Gazdaság

A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK ÚJ SZABÁLYAI – Hitközösség

admin
admin

1996. 01. 24. 00:00

Ha semmi nem jön közbe, akkor a kormány február elsején végre áldását adhatja a hitelintézeti, valamint az új értékpapírtörvény tervezetére. Az óvatos fogalmazás nagyon is indokolt: a két jogszabály téziseinek január 11-ei kormányzati megvitatása során még a szakembereket is meglepő határozat született a bank-, az értékpapír- és a biztosítási felügyelet összevonásáról.

Már a törvény elnevezése sem volt egyszerű feladat. Azon ugyan nem volt (nem is lehetett) vita, hogy az “előd”, azaz a hatályos jogszabálygyűjtemény pénzintézeti jelzőjét el kell felejteni. A Magyarország által megcélzott Európai Unió (EU) tagállamaiban ugyanis ez a bankoknál jóval szerényebb lehetőségű pénzügyi vállalkozásoknak a definíciója. Abban azonban megoszlottak a vélemények, hogy – egyes nyugat-európai szokásokhoz hasonlóan – egyszerűen banktörvényre, avagy a lényeget valamivel jobban tükröző hitelintézeti törvényre (hit) kereszteljék az “újszülöttet”. Végül az döntött ez utóbbi változat mellett, hogy az EU-országokban is hitelintézetek ügyködnek, így ez az ajánlás szerepel az uniós normákban is.

Ez persze még nem jelenti azt, hogy a jövőben nem a bankunkba megyünk, amikor folyószámlánkat intézzük. A hitelintézetek legfejlettebb típusai ugyanis továbbra is a bankok lesznek, amelyek alapításához azonban a jelenlegi egy- helyett kétmilliárd forintot kell összegyűjteni. Ugyancsak megduplázódik a szakosított pénzintézetek helyét megöröklő szakosított hitelintézetek számára előírt legkisebb jegyzett tőke: a mostani 500 millióról egymilliárd forintra.

Nem kell különösebb asszociatív képesség ahhoz, mire is vonatkozik a kis hazánkban eleddig szintén ismeretlen szövetkezeti hitelintézet meghatározás. A megfejtéshez elég fellapozni a hatályos pénzintézeti törvény (pit) hitelszövetkezetekre és takarékszövetkezetekre vonatkozó részét, s máris érthetővé válik a törvényalkotók által ezek “legkisebb közös többszörösének” szánt, s mellesleg az EU-ban ugyancsak ismerősen csengő gyűjtőfogalom. Aki pedig ilyen képződményt indít útjára, annak legalább százmillió forintot kell jegyeznie. A kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat végző vállalkozásokban pedig elsősorban a pénzváltásra berendezkedett cégeket kell tisztelni, ezek már húszmillió forinttal is alapíthatók.

A fogalmi pontosításokat befejezendő, szükséges még megemlíteni az ugyancsak újdonságnak számító pénzügyi intézmény kategóriáját, ami viszont több az egyszerű keresztelésnél. Míg ugyanis mondjuk a pit és a jelenleg érvényes értékpapírtörvény (épt) szerint lízing- vagy faktoring-tevékenységet végző társaságok “mellékesként” akár csirkefarmot is üzemeltethetnek, addig a hit-javaslat értelmében csak és kizárólag a “névadó” tevékenységgel kereshetik kenyerüket.

A hitelintézetnek minősített pénzügyi intézmények értelemszerűen valamennyi, a törvénytervezetben felsorolt pénzügyi szolgáltatásba belevághatnak. A pénzügyi vállalkozások (azaz, mint már említettük, a nyugat-európai, s nem a mai magyarországi értelemben vett pénzintézetek) viszont nem gyűjthetnek betéteket és más visszafizetendő pénzeszközt a nyilvánosságtól; nem nyújthatnak pénzforgalmi szolgáltatást; nem vállalhatnak bankgaranciát és bankkezességet, széfszolgáltatást, ideértve a pénzletét kezelését; nem adhatnak-vehetnek új, illetve meglévő vállalkozásokban tulajdonrészeket; továbbá nem nyújthatnak tanácsokat vállalkozásoknak a tőkeszerkezettel, üzleti stratégiával, valamint az ezekkel összefüggő kérdésekkel, illetve vállalkozások szervezeti átalakulásával (összevonásával) és megvásárlásával kapcsolatban.

