Két kategóriában is a Synergon kapott díjat a tőzsde év végi díjkiosztóján. Egyrészt a rendszerintegrátor papírjainál mérték a legnagyobb forgási sebességet (vagyis a teljes részvényállománynak megfelelő mennyiség e cég esetében fordult meg a legtöbbször a tőzsdén), másrészt a legnagyobb nyereséget is ezzel a papírral lehetett elérni 2006-ban. Valószínűleg egyik díj sem lehetett volna a Synergoné, ha nem következnek be drámai változások a háza táján. Teljesen új kezekbe került a vállalat, az új tulajdonosok pedig gyökeres átalakításba fogtak (Restartolók – Figyelő, 2006/34. szám). A tőzsde környékén sokan gondolják úgy, hogy a cég 2007-ben is esélyes legalább az egyik díjra: ha a forgalma alapján nem is, de az áremelkedést tekintve megint az év nyertese lehet.
Ez elég meredek előrejelzésnek tűnhet annak fényében, hogy az elemzők – a cég jelenlegi állapota és tervei alapján – nem igazán ajánlják vételre a papírt. Igaz, nincs is sok szakértő, aki a cég gazdasági teljesítményével foglalkozna. Az elmúlt években eleve hanyagolták a kisebb társaságokat, ráadásul a Synergon azzal vált híressé – sőt, inkább hírhedtté -, hogy nem volt képes érdemleges profitot produkálni. Épp ez volt a legfőbb oka annak, hogy hosszas tulajdonosi harcok végeredményeként tavaly megújult a részvényesi kör (Figyelő, 2006/34. szám), a következő hetekben pedig teljesen új menedzsment kezdi meg munkáját a cégnél.
KÖZÖS DOLGOK. Miután a Bokorovics Balázs nevével fémjelzett Pannonplast Nyrt. és az Albrecht Ottó tulajdonában álló Cashline Befektetési Holding Zrt. vált a Synergon fő tulajdonosává, a piaci szereplők néhány hétig még azt találgatták, melyik fél lesz az, amelyik valamilyen módon megszerzi az irányításhoz szükséges pakettet. Köztudott volt ugyanis, hogy viharos módon váltak el a Cashline-nál hajdan együtt dolgozó üzletemberek útjai, s a Synergon-biznisz előtt hosszú évekig nem beszéltek egymással. Ugyanakkor az is sejthető volt, egyik fél sem tud, vagy akar annyit kockáztatni, hogy a másikat kivásárolja, így túlságosan nem lehet meglepő, ha ma közösen kell dolgozniuk a Synergon kipofozásán. Dolog épp akad elég, miután – mint bevallják – a cégnél minden képzeletüket felülmúló hanyagsággal és pazarlással találták magukat szemben. A múltat végképp eltörölni – nagyjából ez volt az új tulajdonosok mottója, abban a reményben, hogy sikerül fátylat borítani a korábbi zűrös ügyletekre, s kizárólag a szép jövőn munkálkodni. A feladat azonban nem bizonyult ennyire egyszerűnek. Az átvilágítás során olyan ügyekbe botlottak, amelyek a jövő eredményességére is komolyan kihatnak, ezért nem hunyhattak szemet felettük.
Csontvázak dőltek tehát ki a szekrényből, s piaci hírek szerint éppen ez volt az oka annak, hogy a régi tulajdonosi kör utolsó mohikánja, Czakó Ferenc is távozott a cégtől, alig pár héttel azután, hogy a Pannonplast delegáltjaként bekerült az igazgatóságba. A jövőre is kiható zűrös ügyekről a részvényesek a karácsony előtti rendkívüli közgyűlésen értesülhettek, ahol Fintha-Nagy Ádám (ma már „csak” kisbefektető, korábban a tulajdonosi harc egyik főszereplője, rövid ideig a Synergon felügyelőbizottságának elnöke) ezekkel kapcsolatos kérdéseire válaszoltak a cég vezetői.
