Miért éri meg hidroplánokat üzemeltetni?
A hidroplán vagy más néven egy vízre le- és felszállni képes repülőgép, a hagyományos repülőgépekkel szemben azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a működtetése kis infrastruktúrát igényel, mivel folyókról, tavakról vagy tengerről egyaránt üzemeltethető. Ha szükséges, kis módosítással használhatja akár a hajókikötőket, a vízen lehorgonyzott hidroplánhoz motorcsónak viheti ki és be az utasokat, de kiköthetnek akár a parton, vagy a fövenyen is.
Erre hoztam egy képet, amikor pár éve az olasz comói tavon egy ünnepségen azokra a karikákra kötöttük ki leszállás után a hidroplánokat, ahova sok száz éve az utazók a lovaikat pányvázták ki itatni. A hidroplán előny egy mondatban: kevesebb repülési infrastruktúra igény, több közvetlenül elérhető célpont, továbbá a vízről üzemelés különleges élménye jellemzi ezt a repülési módot.
Mennyire elterjedt a hidroplánok használata?
Itthon sajnos több mint hetven éve nem repülnek már hidroplánok, pedig egykor a Duna és a Balaton szenzációi voltak. Ezeket a német gyártmányú Junkers F13 típusú úszótalpas hidroplánokat Ezüst Sirályoknak becézték. Nyolc éve volt egy katasztrófavédelmi gyakorlat, amikor a horvátországi Zadarból iderepült tűzoltó hidroplán több alkalommal, a Balaton vizével „bombázta” a szántóföldön rakott tüzeket.
A világon a hidroplánokkal a főleg a sport és hobby repülés területén találkozhatunk, de menetrendszerű járatokkal utazhatunk a Maldív szigeteken vagy Kanadában, újabban pedig Dubajban és Indiában is. Sok egy-két gépes hidroplán társaság működik szerte a világban, a városnézéstől a kalandtúrán át az esküvő szervezésig kínálnak programokat. A katasztrófavédelemben is megtalálták ezek a gépek a feladatukat, hiszen a Földközi tenger térségének szinte minden országa saját hidroplán flottát vet be az erdőtüzek ellen. A vízi repülés véleményem szerint újból a reneszánszát kezdi meg Európában. Szomszédunkban az Adrián egy horvát hidroplán légitársaság már az ötödik gépet veszi. A repülőgépek menetrend szerint közel harminc útvonalat repülnek a tengerről fel és leszállva, köztük már külföldre, Olaszországba is. Dániában indítottak nemrég napi háromszori ingázó járatot két város között, továbbá Londonba is visszatérnek a hidroplánok.
Ezek a társaságok hagyományos repülőgépeket alakítottak át úszótalpas, kétéltű hidroplánokká, amelyek így nemcsak vízről, hanem hagyományos kifutópályával rendelkező repterekről is üzemelhetnek. A 19 személyes kanadai gyártású Twin Otter jelenleg a legnagyobb típus, amely elérhető a menetrend szerinti járatokat üzemeltető hidroplántársaságok számára a világon.
Milyen új fejlesztések jelentek meg?
A modern kis 2 személyestől az orosz 70 személyesig többféle méretű vízi repülőgép van, de sok fejlesztés még nem szerzett típusengedélyt. Az újabbak csónak testűek, repülő hajók, ahol a két úszótalp nem rontja a repülési tulajdonságokat.
Nekem két kedvenc gépem van: 10 év fejlesztés után tavaly kezdődött meg a 2 személyes amerikai ICON A5 sorozatgyártása, amely a szárnyát összecsukva garázsban is tárolható. A fejlesztőinek a hobby repülés és oktatás volt a fő célja.
A másik pedig a világ ma legnagyobb hidroplánja, az orosz Beriev Be-200 sugárhajtású hidroplán, amellyel korábban egy repülőnap alkalmával sikerült repülnöm a Fekete-tengeren. A repülőgép jelenleg csak tűzoltó változatban létezik. A 72 személyes, Airbus-szal tervezett utas változat befejezése egyelőre a szankciók miatt késedelmet szenved.
Nyáron gördül majd le a gyártószalagról az első európai új kompozit kétéltű hidroplán, a 14 személyes Dornier Seastar, amely a 19 személyes kanadai Viking400S hidroplánnal versenyez majd a légitársaságoknál. Emellett a világon készül már elektromos és hibrid hajtású hidroplán is, sőt a világhírű tervező, Burt Rutan olyan kétszemélyes és sokéltű hidroplánt tervezett, ami autóbenzines hajtóművel négyezer kilométerre is elrepülhet, miközben kétszáz méternyi vízfelület is elég lesz neki a felszálláshoz.
Talán nagy lehetőség lehetne, ha a magyar vizes-vb alatt hidroplánok üzemelnének.
Nem tervezik bevezetni őket, pedig szerintem igazi magyar virtus lenne. Többször írtam, beszéltem róla, s mondanám újra el az előnyeit. Az elképzelésem szerint a vizes VB-n a Dagály úszópalota előtt lehetne a hajókkal közösen a hidroplánkikötő. Ezekkel a gépekkel közvetlenül 19 embert lehetne pár perc alatt a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérről a versenyek helyszínére szállítani a Dunára leszállva az uszoda előtt. Balatonfüredre húsz perc alatt repülne a hidroplán, a nyíltvízi úszópálya mellett a hajókikötő előtt landolhatna a Balatonon. A Dagály előtti felszállással végig a belváros fölött indulhatna a sétarepülés a Duna fölött. Úgy gondolom, hogy a Parlament, a Vár, a Lánchíd felejthetetlen látványt nyújtana a világverseny résztvevőinek vagy nézőinek. A csillogó gép pedig nagy érdeklődést váltana ki a parti sétányokon korzózó budapestiek számára is.
Képzelje el, hogy az Árpád hídtól felszállva fél napba beleférne egy tokaji vagy badacsonyi látogatás, vagy egy szögedi, netán bajai halászlé elfogyasztása a helyszínen. A vízi repülés előnye, hogy nincs ki- és bebumlizás a városból a reptérre, illetve, hogy a hosszabb vidéki buszozások számára is alternatívát nyújthat a turizmusban.
És mi a helyzet az olimpiával?
A Budapesti Olimpián, ha rajtam múlna, a fentiekhez hasonló hidroplán repülések lennének, csak a Rákóczi hídtól felszállva. Nyolc év múlva, az olimpia évében szerintem már elektromos hajtású és önvezető hidroplánokkal is találkozhatunk majd, amelyek szállíthatnák az utasokat.
