A világ egyik legnagyobb tudományos kutatásának eredményeit a Comprehensive Psychiatry címû szaklapban mutatták be. “Az öngyilkosságok szezonalitásának jelenségét korábbi tanulmányokban már leírták, az okokat viszont eddig még nem sikerült megfejteni” – írták Benjamin Vyssoki és kollégái a kutatás összegzésében.
A feltételezés szerint az évszakok eltérõ mértékû napsütése befolyásolja az öngyilkosságok gyakoriságát. A szakértõk ezért az 1996 és 2006 között öngyilkosság miatt bekövetkezett halálesetek számát elemezték és vetették össze a meteorológiai és geodinamikai központi intézet idõjáráskutatóinak adataival.
A kutatók összesen 16 673 öngyilkosságot regisztráltak. Ezek tiszta szezonális mintát mutattak: a legnagyobb arányban március és május között, legalacsonyabb mértékben november és január között fordultak elõ.
Januárban és februárban átlagosan 80 körül volt az öngyilkosságok száma, majd márciusra elérte a 100 esetet. Ezen a szinten maradt májusig, majd júniusban és júliusban meredeken csökkentek az értékek, hogy augusztusban újabb 100 körüli csúcsot érjenek el. Ezt követõen az öngyilkosságok száma drasztikusan csökkent a téli hónapokra. A napsütéses órák száma januárban 80 körül van, márciusban 150-re, majd májusban 220-ra emelkedik, majd augusztustól ismét a kiindulási értékre kezd csökkenni.
Az adatok alátámasztották a szakértõk feltételezését, amely szerint az öngyilkossági arány összefüggésben van az agy szerotoninszintjével. Ezt erõsen befolyásolja a szemen keresztül felvett fény mennyisége. Siegfried Kasper, a Bécsi Egyetem kutatója szerint érdekes, hogy az öngyilkosságok gyakorisága nem azonnal a napsütéses órák számának csökkenésével növekszik, tehát novemberben, hanem késõbbi idõpontban, amikor “kimerülnek a tartalékok”.
