– Amikor Josep Borrellnek januárban lejár a mandátuma az Európai Parlament élén, az elnöki kabinet, azaz a „private office” tagjai is távoznak vele, így Ön is. Hogyan találtak meg valakit egy új tagországból egy olyan feladatra, ahol ennyire fontos a személyes bizalom?
– Kifejezetten a segítségemre volt, hogy új tagországból érkeztem. Amikor 2004 nyarán összeválogatták a kabinet tagjait, szükség volt egy olyan munkatársra is, aki a frissen csatlakozott tíz ország valamelyikéből jött, ismeri az unió működését, és megvannak a kapcsolatai az intézményrendszeren belül. Szempont volt az is, hogy a kabinetben a nő-férfi arány megfelelő legyen. Mondanom sem kell, az angol- és a francianyelv-tudás is feltétel volt. Én akkor már a parlamenti apparátusban dolgoztam, korábban pedig öt éven át az Európai Bizottság budapesti delegációjának a kommunikációját irányítottam, illett tehát rám a „személyleírás”.
– Arra nincs esély, hogy a parlament következő elnöke is igényt tart majd a munkájára?
– Nagyon ritka, hogy valakit egy váltásnál megtartanak. Egyszerűen azért, mert a következő elnöknek is megvannak a saját emberei.
– Lezárulóban van az a vizsgálat, amely annak nyomán indult, hogy kiderült: Strasbourg városa évtizedek óta több tízmillió euróval túlszámlázta az Európai Parlamentnek az ottani épületek bérleti díját. Lehet, hogy a parlament végül mégis felhagy a Brüsszel és Strasbourg közötti kétlaki élettel?
– Az ingázás, vagyis az, hogy a parlamentnek havonta egy hetet Strasbourgban kell üléseznie, rettenetesen fárasztó, arról nem beszélve, hogy mintegy kétszázmillió euróba kerül évente. Brüsszelben pénteken berakodjuk a ládákba azokat a dossziékat, amelyekre a következő héten szükség lesz, hétfőn Strasbourgban kicsomagolunk, majd amint letelt a hét, ugyanez megtörténik visszafelé. Ennek ellenére, a hivatalos álláspont ma az, hogy a tagállamokban jelenleg „nincs politikai szándék” a helyzet megváltoztatására.
– Brüsszelben és Strasbourgban dolgozva érezhető, hogy az unión belül növekszik az Európai Parlament politikai súlya?
38 éves
Végzettsége: ELTE BTK (francia szak); Institut Européen des Hautes Études Internationales, Nizza (EU posztgraduális tanulmányok)
Kedvencek
Könyv: Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Film: Wim Wenders: Berlin fölött az ég
Zene: Caetano Veloso
Európai város: Firenze
– Nemcsak az elnök, hanem a frakciók súlya is nő. Az európai szocialisták például felfüggesztették Robert Fico szlovák kormányfő szélsőséges erőkkel koalícióra lépő pártjának a tagságát. Milyen ma Pozsony megítélése az Európai Parlamentben?
– Nagyon sokat beszélnek Szlovákiáról, mondhatni, állandó témává vált. A legutolsó plenáris ülésen a napirend előtti felszólalások java az ottani fejleményekről szólt, és nem kizárt, hogy a kérdés a következő, szeptember végi plenárison a napirendbe is bekerül.
– Szintén e hónap végén várható, hogy Brüsszel – igaz, ezúttal nem a parlament, hanem a bizottság – állást foglal, hogy Románia és Bulgária már jövőre csatlakozhat-e az unióhoz, vagy csupán 2008. január elsején. Milyen verdiktre számít?
– A jelenlegi hangulatból ítélve nem lesz probléma. Azaz Románia és Bulgária az idén szilveszterkor minden bizonnyal az uniós csatlakozását is ünnepelheti majd.
– Mindeközben itthon egyes politikai körök máris úgy vélik, hogy január elsején nem kellene megnyitnunk a munkaerőpiacot a román és a bolgár munkavállalók előtt. Mi erről a véleménye?
– Sajátos megoldás lenne, ha egy alig két esztendeje csatlakozott ország lépne föl így két új belépővel szemben. Egy olyan tagállam, amelyik még most is csupán várja a munkaerő-piaci bebocsáttatást, és hangsúlyosan érvel amellett, hogy valamennyi tag nyissa meg a kapuit a munkavállalói előtt.