Élet-Stílus a világ egy fura hely

Elvadult kenguruk tucatjai ugrándoznak egy skót szigeten

Az élőhelyüktől több ezer kilométerre költöztetett állatok már hetven éve élvezik a skót időjárást.

A brit szigetvilág a csodák földje, ahol az emberek évszázadokon át meséltek mitikus lények, így a Loch Ness-i szörny, a mawmani bagolyember, sárkányok, vagy épp a sellők felbukkanásáról, de számos alkalommal megesett az is, hogy a dúsgazdag családok egy-egy messzi földről hozott házi kedvence indult felfedezőútra a vadonban. Egyik sztori sem alakult azonban olyan furán, mint a Skót-felföld határán fekvő festői tó, a Loch Lomond egyik szigetén, Inchconnachanon történtek.

Az ország legnagyobb tavának közepén lévő lakatlan földdarabon a húszas években jelent meg Lady Arran Colquhoun hétvégi háza, ahol a második világháború után nem épp odaillő állatok bukkantak fel:

Bennett-kenguruk, azaz vörösnyakú wallabyk.

Az Ausztrália délkeleti partvidékén, illetve Tasmániában élő erszényesek Colquhoun lámákat és más egzotikus állatokat is felvonultató magánállatkertjéből kerültek a szigetre, számuk pedig gyorsan nőni kezdett – annak ellenére, hogy az állományból több példányt is brit állatkertek, illetve a felső tízezer egyes tagjai kaptak meg –, így a csúcson már hatvanöten voltak.

A Lady 2013-ban, 94 évesen elhunyt, de az állatok ma is háborítatlanul ugrándoznak a szigeten, annak ellenére, hogy egyes vélemények szerint sikeresen pusztítják a Skócia legritkább madarának számító siketfajdokat. Mások ezzel nem értenek egyet, hiszen a populációt hetven év alatt nem érték károk, sőt, a fajdok baj esetén képesek lennének egyszerűen továbbállni egy szomszédos szigetre.

A kenguruk száma ma közel harmincra tehető, és évről évre egyre nagyobb turisztikai vonzerőt jelentenek a környék számára. Bennett-kenguruk egyébként magyar állatkertekben is élnek, így Gyöngyösön, Szegeden, Jászberényben, Pécsett, Miskolcon, Győrben, Kecskeméten, Veszprémben, Nyíregyházán, vagy épp a Fővárosi Állatkertben is találkozhatunk velük.

A különc hölgy mellesleg nemcsak állatszeretetével, hanem a sebesség megszállottjaként is kitűnt a kortársai, illetve a brit felső tízezer közül – tizenéves kora óta imádta ugyanis a motorcsónakokat:

1971-ben felállította az első gyorsasági rekordját, nyolc évvel később, hatvanadik születésnapja után pedig világrekordot (Class II kategória, 149,6 km/h) ért el. A nyolcvanas évek második felében egy elektromos hidroplán (An Stradag) tervezésében és építésében segédkezett, 1989-ben fel is szállt vele, 81,8 km/h-s tempójával újabb rekordot felállítva.

Fotók: Supayr, John McSporran, Benjamint444, Duncan McCaskill, Classic Offshore

Ajánlott videó

Olvasói sztorik