) adják meg, de ez csak akkor felelne meg a wattban kifejezett teljesítménynek, ha a számítógép tisztán ohmos terhelést jelentene. Csakhogy a számítógép nem így viselkedik, ezért vagy a watt értéket kell megkeresni az UPS adatlapján, vagy a VA-érték 70 százalékát tekinteni a tényleges teljesítménynek.
Mindenre gondolni
A kapacitás határozza meg, hogy az adott teljesítményt mennyi ideig, képes szolgáltatni az UPS. Ezt áthidalási időnek nevezik, és általában percben adják meg. Az áthidalási idő az UPS-ben lévő akkumulátorok kapacitásától függ. Ezek gondozásmentes, zselés akkumulátorok, a többi akkumulátorhoz hasonlóan egy idő után tönkremennek, de cserélhetőek. Nagyobb gond, hogy idővel a maximális, azaz teljes feltöltöttségük esetén igénybe vehető kapacitásuk csökken, és ezzel csökken az UPS áthidalási ideje is.
A kiszolgáló védelmére tervezett UPS-ek intelligens eszközök, számítógépről lekérdezhető az állapotuk, és beállítható rajtuk az is, hogy az áthidalási idő letelte előtt automatikusan leállítsák a kiszolgálókat. Például, ha az UPS áthidalási ideje 12 perc, akkor a rendszergazda beállíthatja, hogy mondjuk 10 perc után állítsa le a kiszolgálót.
De ha az akkumulátor(ok) elöregedése miatt a tényleges áthidalási idő már csak 8 perc, és az UPS szoftvere ezt nem ismeri fel, akkor az UPS nem tudja leállítani időben a kiszolgálót, és ugyanúgy adatvesztés történhet, mintha nem is alkalmaznánk UPS-t. Ezért a kiszolgálók mellé olyan UPS-t célszerű választani, amely automatikusan figyeli az akkumulátorok állapotát, és figyelmeztet a csere szükségességére.
A kiszolgálók általában nem önmagukban működnek, csatlakoznak a belső hálózatra, az internetre. Ha azt akarjuk, hogy ne csak működjenek, hanem elérhetők is maradjanak, akkor a hálózati eszközök (kapcsoló, útválasztó, ADSL-modem) szünetmentes tápellátásáról is gondoskodni kell.
A tápellátó rendszert rendszeresen és teljes körűen ellenőrizni kell. Az egyik hazai kórházban egy „valódi” áramszünet közben derült ki, hogy mindenre gondoltak, csak a szerverszoba világítására nem. Minden informatikai eszköz rendben működött, csak a rendszeradminisztrátorok mászkáltak zseblámpával közöttük…
