Kiskádár Tamás
1988–1991.: műfordítás, tanítás
1991–1995.: Magyar Narancs, külsős munkatárs
1993–1995.: Hungexpo, copywriter, majd kreatívigazgató
1994–2006.: Publicis, kreatívigazgató
1991 óta műsort vezet a Tilos Rádióban.
Elkádárosodó szakma
Sokáig semmi sem utalt leendő karrierjére, hiszen középiskolai évei alatt még építész szeretett volna lenni, a reáltárgyak azonban nem tartoztak az erősségei közé, ezért végül az ELTE magyar–angol szakán kötött ki. „Azért jártam egyetemre, hogy teljen az idő, és jól érezzem magam” – kapunk bepillantást Kiskádár korabeli ars poeticájába. A diploma megszerzése után, 1988-ban megélhetési tanárként és műfordítóként dolgozott. Utóbbi ekkoriban kifejezetten jövedelmező munkának számított, ugyanis nem kellett adózniuk a műfordítóknak. Azonban nem sokáig tartott az adómentes aranyélet, attól kezdve pedig már egyre kevésbé volt biznisz ez a munka, pláne, hogy ekkoriban – 1991-ben – már két gyermekét is el kellett valamiből tartania. Ezért részt vett a Tilos Rádió elindításában, majd a Magyar Narancshoz szegődött külsős újságírónak. A Tilosnál mind a mai napig dolgozik, jelenleg csütörtökönként ő az egyik műsorvezetője a Nemzeti Felkelés című reggeli műsornak. Ebben az időszakban kezdte el használni a Kiskádár nevet is, ami későbbi reklámkarrierje idején hasznára vált, sokan ugyanis keverni kezdték a Berg Médiát vezető Kádár Tamással – ráadásul egy ideig neki is volt műsora a Tilos Rádióban.
Miután jelentkezett az ominózus „hozd magaddal copywriter haverodat is” szövegű hirdetésre, Suba János, a Hungexpo akkori kreatívigazgatója néhány próbamunka után felvette a pozícióba. Suba azonban kevesebb, mint fél év után otthagyta az ügynökséget, így Kiskádár Tamás egyből a kreatívigazgatói pozícióban találta magát. 1993-ban megkezdte magyarországi irodájának felépítését a francia tulajdonú Publicis, amiben – másodállásban – ő is segédkezett, majd egyéves párhuzamos munka után végképp átnyergelt a reklámmultihoz. Itt kezdetektől fogva a kreatívigazgatói pozíciót töltötte be, bár az első néhány hónapban rajta kívül csak egy holland ügyvezető dolgozott a cégnél. Az elmúlt 12 évben lépésről lépésre építette fel a kreatívosztályt, amely néhány héttel ezelőtti távozásakor 18 főből állt.
Női egyenjogúság
„Az utóbbi időben megváltozott az ügynökség szerkezete, az új rendszerben pedig nem igazán találtam volna meg a helyem” – indokolja távozását. (Érdekes, hogy tavaly év végi, McCanntől való távozásakor Kaszás György is szinte szóról szóra ugyanezt nyilatkozta lapunknak). A cégen belüli átalakítás lényege, hogy megszűnik a kreatívigazgatói pozíció, helyette több senior kreatívvezető lesz a cégnél, így az ügyfél közvetlenül azzal a kreatívcsapattal tartja a kapcsolatot, amelyik neki dolgozik.
„Mindig is egy álmodozós, tervezgetős fajta voltam, persze, amikor az ember helyzetbe kerül, az mindjárt más dolog” – mondja Kiskádár azzal kapcsolatban, hogy még nem tudja, mivel foglalkozzon a jövőben. Elképzelhető, hogy ideiglenesen visszatér eredeti szakmájához, és fordítani fog, bár huzamosabb ideig négy gyerek mellett nem lenne könnyű otthon dolgozni, így egyelőre a „szabad emberek békés életét” éli.
Tudta-e…?
Nemzetközi tapasztalatok szerint a kreatívigazgatókat négy–öt évente fenyegeti a kiégés veszélye.
Turáni átok
Reklámos berkekben örökzöld témának számít, hogy az egykori keleti blokk országaihoz képest is rosszabbul szerepelnek a magyarok a különféle reklámfesztiválokon, ami különösen Portorozsban szokott szembetűnő lenni. „Néhány szakmabelivel összeültünk, és volt erről egy beszélgetés pár éve, de nem lettünk okosabbak” – summázza Kiskádár, hogy a szakma nem jutott még dűlőre a reklámosokat sújtó turáni átok magyarázatában. Korábban azt feltételezték, hogy a többi kelet-európai ország sikerének egyik kulcsa az lehet, hogy lényegében mindegyikben szláv nyelvet beszélnek. Ez a koncepció azonban a tavalyi portorozsi fesztiválon megdőlt, ahol a románok taroltak.
Az ex-kreatívigazgató egyébként a fentiek magyarázatát a speciális, „magyaros” gondolkodásmódban látja. Volt ugyanis a Publicisnek egy Sprite-promóciója, amellyel itthon szinte minden létező díjat megnyertek. A kalandtúrát reklámozó szpotoknak két fajtája volt, az egyikben szaunában, a másikban jégkamrában trenírozták magukat a szereplők. Pont ekkor volt ő is zsűritag a portorozsi reklámfesztiválon, ahol a delegált reklámszakembereknek a filmek között öt másodpercük van arra, hogy az igen vagy a nem gomb lenyomásával értékeljék a látottakat. Kiskádár Tamás szerint azonban látszott a többi zsűritagon, hogy ilyen rövid idő alatt nem tudták összerakni magukban a film mondanivalóját. Ott lehet a kutya elásva, hogy általánosságban is jellemző a magyar reklámfilmekre a szükségesnél egy fokkal kacifántosabb nyelvezet, úgymond, tudni kell a sorok között olvasni.
Kiskádár Tamás a Publicisnél eltöltött 12 év legkedvesebb reklámjainak – az említett Sprite-promóció mellett – a ’98-as „éjjel Balaton–nappal Balaton” Coca-Cola-kampányt és – az azóta már Invitel nevet viselő – Vivendi bevezető kampányát tekinti. „Fene se tudja, ha nem megy el, akkor lehet, hogy még maradtam volna, annak ellenére, hogy abban az esetben is ez lett volna a legjobb döntés” – mondja Kiskádár Tamás azzal kapcsolatban, hogy ha a Publicis ügyvezetője, Papp Zsuzsa nem megy el szülési szabadságra, akkor maradt volna-e még az ügynökségnél.