Mindig érdekes színfoltoknak számítanak a pénzügyi szektor tulajdonlási szabályai. Nincs ez másként e törvénytervezetben sem, különösen, hogy az a pit-ben szereplő korlátozásokat szigorítja. A jövőben ugyanis egy tulajdonosnak sem a közvetlen, sem a közvetett tulajdoni hányada, sem az általa gyakorolt szavazati jog mértéke – a részvénytársasági formában működő biztosítóintézet, az értékpapír-forgalmazó, a hitelintézet, az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA), az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap, továbbá az önkéntes betét- és intézményvédelmi alapok kivételével – nem lehet több tizenöt százaléknál, szemben a mostani huszonöt-százalékos limittel. Ugyanakkor az előírt arányt meghaladó tulajdoni hányad elidegenítésére 1998. december 31-ig van mód.

Természetesen az állam is kap bizonyos átmeneti időt az alkalmazkodásra (lásd külön írásunkat). Emellett, elsősorban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. révén, lehetőséget kap, hogy ha meghatározott pénzügyi szolgáltatásra hitelintézete(ke)t alapít, akkor ebben tizenöt százaléknál nagyobb részvényhányadot birtokolhat.

Szakértők szerint a törvényalkotók nem az újabb konszolidáció melegágyát kívánják megvetni, inkább a haladó nyugat-európai hagyományokat veszik át azzal a passzussal, amely lehetővé teszi, hogy az állam a kormány döntése alapján – legfeljebb hároméves átmeneti időre – olyan hitelintézetben szerezzen tizenöt százaléknál nagyobb részesedést, amelynek “fizetésképtelensége az ország vagy valamely nagyobb régió gazdasági érdekeit vagy a bankrendszer megbízható működését súlyosan veszélyeztetné, és a fizetésképtelenség, illetve a felszámolás veszélyének elhárítására más ésszerű megoldás nem kínálkozik”.

Hiába keressük viszont a törvénytervezetben a külföldiek banki részvételére vonatkozó előírásokat. Pedig – mint ismeretes – ez a pit egyik legvitatottabb pontja, mivel a kormány előzetes elvi hozzájárulásához köti nemcsak a részben vagy teljes egészében külföldi tulajdonban álló pénzintézet alapítását, hanem a külföldiek részesedésszerzését is, kivéve, ha az adott pénzintézetben az összes külföldi részesedés aránya nem haladja meg a pénzintézet jegyzett tőkéjének tíz százalékát. Az effajta diszkriminációt – amellett, hogy megnehezíti a tőzsdére bevezetett bankok részvényeinek adásvételét – az OECD sem nézi jó szemmel. Márpedig Magyarországnak minden esélye megvan arra, hogy – Csehország tavalyi felvétele után – még az év első felében csatlakozzon a gazdaságilag legfejlettebb országokat tömörítő szervezethez. Nem véletlen, hogy a törvényalkotók óvakodtak a külföldiek fenti értelemben vett korlátozásától. Ezek után csak az a kérdés, hogyan kell értelmezni a kormány – a Figyelő értesülései szerint ugyancsak a január 11-ei ülésen hozott – azon határozatát, hogy a pénzügyi intézményekben 10 százalékot elérő tulajdonszerzést engedélyhez kell kötni.

Ettől teljesen függetlenül a felügyelet engedélye szükséges ahhoz, hogy valaki pénzügyi intézményben úgy növelje vagy csökkentse befolyásoló tulajdoni részesedésének vagy szavazati jogának mértékét, hogy az elérje a 15, a 33, az 50, illetve a 75 százalékot.

Szintén nem találhatunk egyetlen szót sem a hit tervezetében a külföldi bankok fióknyitási lehetőségeiről, dacára annak, hogy ez is egyik érzékeny pontja az OECD kedvezményes elbánásmódot firtató előírásainak. Ezt azonban Bokros Lajos pénzügyminiszter január elején (Figyelő, 1996/2. szám) már megindokolta, mondván: a kormány a csatlakozástól számított két év türelmi időt kér a hazai hitelintézetek számára, hogy felkészülhessenek a külföldi banki fiókok megjelenésére.

A tervezet készítői az ügyfelek fokozott védelmét tartották szem előtt, amikor a pénzügyi intézményeknek kiadott engedélyek visszavonásának eseteit törvénybe foglalták. Ilyenre többek között akkor kerülhet sor, ha fennáll a veszélye, hogy a hitelintézet nem tud eleget tenni kötelezettségeinek, például nincs már annyi szavatolótőkéje, amiből hitelezőit maradéktalanul kifizetheti. A szavatolótőke jelentős csökkenésére a felügyeletnek, a Magyar Nemzeti Banknak (MNB), valamint az OBÁ-nak küldött havi jelentésekből lehet következtetni.