A legnagyobb horderejű ügy a cég székházához kapcsolódik. Ezzel kapcsolatban Albrecht Ottó a Figyelőnek azt mondta: amikor a Synergonba történő befektetésről döntött, fogalma sem volt arról, hogy az újpesti ingatlan nem a vállalat tulajdona. Azóta kiderült, hogy a társaság olyan döntéseket hozott, amelyek nemcsak irracionálisak, de akár büntetőjogi következményekkel járhatnak. A Synergon 1997-ben kötött 25 évre szóló bérleti szerződést az ingatlanra, majd – kissé szokatlan módon – mintegy egymilliárd forintot költött bérleménye felújítására. Igaz, cserébe jelzálogjogot kapott rá, valamint jogot arra is, hogy a felújításra költött összeget 2008 után lelakhassa. Két évvel ezelőtt azonban e jogairól – vagyis a közel egymilliárd forintról – a Synergon lazán, ellenszolgáltatás nélkül lemondott.
Információink szerint mindezzel szembesülve az új tulajdonosok felkeresték a bérbeadót, s megpróbáltak tárgyalni a szerződés módosításáról. A cég fizikus tulajdonosa azonban (aki nem azonos a hasonló végzettségű Czakóval, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is ismerik egymást) elzárkózott a szerződésmódosítás elől, ezért elképzelhető, hogy a cég most jogi útra tereli az ügyet. Albrecht szerint ugyanis a Synergonnak ebben a helyzetben nincs vesztenivalója.
A „régi szép idők” érdekes története az is, hogy a Synergon és a Datex Kft. közösen fejlesztett egy egészségügyi szoftvert. A 460 millió forintos költséget az előbbi állta, a jogokat azonban közösen birtokolták a kft.-vel, mely 70 százalékban két volt Synergon-vezető, Czakó és Szalóczy Zsolt tulajdonában állt. Mint ismert, közülük az utóbbi több évet töltött rács mögött adócsalás miatt (Technikai K.O. után – Figyelő, 2005/17. szám), de mint kiderült, pénzbüntetését is a Synergon fizette. A cég közgyűlésén ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban annyit tudtak meg a részvényesek, hogy az igazgatóság nem kezdeményez felelősségre vonást, de felkérte a felügyelőbizottságot az ügy tisztázására.
ÁTIGAZOLÁSOK. S noha információink szerint az előző tulajdonosi/menedzseri kör emlékét több százmilliós számla nélküli kifizetések is őrzik, a Synergonnál tényleg a jövőbe tekintenek. Bokorovics Balázs úgy nyilatkozott lapunknak, hogy mióta a Pannonplast a beszállás mellett döntött, talán most a legoptimistább. A vége felé közelít a cég átvilágítása, a szervezeti struktúra átalakul, hatékonysága jelentősen nő, lassan lezárul a pazarlások, átfedések megszüntetése. Már-már múlt idő, hogy többen foglalkoznak a Synergonnál kommunikációval, mint a Molnál, miként az a jogász sem viszi már a pénzt, aki nemrég még milliós havi fixért állt a cég rendelkezésére – heti fél napot. De ami talán a legfontosabb: a tulajdonosok megtalálták a cég felvirágoztatására alkalmasnak tartott csúcsmenedzsereket.
A karácsony előtti közgyűlésen a részvényesek megismerhették az új vezérigazgatót, Ákos Györgyöt és az új üzemeltetési vezérhelyettest, Lazarovits Márkot. Mindketten nagy „skalpnak” számítanak: az IBM, illetve az SAP vezérkarából igazolnak át. A szakmai motiváció mellett az anyagi vonzerő sem csekély; a közgyűlés elfogadta azt a menedzsmentopciós programot, amelyet Bokorovics már a Pannonplastnál is sikerrel alkalmazott. Terveikről annyit már tudni lehet, hogy 30 milliárd forintos éves árbevétellel a régió vezető informatikai cégévé kívánják tenni a Synergont. Albrecht szerint a lényeg az, hogy előtérbe kerüljenek a nagy hozzáadott értékkel rendelkező saját termékek, s a vállalat igazi megoldásszállítóvá váljék. Bokorovics lehetséges új irányként jelölte meg a nagy ötletekkel és szürkeállománnyal, de szerény anyagi háttérrel és sales erővel rendelkező cégek akvizícióját is. Az elmúlt hónapokban az igazgatóság nagyon operatív volt, januártól viszont az új menedzsment vette át ezt a feladatot.
