Alaposan ráijesztett a világ olajpiacaira a múlt héten Adnan Shab-Eldin, a Kőoalj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) ügyvivő főtitkára és kutatási divíziójának igazgatója. Kijelentette ugyanis, hogy amennyiben komolyabb fennakadások lesznek az ellátásban, a kőolaj világpiaci ára két éven belül akár a barrelenkénti 80 dolláros szintet is elérheti. Igaz, hozzátette: ennek valószínűsége nagyon csekély, s ha netán be is következik, „egy ilyen a kiugrás nem tart majd sokáig”. Véleménye szerint ugyanis ha az árak hónapokig, vagy esetleg évekig 50-60 dollár környékén maradnak, törvényszerűen megugranak a kitermelés növelésére fordított befektetések, egyidejűleg mérséklődik a kereslet – azaz végeredményben minden adott lesz az olajárak csökkenéséhez. 
Az adott helyzetben igazán nem volt szükség az OPEC-főtitkár jóslatára, a piaci hangulatot ugyanis már eleve fölborzolta, hogy a New York-i kereskedésben az olajár – éppen a kínálat esetleges beszűkülése miatti aggodalmaktól vezérelve – a múlt csütörtökön immár az 55 dolláros határt is átlépte. Az árak New Yorkban e hét keddjén kezdtek csak süllyedni valamelyest – igaz, mindössze 53,37 dollárig -, miután olyan elemzői várakozások láttak napvilágot, amelyek az amerikai olajkészletek növekedését prognosztizálták.
Az elmúlt bő két hét áremelkedésének elsődleges oka elemzők szerint az északi félteke szokatlanul hideg időjárása, illetve néhány texasi olajfinomító meghibásodás miatti átmeneti kiesése. Az OPEC illetékesei azonban mindehhez hozzáteszik, hogy hosszabb távon a drágulás irányába hat az ázsiai – azon belül is mindenekelőtt a kínai – kereslet folyamatos növekedése, ráadásul az Egyesült Államokban és több más fejlett országban is megugrott mostanság a kőolaj-felhasználás. Mindehhez hozzájárul, hogy az elmúlt időszakban számos, a szervezeten kívüli országban lelassult a kitermelés bővülése.
Adnan Sihab-Eldin egyébiránt még egy fontos megállapítással igyekezett elejét venni a részben általa keltett piaci pániknak. Leszögezte, hogy a 2004-es látványos áremelkedés csak az abszolút számokat tekintve volt kiugró, valós értékét tekintve a drágulás csupán a fele volt a nyolcvanas évekbeli szintnek, hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni sem bő két évtized inflációját, sem a dollár tavalyi drámai gyengülését.
