Fáy Eszter

– Amikor Josep Borrellnek januárban lejár a mandátuma az Európai Parlament élén, az elnöki kabinet, azaz a „private office” tagjai is távoznak vele, így Ön is. Hogyan találtak meg valakit egy új tagországból egy olyan feladatra, ahol ennyire fontos a személyes bizalom?

– Kifejezetten a segítségemre volt, hogy új tagországból érkeztem. Amikor 2004 nyarán összeválogatták a kabinet tagjait, szükség volt egy olyan munkatársra is, aki a frissen csatlakozott tíz ország valamelyikéből jött, ismeri az unió működését, és megvannak a kapcsolatai az intézményrendszeren belül. Szempont volt az is, hogy a kabinetben a nő-férfi arány megfelelő legyen. Mondanom sem kell, az angol- és a francianyelv-tudás is feltétel volt. Én akkor már a parlamenti apparátusban dolgoztam, korábban pedig öt éven át az Európai Bizottság budapesti delegációjának a kommunikációját irányítottam, illett tehát rám a „személyleírás”.

– Arra nincs esély, hogy a parlament következő elnöke is igényt tart majd a munkájára?

– Nagyon ritka, hogy valakit egy váltásnál megtartanak. Egyszerűen azért, mert a következő elnöknek is megvannak a saját emberei.

– Lezárulóban van az a vizsgálat, amely annak nyomán indult, hogy kiderült: Strasbourg városa évtizedek óta több tízmillió euróval túlszámlázta az Európai Parlamentnek az ottani épületek bérleti díját. Lehet, hogy a parlament végül mégis felhagy a Brüsszel és Strasbourg közötti kétlaki élettel?

– Az ingázás, vagyis az, hogy a parlamentnek havonta egy hetet Strasbourgban kell üléseznie, rettenetesen fárasztó, arról nem beszélve, hogy mintegy kétszázmillió euróba kerül évente. Brüsszelben pénteken berakodjuk a ládákba azokat a dossziékat, amelyekre a következő héten szükség lesz, hétfőn Strasbourgban kicsomagolunk, majd amint letelt a hét, ugyanez megtörténik visszafelé. Ennek ellenére, a hivatalos álláspont ma az, hogy a tagállamokban jelenleg „nincs politikai szándék” a helyzet megváltoztatására.

– Brüsszelben és Strasbourgban dolgozva érezhető, hogy az unión belül növekszik az Európai Parlament politikai súlya?

– Már csak azon is lemérhető ez, hogy az elnökre egyre több feladat hárul, így a kabinetjében is rohamosan gyarapszik a munka mennyisége. Ma már szinte nincs uniós csúcs a parlament elnöke nélkül, gyakrabban kell beszédet mondania, többen akarnak vele találkozni. Míg régebben előfordult, hogy jött egy kormányfő vagy egy parlamenti elnök Brüsszelbe, és csak az Európai Bizottság vezetőivel találkozott, ma elvétve akad erre példa. Az Európai Parlament elnöke ma ugyanolyan súllyal szerepel a Brüsszelbe látogatók programjában, mint az Európai Bizottságé.

– Nemcsak az elnök, hanem a frakciók súlya is nő. Az európai szocialisták például felfüggesztették Robert Fico szlovák kormányfő szélsőséges erőkkel koalícióra lépő pártjának a tagságát. Milyen ma Pozsony megítélése az Európai Parlamentben?

– Nagyon sokat beszélnek Szlovákiáról, mondhatni, állandó témává vált. A legutolsó plenáris ülésen a napirend előtti felszólalások java az ottani fejleményekről szólt, és nem kizárt, hogy a kérdés a következő, szeptember végi plenárison a napirendbe is bekerül.

– Szintén e hónap végén várható, hogy Brüsszel – igaz, ezúttal nem a parlament, hanem a bizottság – állást foglal, hogy Románia és Bulgária már jövőre csatlakozhat-e az unióhoz, vagy csupán 2008. január elsején. Milyen verdiktre számít?

– A jelenlegi hangulatból ítélve nem lesz probléma. Azaz Románia és Bulgária az idén szilveszterkor minden bizonnyal az uniós csatlakozását is ünnepelheti majd.

– Mindeközben itthon egyes politikai körök máris úgy vélik, hogy január elsején nem kellene megnyitnunk a munkaerőpiacot a román és a bolgár munkavállalók előtt. Mi erről a véleménye?

– Sajátos megoldás lenne, ha egy alig két esztendeje csatlakozott ország lépne föl így két új belépővel szemben. Egy olyan tagállam, amelyik még most is csupán várja a munkaerő-piaci bebocsáttatást, és hangsúlyosan érvel amellett, hogy valamennyi tag nyissa meg a kapuit a munkavállalói előtt.