Ám nagy baj van, ha az illetékesek csak ebből a dokumentumból értesülnek a vészjósló folyamatokról – jegyezte meg a lapunknak nyilatkozó szakértő. A szabályok ugyanis a hitelintézet vezetői, valamint a könyvvizsgálók kötelességévé teszik, hogy a problémát haladéktalanul, azaz az annak érzékelését követő 24, illetve 48 órán belül jelentsék a felügyeletnek. Emellett persze az adott bank felügyelőjének is naprakész ismeretekkel kell rendelkeznie, ezeket pedig leginkább a helyszíni ellenőrzésekkel lehet elmélyíteni. Szintén az EU-normákra rímel az a szabály, amely a vezető számára különösen akkor írja elő a bejelentést, ha a hitelintézet tőke-megfelelési mutatója 2 százalék, vagy a pénzügyi intézmény saját tőkéje az előírt legkisebb jegyzett tőke alá csökkent.

A bajba jutott hitelintézetnek azzal is számolnia kell, hogy a felügyelet az engedély visszavonásával egyidejűleg kezdeményezi felszámolását. Ez a szankció a fenti módon megrendült helyzetű pénzügyi vállalkozás esetében lehetőséggé enyhül. Ennek oka, hogy ez utóbbi intézmények a mostani pit vonatkozó rendelkezéseivel ellentétben a hit-javaslat szerint amúgy sem gyűjthetnek a saját tőkéjüket meghaladó mértékű idegen forrást. Így nem mindig szükséges a hatóság fellépése mondjuk egy kisebb lízingcég vagy egy 10-20 millió forintos részvénytársaság esetén.

A felszámolásra egyébként a felügyelet által az OBÁ-val karöltve alapítandó közhasznú társaság lesz hivatott. Mint szakértőktől megtudtuk, ez tulajdonképpen egy úgynevezett “alvó” intézmény lenne, ami annyit tesz, hogy alkalmazottai nem főállásban, hanem csak akkor dolgoznának a cégért, ha valamelyik pénzügyi intézmény bajba jutott, dolguk végeztével pedig visszamennének “rendes” munkahelyükre.

Bár a tervek szerint a kormány február elsejei ülésén már áldását adja a hit tervezetére, néhány nappal a határidő lejárta előtt még voltak tisztázandó kérdések. Vajon hogyan felügyelik a pénz-ügyi intézményeket, tekintve, hogy a kormánynak a bank-, az értékpapír- és a biztosítási felügyeletek összevonásáról hozott január 11-ei határozatával feleslegessé vált a jelenlegi Állami Bankfelügyelet (Baf) jövőbeni jogállását, feladatait és működését taglaló húsz paragrafus, amelyek egy része amúgy is két változatban várt eldöntésre? Mindenesetre – finoman szólva – érdekes, hogy míg az eredeti törvénytervezet az Országgyűlés felügyelete alatt működő szervként aposztrofálta a Bankfelügyeletet, addig az összevonással kialakított egységes pénzügyi felügyeletet az erre a feladatra létrehozott testület útján a kormány ellenőrizné. Még nem tudni, hogy ez a testület kikből áll majd, lévén az egységes felügyelet az elképzelések szerint legkorábban csak 1997. január elsején kezdheti meg működését. (Alkalmasint a Bankfelügyelet irányítására kitalált formula lehet az irányadó: ez egy, többek között a Baf elnökéből, az MNB, valamint a Pénzügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselőjéből álló Felügyeleti Tanácsot nevezett meg, a felügyelet vagy a jegybank elnökének vezetésével.)

A hatálybalépés ideje egyébként szintén vita tárgya. Abban egyetértenek az érdekeltek, hogy a törvény rendelkezéseinek többségét a jövő évtől kell érvényesíttetni. Ám az még eldöntésre vár, hogy az OBÁ-ra, a pénzügyi intézmények számvitelére és könyvvizsgálatára, valamint a fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezések már a kihirdetéskor vagy csak az után 90 nappal lépjenek életbe. Mint ahogy az sem biztos még, hogy a törvény hatálybalépésekor már működő pénzügyi intézmények meddig (egy vagy két évig) kapnak felmentést az ugyancsak nem tisztázott körű (de többek között a legkisebb jegyzett tőkére vonatkozó) szabályok teljesítése alól.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.