Sok különböző módszer létezik számítógépek rádióhullámú összekötésére. Ahogy a gépek és eszközök fejlődtek, lehetségessé vált a teljes értékű hálózati kapcsolat is, ennek neve WLAN: wireless local area network, azaz rádióhullámú helyi hálózat. Számos szabvány foglalkozik a WLAN-nal, ezek egy alkészletét, amely a személyi számítógépek és más személyi eszközök 2,4 GHz-es vivőfrekvenciájú összekapcsolását szabályozza a „wireless fidelity”, rádióhullámú megbízhatóság nyomán WiFi-nek nevezték el. A WiFi tehát a WLAN egyik megvalósítása. A WiFi-t az IEEE 802.11a – s szabványok írják le. (A FireWire nevű gyors, soros csatolóé, mint közismert, az IEEE 1394-es szabvány… IEEE: nemzetközi elektromérnöki testület.)
A technika története során a rádióhullámú kapcsolat a kommunikáció, míg a digitális adatátvitel a számítástechnika körébe kerül. Ezért a WiFi termékek és szolgáltatások a két terület határán mindkét fogalomrendszerben értékelődnek. Ha ugyanis a WiFi-t egy vállalat telephelyén belül a számítógépek helyi hálózati összeköttetésére használják, kihasználva a rádióhullámú összeköttetés adta áthelyezési szabadságot, akkor a WiFi az informatikai infrastruktúra része. Ha viszont egy cég fizetős szolgáltatásként ellátja az egyik gyorsétteremlánc összes éttermét WiFi eszközökkel, hogy a vendégek a gyors étkezés közben gyorsan internetezhessenek egy kicsit, akkor a WiFi itt inkább a kommunikáció eszközeként működik. (A példa nem elvont. A vonatkozó cégnevek: McDonald’s, Wiera Kft., Cisco Aironet eszközök.)
A WiFi alapvető előnye, hogy megszünteti a hálózathoz kapcsolódó eszköz helyhez kötöttségét. A hatótávolságon (lásd alább) belül kiépített elérési pontok hálózata segítségével elméletileg tetszőleges terület ellátható WiFi kaopcsolattal. Ha a WiFi-vel ellátott terület elég nagy (például egy kerületnyi…), akkor a szolgáltatás nagy sebességű mobil kommunikációs lehetőséggé válik, gondoljunk például a Skype nevű internetes telefonálásra, amely minden további nélkül működik a noteszgép mikrofonja, hangszórója és WiFi kapcsolata segítségével.
Több szempontból jobb a WiFi, mint a mobiltelefonoknál megismert Bluetooth kapcsolat. Nagyobb az adatátviteli sebessége, nagyobb a hatótávolsága, és több biztonsági lehetőséget nyújt. A sebességről szólva azért le kell szögezni, hogy a 802.11g szabvány szerinti 54 megabit/mp sávszélesség az elméleti maximális érték. A valóságban ennek harmada-negyede érhető el, elsősorban a terjedési viszonyok, másodsorban az adatkommunikáció belső forgalma miatt. Vagyis a WiFi-n általában 2-3 megabájt/mp-es sebességgel forgalmazhatunk – ami azért nem kevés, de ma szokásos 100 megabit/mp-es vezetékes hálózat 7 – 8 megabájt/mp-énél jóval kisebb. Kis rosszindulattal a vezetékes hálózathoz képest a WiFi harmada sebességű, háromszor annyiba kerül és még le is hallgatható (ha nem vigyázunk).
Eszközök
A WiFi eszközrend-szer alapvetően két részből áll: az elérési pont (access point) nevű bázisállomás-ból, amely vezetékkel kapcsolódik a normál helyi hálózathoz, és a mozgó készülékbe épített, vagy ahhoz csatlakoztatott WiFi adapterből. Előbbi ára 20-60 ezer forint, utóbbié 10-12 ezer. (54 MB/s-es, mobil eszközökről beszé-lünk. A lassabb és / vagy beépített eszkö-zök olcsóbbak) Vagyis egy széles sávú otthoni kapcso-lat lakáson belüli helyhez kötöttségé-nek megszüntetésére minimum 30 ezer fo-rintot kell áldoznunk.
Ilyen távolságról lehet tehát lehallgatni a WiFi-s eszközöket. Ekkora távolságból használható a saját elérési pontunk – akár a saját lakásunkból, akár kívülről. A WiFi szabványba eredetileg beépített biztonsági lehetőségek könnyedén, akár egy noteszgép teljesítményének segítségével kijátszhatók. (A BlueTooth gyakorlatilag nem védett…), Természetesen megszületett az újabb, házilag már semmiképpen sem feltörhető szabvány (802.11i néven), de számos régebbi termék még nem valósítja ezt meg.
A „wardriving” nevű techie sport abból áll, hogy megkeresünk egy kapcsolatot, és ha az üzemeltetője nem tiltja le, akkor vidáman internetezünk egyet a költségére, továbbá megjelöljük azt a pontot (a járdán vagy a falon), ahonnan ez lehetséges, hogy mások is élvezhessék a gondatlan üzemeltető szolgáltatását.
Sajnos, a WiFi-ző eszköz teljes forgalma is lehallgatható, például, ha árut rendel a bankkártyája terhére, vagy internetes csevegést folytat. Úgyhogy amíg általánossá nem válik a biztonságosabb kapcsolati lehetőség, a WiFi-n nem különösebben tanácsos „érzékeny” műveleteket végezni. Ha véletlenül meg is valósul a budapesti belváros teljes, ingyenes „lefedettsége”, az csak passzív internetezésre ajánlhatjuk. De ez sem kevés.
Vannak, akik a WiFi-t a mobiltelefon kiváltójának gondolják, legalábbis a súlyos gyermekbetegségekkel küzdő, nagyobb sebességű 3G szolgáltatások helyett. Kétségtelen, hogy 320×240 képpontos mozgó filmet már ma lehet sugározni a WiFi-n – ha van aki megfizeti az előfizetési díjat.