A Synergon részvényeseinek, illetve azoknak, akik most töprengenek el a vásárláson, azt kell tehát eldönteniük, hisznek-e abban a vízióban, amelyet a két nagytulajdonos felvázolt, s amelyhez igazi profikat csábított a céghez. Természetesen arra nincs garancia, hogy az állami informatikai fejlesztések uniós pénzekből finanszírozott tenderein mindig a Synergon lesz a nyertes, de az is igaz, hogy az ezeken elnyerhető pénzek a cég árbevételének alig egyharmadát teszik ki. A két főtulajdonos mindenesetre csak többéves időtávon gondolkodhat, a cégnek pedig a kurzus csökkenése még rövid távon sem érdeke.
Volt rajta sapka?
Két Cashline-céget bírságolt meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 5-5 millió forintra amiatt az ügyletsorozat miatt, amelynek keretében Albrecht Ottó érdekeltségébe került a Synergon-részvények 24 százaléka. A felügyelet szerint Albrecht azért kötött 8 százalékkal a piaci ár alatt, mert ezzel azt az árat akarta befolyásolni, amit egy esetleges felvásárlási ajánlatnál kínálnia kell az összes részvényes felé. A PSZÁF szerint ez kimeríti a tiltott piacbefolyásolás szándékát. Albrecht Ottó szerint ez a feltételezés nemcsak azért nevetséges, mert esze ágában sem volt több részvényt venni (a 24 százalék finanszírozására is bankhitelt vett fel, amivel azt a híresztelést is cáfolja, hogy Leisztinger Tamás pénzelte volna a bevásárlást), de a kötés éppen hogy jól megemelte az ominózus árat. A forgalommal súlyozott 180 napos átlagár számít, s ezt a hatalmas tétel 300 forinttal dobta meg. De csak azért, mert az üzletkötésre „mind ajánlat” keretében került sor. Ha a „fix” ajánlatot választja, annál egyrészt nem lehetett volna biztos abban, hogy a kötés után hozzájut a részvényekhez (érdekes módon, a tőzsde alaptörvényeivel ellentétben, erre az ügylettípusra nem vonatkozik a teljesítési garancia), másrészt ez nem számított volna az átlagárszámításkor. Albrecht szerint ekkor azért bírságolták volna meg, mert szándékosan alacsonyan hagyta az átlagárat. A harmadik megoldásra pedig gondolni sem mert: tőzsdei céget tőzsdén kívül kötni könnyű préda lett volna.
Az üzletember állítja: minden alternatívát átgondolva választották a létező legtraszparensebb megoldást, a kötéseket is azonnal bejelentették. Albrecht biztos benne, hogy ha „nincs rajta sapka”, a felügyelet akkor is lesújt, s kíváncsi rá, mi lett volna az a megoldás, amivel elkerülhette volna a PSZÁF haragját. A Cashline jogorvoslatért folyamodott a büntetés miatt, de a következő kérdéses szituációban figyelembe vette a PSZÁF álláspontját. Amikor a két nagy tulajdonos adott el a Synergonnak Synergon-papírokat a menedzsmentopciós programhoz (így ők kissé csökkentették részesedésüket, miközben a cégnek nem kellett a piacon összevásárolnia a szükséges saját részvényeket), az ügyleteket már „fix” ajánlatok révén kötötték meg. Igaz, itt egyik félnek sem kellett aggódnia egy esetleges nem-teljesítés miatt.
