Öt fiatal megszökik a cigány gyerekeknek szervezett nyári táborból… így kezdődik a Tollfosztás meséje. Balogh Rodrigó rendező színpadi darabja pedig megelevenedik a nézők füle előtt. Igen, a szem nagyon keveset kap: a szereplők ugyanis nem játszanak, csak megelevenítik a figurákat. Az 5 szereplő összesen húszat. Ez már önmagában komoly teljesítmény, ugyanis a legfiatalabb 10, de még a legidősebb is csak 22 éves, s valamennyien amatőr játszók, ha ugyan nem sértő ez a jelző.
Ugyanis ebben a kicsit a görög színházra emlékeztető színpadi játékban úgy elevenednek meg a csavargó gyerekek, majd a velük konfliktusba vagy együttműködésbe keveredő figurák, hogy a jellemek-stílusok profikat szégyenítve élnek a, miben is, a hangjukban. Ők ugyanis egy fix pontból, a mennyezetről lógó függőszékben ülve (vagy rácsos kalitkában) mesélik a sztorikat, a mese fonalát is onnan gombolyítva. Sőt az aláfestő zenét is maguk hozzák: a Szotyit játszó Oláh Edmond beatboxszal kíséri-idézi a történet hangulatát: vagyis szájjal kelt zörejt és ütemet a mikrofonba, dicséretes ritmusérzékkel.
A csavargó gyerekek sztorija, s a csavargás közben megélt élmények, vagy a szereplők megelevenedő sajátos világa érdekes együttessé formálja az előadást. Döccenőket legfeljebb a beszélők kikacsintásai okoznak: például Balogh Rodrigó szövegei ugyanis gyakran nem cigány emberek, s főleg nem cigány fiatalok szájába valók. Micsoda kiszólás például a tekergő-vagány Szotyitól azt hallani, hogy …„úgy jártam, mint Pilátus a krédóban”… De hasonlóan kibeszél a szerepből Index figurája, még a lányok adta szereplők szövegei a legharmónikusabbak… A sokféle korosztályt megelevenítő ifjú színészpalánták szövegei még némi csiszolásra szorulnának. De erről nem ők, hanem a rendezőből szerzővé is avanzsált Balogh Rodrigó vehető elő…
Mindezzel együtt is: Oláh Edmond, Lovas Emília, aki Babrinka figuráját egy rácsos ágyban (vagy tán cella rácsa mögött?) játszotta végig, a vörös hajú Szkiba József Index figurájában, Németh Angelika Mónikaként, s a legkisebb, Németh Alfréd Roberto, így, háromnevűen, amiként az ma divatos, Rambó alakjában kitűnően állta meg a helyét. A Budapesti Tavaszi Fesztivál ősbemutatója ő miattuk nevezhető izgalmasnak, érdekesnek, eredetinek. Kár, hogy nem engedték mozogni őket: pedig ahhoz értenek a legjobban.
Ősbemutató péntek este, telt ház előtt. (Mi a nyilvános főpróbán jártunk!)
